Tu Duc császár sírhelye

Hát ma este nem kell kimosni a ruhámat, elég csak szárítani.

Már korán reggel szakad az eső így nem sietek sehová. Akkor ideje lefoglalni a következő szállást, hisz holnap megyek Da Nang-ba. Ez nincs messze, 2,5 óra busszal. Hát nagy királyság van, mert iszonyat akciós árak vannak. Da Nangban negyedáron foglaltam szállást a Sapphire Boutique Hotelbe. 338k lesz a 2 éjszaka. Ez egy tengerparti szálloda, nyilván alapvetően tél van, így nagyjából gondolom üres a hely. Nekem jó poén a tengerparton sétálni esőkabátban is. Szeretem nézni a nagy vizet. Na meg egyébként a 27-30 fok nem épp hideg fürödni, ha nem esik az eső. Mert a tenger a Ha Longban is nagyon kellemes 25 fokos lehetett… itt, délen sem lesz hideg, mert hisz nincs hideg. De még mindig esik az eső, akkor lefoglalom Hoi An-t is. Ott is találtam akciós szállást, igaz „csak” harmadáron volt, nem negyedáron, de hát ez is nagyon menő hely lesz. Nem mintha most rossz helyen lennék. Azt hiszem itt is volt kedvezmény, de koránt sem ekkora. Mondjuk vicces lesz hátizsákkal bemenni a puccos szállodába… de nem először csinálok ilyet. Kubában a melósok buszát stoppoltuk le Tesómmal, és azzal mentünk az 5*-os all inclusive szállodába. Vicces volt. Az volt a szabály, hogy csak olyan dolgot eszünk, amit nem ismerünk. Nagy királyok voltunk 2 napig. Elvégre karácsony volt.

Na de vissza a jelenbe, itt nincs karácsony és nem is 5*, és reggeli sincs az árban, de azért elég menő helyek lesznek.

Lanyhul az eső időnként, de nem áll el teljesen. Mindegy, éhes vagyok, van esőkabátom, elindulok. első utam egy Hue Roaster nevű hely volt. Istenem, egy igazi csokis croissant. El sem hiszem. És persze egy cappuccino. Igazi hipster hely. Egy kis utcába kell bemenni (ez olyan max 2 motor fér el egymás mellett utca), és akkor beállsz egy garázsba. Onnan felmész lépcsőn és megérkezel a pulthoz. Kérsz, kapsz számot, és akkor ott is van kinti, benti rész is, meg van még egy emelet.

Búcsúzóul kérek még egy croissant. Pedig ma reggel megint úgy tűnt, hogy nem a legjobb a hasam és el is döntöttem, hogy ma egész nap csak rizs lesz a kaja. Hát gyorsan elbuktam ezt a nem túl erős elhatározást. Mondjuk inkább azt, hogy érezhetően nincs semmi bajom. Mert ha tényleg szarul lennék, akkor biztosan betartanám az üres rizs diétát.

Megint úgy tűnik, hogy elállt az eső, akkor irány az Agribank ATM. 6 percre volt. Mondjuk közben rossz irányba mentem, meg többször megálltam térképet nézni. Nem tudom miért, de én itt állandóan eltévedek, rossz irányba megyek, túlmegyek. Vannak nagyon szűk, kis utcák, észre sem veszem. Na robogok az ATM felé, kicsit csepereg az eső, sebaj, mindjárt ott vagyok, és akkor elkezd szakadni. Amint látok valami fedett helyet megállok, egy másik ATM, de addigra már szarrá áztam. Hát keményen indul a mai nap. Eláll az eső, megyek tovább, legalább a motoron gyorsabban száradok. Nincs hideg, nem lesz bajom. Megvan a lóvé, akkor irány a mai program. Ki a városból, az egyik császár sírhelye a terv. Az ATM-nél felveszem az esőkabátot, de nem teszem rá teljesen előre a motorra, mert nekem nem esik kezemre, hogy nem látom a műszerfalat, az indexet, meg semmit. Megint elkezd esni, most egy üzlet elé állok be, mert ez így nem túl jó. Az esőkabátról elöl a nadrágomra folyik a víz, a kezem sincs védve, nem jó ez így. Meg akkor leveszem a szemüveget, semmit nem látok benne, jobb nélküle. (-1,25-ös, mielőtt nagyon aggódna valaki, nem vészes.) Megint elállt, akkor most már nincs mese, kívülre teszem az esőkabátot, mint mindenki, ennek így lesz értelme. Kb. 15 percre van a hely… de aztán megint rákezd rendesen, nagyon esik már mire megérkezem egy étteremhez, az emlékműtől pár száz méterre. Mondjuk ekkor még nem tudtam, hogy ennyire közel vagyok. A család épp ebédel, nincs itt vendég egész nap se, hisz szakad az eső. Kiterítem az esőkabátot, szandit is leveszem, jó lesz mezítláb is, mindenhol tisztaság van, állandóan söpörnek. Hozza is a néni az étlapot, meg mit kérek inni.

Hát nem sietek ugye sehová. Az ember lebékül magával, meg a világgal. Jó nézni az esőt, mármint a szakadó esőt. Híreket sem nagyon olvasok, küldök videót a családnak, de alapvetően nézem az esőt, meg iszom a teát. Mi kell még? Jó sokáig esett, legalább másfél órát itt voltam, mire enyhült az eső. Rutinos vagyok, nem kell megvárni, hogy teljesen elálljon, ha már csak csöpög, akkor lehet menni. Esőkabát úgyis kell, ez ma már úgy látom egész napra rajtam marad. Elindulok, és tényleg csak pár száz méterre van a bejárat. Jegyet veszek 150k, és akkor lássuk mi van itt.

Tu Duc császár 1848-1883-ig uralkodott. Még életében elkezdte a saját síremlékét megépíteni, 20 évvel a halála előtt készen volt a komplexum, ami aztán olyan drága és puccos lett, hogy végül lakóhelyül szolgált, míg élt. A feleségének, mármint az elsőnek a több, mint 100-ból, szintén itt van síremléke. Viszont a testét nem ide temették, hanem valami titkos helyre valahol Hue-ben, amit a mai napig nem találtak meg, mert mind a 200 embert lefejezték, aki a temetésben segédkezett. Ezek szerint ez a drága császár ismerte a fáraók történeteit és azokhoz próbált hasonló örökséget hagyni. Mondjuk sikerült is neki, mert az egyik leghíresebb és legnagyobb síremlék az országban.

És akkor megint leülök a tó partján lévő kis pavilonban, és nézem, ahogy esik az eső. A tónál is jó lenni. Szakad rendesen. Felhívom Móni barátnőmet hajnali 9-kor. Kap egy kis felhőszakadás ízelítőt. Ez a nap ilyen sok szünettel telik, de nincs rajtam semmilyen stressz, vagy nyomás. Megnézem, amit meg tudok, nem erőltetek semmit. Ha meg nem, akkor nem. Az eső sem zavar, igyekszem nem elázni, de mivel nincs hideg, ha elázom, sem vészes, max kényelmetlen a vizes ruha. De mivel esőkabát volt és van rajtam, így leginkább a lábam lesz csak vizes. Szóval elücsörgök, jól esik a lassúság, aztán megyek tovább, amint enyhül.

Szóval elindultam volna, de a kijárat melletti büfében még egy jégkrém társaságában megvártam a soron következő záport. Elég jól bírta míg körbejártam a helyet. Az elején volt egy pihi, aztán végig semmi. Még meg is száradt a nadrágom.

Itt van 3 percre motorral az a fenyves, a folyó partján, elvileg szép a kilátás a folyóra, így ezen már nem múlik, arra kanyarodom. De sajnos a fenyvesben már elég sötét van, és sáros is, inkább megyek vissza a városba. Találok egy kisebb utat, nem hosszabb, csak kisebb mellékút, nekem könnyebb megjegyezni az útvonalat erre. És de jó, hogy erre jöttem. Szépen lassan haladok, elkezd esni az eső, nincs hová beálljak, nagyon lakóövezet, és beálló eresz nincs az utcán, idegenek kapuján meg nem megyek be, az már tényleg pofátlanság. Szóval inkább megyek szépen lassan tovább, mivel nincs forgalom se, fél percenként egy motoros, így nem aggódom. Igazából szeretem az esőt, pontosabban a kiadós záport. Jó energiái vannak. Olyan bátorító, erőt adó, pozitív. Legalábbis nekem. Meg persze ez mindig csak nyáron, melegben poén. Londonban a 10 fokban nem poén az eső. Mondjuk ott nincs zápor, csak szemerkélős eső. Szóval megyek a szakadó esőben, lassan megyek, óvatosan, kb 20-al, nincs para. Aztán egy nagyobb kereszteződésben meglátok egy kávézót, és természetesen azonnal befordulok. egyszerűen már a szemem nem bírta ezt a sok vizet. Persze azért a nadrágom oldalt durván vizes lett, a szandim már a reggeli elázás óta vizes. Szóval egy kis pihi, 10 perc csak, és megyek is tovább. Még 10 perc az út haza, addig már nem kap el újabb zápor, és azért örülök, hogy visszaértem. Küzdős egy nap volt, nem adta meg magát az eső. És megjegyzem, hogy azóta is tolja rendesen.

Itthon átöltözöm szárazba, kérek egy ernyőt kölcsönbe és elmegyek kajálni. 4 perc gyalog.

Szerencsére kapok kaja után egy banánt. Így eggyel jobb. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe hazafelé, hogy akkor megvacsorázom még egyszer. De azért az meg sok lenne. Estére elég ez, majd reggel eszek rendesen. Legalább olcsó volt, 45k.

Reggel, ha nem esik, akkor kicsit körbejárom a folyópartot gyalog. Itt van 2 sarokra. Ha továbbra is szakad, akkor megyek Da Nang-ba és a tengerparton sétálok a szakadó esőben. Meg akár fürödni is lehet az esőben, nem igaz?