Ha Giang

Este esett az eső, így reggel ahogy ébredezem máris fülelek. Szerintem nem esik. Csaba szokásához híven korán ébredt és csendben felöltözött és kiosont a szobából le a lobbihoz, ahol nyugiban tud dolgozni kicsit, én meg aludni. A füldugó mondjuk csodákra képes. Lassan erős cukorigényem van, nem élvezem, hogy napokig nincs semmi édesség. Kicsit figyelnem kell […]

Már az sem tudom hogy kezdődött a mai nap, annyi minden történt és főleg olyan kimerítő nap volt. Szóval Dong Van-ban ébredtünk, és egy kis városnézéssel kezdtük, ami kimerült a főtérben, de előtte egy sokkal fontosabb dolgot csináltunk. Olyan jól alakult minden, hogy eldöntöttük, hogy akkor nem a szokásos úton megyünk, hanem egy kisebb úton,

Hajnali 4-kor megérkezett Csaba. Kb. úgy ahogy volt eldőlt aludni. Van még pár óránk. De tényleg csak pár, mert a kakasokkal ő sem egyeztetett előre és ők pedig elkezdték a mókát 5-kor. Azért 6-ig aludtunk, én már csak inkább szunyáltam… nehezen lesz így rendes alvás. Így 7-kor el is indultunk. Beavattam a helyi törzshelyeimbe: a

Reggel 5-kor kezdik a kakasok. De nem ám egy vagy kettő, hanem vagy 12. Így folyamatos a kukorékolás, és még a füldugón keresztül is hallom, de azért sikerült kicsit visszaaludnom. Kicsit olyan bénán kezdődik a nap. Menni kéne a motorért, éhes is vagyok, de vagy 11-ig elpöcsörészek. Ez az egyedül utazás nehézsége. Minden nap magamat

Ez sem volt túl izgalmas nap. Valamiért éjjel alig aludtam. Állandóan az elesek, összetöröm magam rémképe zaklatott, pedig tényleg csak egy horzsolás az egész. Inkább az, hogy ugye amikor egyedül van az ember, akkor elég bátor dolog balesetezni, mert ugye egyedül kell megoldani a továbbiakat is. Na de tényleg nem értem a tipródásom, elég óvatos