Hue, a királyi város

Reggel átolvastam a tegnapi posztot és kiderült, hogy a poszt végén már értelmetlen mondatok vannak, nagyjából már alva írtam őket. Így lett egy gyors átolvasás, és kiegészítés, hogy a végén lévő sztori is meglegyen, meg a csótányok is belekerültek.

Leérek, kapok helyi friss levélből készült teát. Basszus, itt állandóan friss levélből főzik a teát. Beszarás. Közben már intézik a motoromat, persze, hogy lett 100-ért is, és ezúttal alapjárat is van, tiszta luxus, nagy élmény normális motorral menni. Mai terv a citadella, legalábbis angolul így hívják, a királyi várost. Ez régebben természetesen egy sokkal nagyobb terület volt, de most sem kicsi. 4 órát tekergek benne… nagyjából elment rá a napom.

De előbb tankolás, reggeli: csokis-banános palacsinta. El sem tudjátok képzelni mekkora öröm volt. Persze nem pont olyan, de egészen jó volt. De előtte ettem egy zöldséges, kesudiós sült tésztát. Iszonyat éhes voltam már, a tegnapi vacsora kimaradt, ma belehúzok. Ja, és friss mangólé. Hogy ez milyen állat. Mármint a friss gyümölcsléturmix. Szóval jól belehúztam, végre jól laktam. Egyébként jelzem, hogy én, aki otthon nem bír megenni egy adag kaját itt még mindig mindent simán megettem. Nem óriási adagok, Tesómnak minimum másfél kellene, hogy ne panaszkodjon. Nekem azért általában pont jó, de amikor nagyon éhes vagyok, akkor jól jönne egy kis extra, mint most a palacsinta. Így lett tuti.

Aztán motorra pattanok, irány a híd túloldala. Igazándiból lehet, hogy mára nem is kellett volna motor, de már annyira elvezem. Ha Grab-el megyek, akkor lehet spóroltam volna egy kicsit, viszont így meg hatalmas szabadságom van, hogy oda megyek ahová akarok. Jaj, annyira szeretném nektek megmutatni, hogy hogyan jut át az ember egy forgalmas kereszteződésen, mert belülről nem olyan para ám, mint ahogy látszik. Illetve szerintem kívülről sem para. De sajnos nem tudom hová tenni a telefont vagy a fényképezőgépet, hogy az ne mozogjon nagyon. Meg tényleg az útra figyelek azért ezerrel.

A várba a belépő 200k. Nem aprózzák el. Tényleg szép is, meg nagy is, de azért kicsit meglepett. Na de ezért jöttem, lássuk mi van itt.

Nagyon sok képet csináltam, és 7,5 km-t mentem a várba. Ez egy ízelítő. Mert persze minden épület hasonló volt. Egyébként érdekes az elrendezés is. Vannak udvarok, amik szintén fallal vannak körbevéve, és az udvarok közt utak mennek. De van, hogy van két udvar között gyalogos átjáró is, ha összeér. Szóval több kis négyzet volt lerakva egymás mellé.

Nagyon meleg volt ma. Szenvedtem, sokat megálltam pihenni, hátha lehűlök kicsit. Azért mindig jobb lett pihenés után. Aztán épp végeztem az egésszel, amikor iszonyat hascsikarás jött rám. Volt egy kis sietség a WC-re, távozott, aminek kellett, aztán vége, minden rendben. Nem teljesen értem, hogy miért, hisz a reggeli már régen volt, ebédre meg 4 db Oreo kekszet ettem meg, meg vizet ittam egész nap. A melegre gyanakszom. Szerintem van olyan, hogy a nagy meleg kicsi hasmenést csinál. Mondanám, hogy a hőguta tud ilyet. De közben nem fájdult meg a fejem, és nincs is nagyon meleg csak az iszonyatos pára. Na de a lényeg, hogy jobban vagyok, akkor irány a kinézet 1600-as években épült Pagoda valahol a város határában.

Épp, hogy leparkolok, indulok a pagoda felé a parkolóban lévő kis büfén keresztül, majd az egyik asztaltól egy idős vietnámi ember tökéletes amerikai kiejtéssel rámköszön, hogy Hello Sister, és az asztalukhoz invitál. 2 fiatal sráccal ül. Mindenki teljesen normálisnak tűnik, hát legyen, miért ne. Húzzák is a széket, hoznak nekem egy üdítőt is ajándékba. Kiderült, hogy a papa 82 éves, 75-ben kiment Amerikába tanulni. Mérnök. És csak nyugdíjas korábban jött vissza. Most angolt tanít, a srácok a tanítványai. Persze közben elered az eső, futás van, a srácokkal a fejünk fölé tartjuk az esőkabátomat. Nem is értem, náluk nincs semmi… ők nem tudják, hogy minden délután leszakad az ég?!? 10 perc csak, készítünk közös képet, aztán ők sietnek el. Fél óra múlva lesz a következő zápor.

Elindulok a Pagodához, legalább nézzem meg, aztán ha esik, majd várok.

Aztán eláll, a helyiek elindulnak, így én is megbátorodom. Menjünk. Már csak az én motorom van a parkolóban. És jaj istenem, most először gondoltam vagány leszek, és én is csak felakasztom a kormányra a bukót, mint mindenki más. Csak másfél liter víz volt benne. Legközelebb maradok a tárolónál. Szerencsére van benne egy gyereksisak, jó lesz az is. Esőkabát fent, bár mindenki elöl ráteríti a motorra az elejét, nekem még fontos, hogy lássam a műszerfalat valamiért. Így a combomra teszem a kabátot. De aztán annyira eláll, hogy le is veszem inkább. Nagy nehezen elindulok, milyen mázlista vagyok megint..

…de aztán megint elkezd csöpögni. Mindenki áll meg, veszi elő az esőkabátot, én is így teszek. Akkor ezúttal nem úszom meg. És így is lett. Sajnos a szemüveget nem tettem el, pedig az esőben jobb lett volna nélküle. Az esőkabátról a víz a lábam szárára folyt, onnan be a cipőmbe. De aztán nem vettem észre egy mélyebb pocsolyát, így a cipőmből már önteni lehetne a vizet. Végülis a lényeg a mellkas, a törzs, hogy ne fázzak meg, minden más csak luxus. Hát nem volt luxus. 12 perces utam volt, de szarrá áztam, pedig sem az elején, sem a végén nem esett már. Megérkeztem az étterembe, remélem jó a kaja. Leveszem a cipőmet, kiveszem a betétet, addig is száradjon, a csajszi tök kedvesen felém fordítja a ventilátort, így gyorsabban száradok.

Egészen megszáradtam, mire végeztem. Motorra pattanok, irány haza. Itthon jót mosolyognak a szarrá ázott fejemen és a bukón. Remélem reggelre megszárad.

Közben megkaptam az egy emelettel fentebbi szobát, ahol van ablak. Nem szép a kilátás, de van oxigén. Azért az sem árt. Szerencsére minden szinten kint van egy hatalmas ballon víz, így azt nem kell vennem. Nagyon jó szokás, akár minden szállás bevezethetné, hogy biztosít ivóvizet. Gyorsan kimosok mindent, ezt szoktam csinálni. Kézzel kimosok 2 napi fehérneműt, pólót és kész. Nem viszem mosodába, mert annyira kevés. törülközőbe csavarom, az a centrifuga, van még 2 napja, hogy megszáradjon. bőven elég lesz. Általában 24 óra alatt megszáradnak a dolgok.

Akkor tus, aztán jöhetnek a képek és a blog. Megint eltelt több, mint másfél óra mire megírom a posztot. Kitölti az estéimet, azt biztos. Akkor most már alvás.