16 órahosszát alatt repültem 10 órát. És akkor most reggel 6 van, legalább este 8-ig ki kell húzzam alvás nélkül, hogy mihamarabb visszaálljak. Azaz 42 órát leszek fent nagyjából folyamatosan, bár azért nagyon rövid időkre sikerült elaludnom. Alatta 700 méteren kezdődik a felhőzet. Ez elég vastag paplan. Na közben a csomagom is megjött… szép napot […]
Ennél több öröm már nem fér a szívembe. Csupa boldogság vagyok. ❤️ Reggel korán kelek, mert megyek ugye edzésre. Odaérek időben a templomhoz, körbenézek, nagyon kedves hely. Aztán sehol senki. De nyugodt vagyok, legutóbb is olyan lassan kerültek elő az emberek. Azért a biztonság kedvéért írok egy üzenetet, hogy itt vagyok, megérkeztem. Aztán pár perc
Mesébe illő befejezés Read Post »
Na ma tényleg lassan indult a nap. A reggeli zabkása után visszafekszem pihenni. Kicsit nyomott is vagyok. Valszeg az időjárás is tehet róla, mert olyan borongós volt egész nap. Azért lassan elkészülök, lemegyek a közeli tuti kávézóba cappuccinoért. 30k, tündéri hely, kedvelem. Aztán irány a város. először is elmegyek az optikai üzletbe, amit Csaba mondott,
Hát nincs megállás. Ma pihenni akartam, de már megint tiszta izgi dolgok történtek. Reggel Csaba elvisz egy közeli kis reggelizős helyre. Igazi cappuccino, csirkés tojásos szendvics. Szuper volt, nyugi van, beszélgetünk mindenféléről, mint például közlekedés, meg tömegközlekedés és metró. És akkor kiderült, hogy tavaly novemberben adták át az első metróvonalat. És itt lett vége a
Reggel, mikor felébredtem már 13 komment várt. Hogy én ettől milyen boldog lettem. Nagyon örülök, hogy ilyen sokan még mindig napról – napra követitek az írásaimat, ami időnként elég kusza a fáradtságtól és a rengeteg új élménytől. Persze sok ember egyszerre olvas el 2-3-4 napot, kinek hogy van ideje. És sokan már nem olvassák, és
Tai Chi, tojásos kávé, éjszakai piac meg ilyenek Read Post »
Mára annyi a program, hogy este visszamegyek Hanoiba. És igazából nem is nagyon történt más. A reggel után visszafekszem, ilyet már nagyon rég csináltam. Egyébként is szemerkél az eső, szomorkás idő van, Vietnám szomorú, hogy elmegyek, így strandolás sem lesz. Szóval szunyókálás után kapcsolgatom a TV-t, ilyet is rég csináltam… és akkor a Planet Earth-ön
Az 50. nap, körbeértem Read Post »
Kezdjük azzal, hogy ma nem történt semmi őrültség. Rendes, ügyes kislány voltam, nem csináltam semmi hülyeséget. Reggel a szállásadó elég szarul néz ki, dengue-láza van, ez egy szúnyogok által terjesztett betegség, ami ilyen dzsungeles területekre jellemző, elég veszélyes tud lenni. 38 fokos láza van, megy dokihoz. Aztán este is ment, mert erre általában infúziót adnak
Korall a kis szigeteken Read Post »
Hát ma több lett a kaland, mint terveztem így az utolsó napokra. Vicces egy csaj vagyok, annyira bátor, amennyire azért nem kellene, de szerencsére azért a határon mindig megállok… viszont addig tuti elmegyek. Reggel viszonylag korán indulok, kávé, tankolás, boltban pékáru ebédre, víz, minden van, irány a sziget túloldala, mert van ott egy kisebb hegy
Amikor a bátorság már a hülyeség felé konvergál Read Post »
Már este is furi szag volt a szobában, próbáltam kiszellőztetni, de nem nagyon sikerült. Próbáltam rájönni, hogy mi lehet, talán a régi bútorok… nem teljesen értem, de még reggel is érzem. Na meg valami kinti vízcsap van az ablak alatt, így 6-kor arra ébredek, hogy valaki engedi a csapot nagyon sokáig. Szomorú vagyok, hogy az
Phú Quốc – végül minden jóra fordul Read Post »
