Megérkeztem Sai Gonba

Lassan a végéhez közeledik az utam. Reggel a buszon lefoglaltam a hiányzó szállást. Kicsit olvasgattam hová is menjek a Mekong-deltában. 2-3 város volt a listán: Can Tho, a környék legnagyobb városa, és innen lehet elérni a legnagyobb úszó piacot, a Cai Rang-ot. Innen el tudok jutni Sa Dec-be is motorral. A másik opció Vinh Long volt, de az a hely túl kicsinek tűnt és alapvetően nem nagyon említik meg. A másik két hely My Tho és Ben Tre a napi utazók célpontja mert közel van Sai Gonhoz. Sok helyen olvastam, hogy végképp turistás helyek ezek. Ráadásul Sa Dec-től messze vannak, márpedig az újabb küldetésem erre a környékre Marguerite Duras nyomát járni Sa Dec-ben és Sai Gonban is. Délután 2-re érkezünk meg Sai Gonba, akkor igyunk egy kávét. Közben feltöltöm a telefont, kinézem a bankautomatát, mert elfogyott a kp. Nagyjából mindenhol készpénzzel fizetek. A legtöbb szállás plusz költséget szeretne felszámolni a kártyás fizetésért, már ha egyáltalán van. Szóval marad a jó öreg bankjegy. Hívom a motoros taxit és pár perc alatt a szálláson vagyok. Nagyon jó kis hely. Közel a belváros, 20-25 perc gyalog, kb. 14-18k motorral. 300 Ft. A szoba is elég jó, bár az ablak nem nyitható és egyébként is egy tűzfalra néz. De minden más egészen rendben van.

Lecuccolok és akkor irány a város. A Bitexco toronyhoz megyek, megkérdezem, 200k a jegy a 49. emeleti kilátóhoz. Sajnos eléggé borús az idő, így mivel vagyok még itt pár napot egyenlőre várok még, hátha lesz még jobb alkalom. De ez biztosan nem fog kimaradni. Sétálok.

Annyira érdekes ez a kontraszt, hogy a legmenőbb irodaházak előtt is mini műanyagszéken ücsörögnek az utcán és isszák az üdítőt, amit a helyi nénitől vettek.
Például tőle.
Ez a Bitexco torony. Nem, a teraszra nem lehet kimenni. Üveges a kilátó szerencsére, így nem fogom majd összefosni magam, mint az Eiffel toronynál.
Egy nagyon széles főutca közepén sétálok. Két oldalán utak, középen pedig park. Onnan fotózom az épületeket.
Ez eléggé vicces volt.
Itt vannak a hatalmas irodaházak.
De mellette a régről maradt hotelek.
És természetesen itt is a mindent a vállon cipelős néni a luxusterepjárók közt.
Az utca végén a városháza.
Természetesen Ho tábornok szobra van előtte.
Még egy nagy épület.
Ez meg a Notre Dame, legalábbis így hívják. Minden egyes darabját Franciaországból hozták 1880-ban. Most épp felújítás alatt van, pedig a képek alapján szép katedrális.
Mellette az 1891-ben épült Saigon központi postaépülete. Csodásan felújítva. Szépen megőrizték a designt.
A csarnok is szép.
Annyit elbámészkodtam bent, hogy sötét lett mire kiértem. De így is szép.
Mellette még mindig a Notre Dame oldala.

Jut eszembe hűtőmágnes. Mert hogy megint vettem párat. Szóval valakinek ígértem, hogy viszek hűtőmágnest, és nem emlékszem ki kérte. Csak hogy valaki fontos barát. A budaörsi házban kért a gondnok csajszi, rá emlékszem… de valaki más is kért. Persze viszek magamtól is egy csomót ajándékba, de valaki kimondottan kért. Szóval itt a lehetőség a fanatikus gyűjtőknek is, és annak is, aki már kért korábban, hogy szóljanak míg itt vagyok (azaz a következő pár napban), mert egyébként nem sok helyen láttam hűtőmágnest de itt árulnak a posta épületében.

Sétálok tovább a nagyon kellemes, nyárias estében. Lassan enni kellene. Leülök egy padra, hogy majd a Google mond valami tutit a környékre, de csak igazán puccos helyeket mondd. Az meg már nem kell, egy sima kedd esti egyszerű vacsorát szeretnék. Akkor inkább elindulok gyalog, kicsit félve megállok egy kisszékes vietnámi helynél, sokan vannak, egészen jól néz ki. Szerencsére leszólítanak angolul, van angol étlap is, még javaslatot is kapok. Van valami disznóhúsos valami, azt próbáljam meg, de a tavaszi tekercs is finom. Hát legyen akkor a disznóhúsos valami. De végül mindkettőt kihozzák. Legalább egyszer rendesen jóllakom. Nem reklámok, elviszem, ha sok lesz.

Nagyon gusztusos lett a dolog. Örülök a kellemes élménynek, ideje visszatérnem a helyi kajára. Igazából a disznóhúsos valami egy fasírtszerűség, ami falatokra van vágva. Nyers uborka meg retek van mellette, meg egy kicsit csípős szósz. A tavaszi tekercs mellett van házitészta, de ezúttal azt már nem bírtam megenni. A szósz meg valami cukros-ecetes valami.

Szóval ezúttal tisztességgel bekajáltam 135k-ból 2 adag kajával. Az utolsó tekercset már tumkoltam magamba, de nem hagyunk ott semmit. Időközben eleredt az eső, de volt fölöttem tető, így csak kicsit a falhoz húzódtam és ennyi. Természetesen mini székem volt, mint itt mindenhol. Az eső után hívtam egy motorost, aki hazavitt. Holnap megyek háborúskodni. Van itt egy Cu Chi alagútak nevezetű hely kb 2 órára busszal. Holnap reggel igyekszem korán menni, hogy se meleg, se tömeg ne legyen. Mert azért ma egészen sok külföldit láttam.

Categories: Vietnám | Tags: , | 12 hozzászólás

Post navigation

12 thoughts on “Megérkeztem Sai Gonba

  1. sTv

    Már vagy tízszer mondtad, hogy legalább most az egyszer jól laksz.
    Éhezel?
    😀

    • Schnitzer Andrea

      Én nagyon szeretnék egy hűtőmágnest Drága😘

      • Okés, viszek majd neked is. 😊
        Te kérted korábban is?

      • Schnitzer Andrea

        Szerintem nem én voltam😀

      • Oké. 😊 🥰

    • Hát időnként előfordul. 😜😘
      Azért érzékeled, hogy most először vettem 2 kaját, és megettem. A magyar, meg az indiai étteremben elég volt a kaja és az az utóbbi napokban volt, de előtte egy csomószor éhes maradtam vacsora után.

  2. Faniel

    Én besírok ezeken a mini műanyag székeken 😀
    Jé, ez az Avengers torony 😀 Jó tudni honnan az inspiráció.
    Ez a látvány és kontraszt marha érdekes… De valahogy elférnek.
    Én vevő vagyok a hűtőmágnesre, ha már így végigkalandozom veled az utat (bár csak lélekben) 🙂 De csak ha marad, nem venném el mástól a lehetőséget 🙂
    Ú ez a kaja guszta nagyon 🙂

    • Mágnesed biztosítva. 😊
      Panamában láttam ezt a kontrasztot először. Kijöttek az üvegpalota irodákból és ugyanúgy az utcán ettek, mint a szegény negyedben.

      • Faniel

        Juhúúúú ❤
        Nagyon durva…

  3. Bárányi Ildikó

    Szóval Marguerite Duras!! Nagy-nagy kedvenc! És igen, a Kínai szerető első jelenete, a Mekong deltában a kompon…. jajjh. Fényképezz nekem kérlek 🙂 Gondolom a filmet is láttad??
    Ha van Mekongos hűtőmágnes, azt kérek (kifizetem!!), köszi, ha elfér a hátizsákocskádban.

    • Persze, hogy láttam, és pont 17 évesen, nagyon nagy hatással volt rám, meg nagyjából az egész bandára (barátaimra). Sokszor láttam már, megvan DVD-n.
      Lesz fotó a Mekongról, és Sa Dec-ben komp is van. Ha jó idő lesz, és a menetrend is úgy adja ki, akkor átmegyek meg visszajövök vele. Bár sem a 14 éves lányt férfikalapban, sem a gazdag kínait nem tudom prezentálni, de azért ha jól jön ki lesz pár kép erről. De nem ígérek semmit.
      Sajnos hűtőmágnes nagyon kevés helyen van, eddig HoiAnban meg itt láttam, de ugyanazt a designt. Külön Mekong-deltás nem volt eddig, és lássuk be elég nehéz egy hatalmas folyóról valamilyen igazán szép fotót vagy bármit alkotni, mert azt mindig a part adja. Arról viszont nem nagyon tudunk semmit… és valszeg mert nincs benne semmi különös. Dzsungel és kész. De folyós-csónakos mágnes van, nem kifejezetten Mekong… de akár hívhatjuk Mekongnak is. Na majd valami lesz. 😊

  4. Zoltan Racz

    köszönöm!

Leave a Reply to FanielCancel reply

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d