12 óra vonatozás, húú de jó volt

Nem őszinte a mosolyom. Sok apró kis esemény volt a vonaton, elmesélek párat, ami most eszembe jut.

Szóval helyjegyes a vonat, de persze mire felszálltam, valaki ült a helyemen. Pont mint otthon, varia a helyjeggyel… odaülök a csaj helyére, nincs ezzel baj. Már 20 perce úton voltunk, amikor először megnéztem, hogy mióta jövünk. Szerencsére reggel nem volt se kávé, se tea, semmi pörgetős cucc, csak a nyúlós álmosság. Még az állomáson a vonatra várva megettem a tojásos szendvicset, nyomott is el az álmosság. Meg nagyjából mindenki elkezdett aludni.

Hát olyan jó kis szoci vagon volt ez. Igazi műbőr ülésekkel.

Itt nagyjából én voltam az egyetlen külföldi. Mindenki a hálófülkés részben utazott. Egy éjszakai szállás ára pluszban. Nem éreztem szükségét. Meg Csaba is mondta és több helyen olvastam is, hogy durván megy a klíma. Nemtom mi ez a klíma őrület. Minél több pénze van az embernek, annál jobban szereti a hideget? Vagy több a zsírja? Annyi helyen gondolják menő és luxus dolognak, hogy 20 fokra állítják a klímát. De én a csóró pórnéppel utazom, itt csak pont normális hőmérsékletre hűt a klíma. Minden nagyobb városban megálltunk, kb. 6 helyen… nem számoltam. Volt egy viszonylag vidéki hely is, na itt az összes Marinéni felszállt és hozott magával 3 gabonás zsák gigantikus grapefruitot. Na persze ezt feladják nekik, bent meg húzzák a földön.. de a folyosón nem maradhat.

Én is kaptam egyet a lábam alá. Senkit sem érdekelt, hogy ez minden lábhelyet elfoglal. Más is járt így.

Egyébként a Marinénik mindenhol ugyanolyanok, egyik nem látja a jegyen elolvasni, hogy hányas ülés az övé, a másik nem látja az ülésen a számot, a harmadiknak a cuccait pakolják már többen is. Ott igazgatják őket a többiek.

Aztán eljött az 11 óra és már ebédet szervíroztak. Itt általában korán ebédelnek és korán vacsoráznak. Szóval szerintem a vonaton az első kocsiban van konyha, mert hoztak mindenféle jókat: rizs, sült mindenféle húsok, szósz. De persze egész nap tologatták a nasis, kávés kocsit. Volt minden, még cigi is. Szóval többen ebédeltek, páran elővették az otthonról hozott rizst, húst. Nekem ez még korai. De készültem, reggel jártam a pékségbe, vettem 2 pékárut.

Lőttem pár képet a vagon végénél az ablakból. Mindenhol áll a víz
Esős évszak van, a rizs is már learatva, de azért komoly vizek vannak a földeken. De ez itt normális.
Nem sikerült lefotózni, de sok ház körül van valahol egy vízgyűjtő, egy kis tó a kertben.
Azok a fekete inkább bivaly kinézetű bocik, amiket korábban is fotóztam, na ők nagyon bírják ezt a sarat.

Aztán volt még egy kis töltőkérés, mert csak nálam volt töltő, így még két srácnak is töltöttem a telóját. Az eső is esett 3x is. Meg a végére csak el kellett üljek a helyemre. Jöttek sokan, zavar lett az erőben, jött a kaller (minden kocsinak saját kallerje van) és mindenkit a helyre ültetett. Lett útitársam is, egy nagyon fiatal csajszi, pulcsiban van… itt ugye ősz van. 26-28 fok. Hideg. Na a csaj a klasszikus videóhívásba kezdett, és folyamatosan benne volt. A vonal másik végén egy fiatal srác. Na ezek videóhívásban voltak, de a csaj állandóan a füléhez tartotta a telót, mert nem értette, hogy mit mond a másik. Esetleg a videót ki lehetne kapcsolni, hogy ne zabálja el a sávszélességet… de ahhoz már gondolkodni kellene. Ezt nagyon sokat látom. Mindenhol, bárhol gátlástalanul videóbeszélgetnek egymással, senkit sem érdekel a másik 50 ember, aki végighallgatja, míg ő hangosan beszélget.

Az úton nagyjából megnézem a következő időszak látnivalóit. Meg a vízumommal is foglalkozni kell, jövő héten péntekre tervezem. Kicsit nevelem a csótányokat, de a kicsik nem hallgatnak rám, csak a nagyobbak. Olyan panelcsótányok ezek. Vannak egészen kicsik, ők áldozatul esnek, a nagyok okosak, egyet koppantok a falon és visszaszaladnak a sötétbe. Ennyi nekem egyenlőre elég. Figyeltem, volt rá időm, volt máshol is csótány, de ez senkit sem érdekelt. Észre sem vették.

És megérkezünk. El sem hiszem. Taxis hiénák kiszúrják a turistákat és nyomulnak. De mivel Latin – Amerikán edződtem, ez meg se kottyan, ezek itt szolid népek. Hívok egy Grab motorost: 18k. Nekem megéri az az 1 perc várakozás. Jön is. Ölébe adom a nagy hátizsákot, a hátamon a kicsi. Mehetünk. 5 perc az út… de azta. Ámulok és bámulok. Ahogy haladok délre úgy növekszik a gazdagság. Micsoda szállodák, üzletek. Máris imádok itt lenni. Nagyon szép minden, és kevésbé zsúfolt. A szállásom is jó, bár nincs ablaka, így holnap kapok másik szobát. Motort is kérdezem. Holnapra kiderül, hogy van-e. Itt tartok most, miközben a fejem felett megy a vízszerelés. Este 22.40. és kb 15 perce hagyta abba. Csabánál is volt este fél 10-kor még fúrás. Ez itt nem zavar senkit. Na akkor jó éjt, holnap motorra pattanok.

Categories: Vietnám | Tags: , | 2 hozzászólás

Post navigation

2 thoughts on “12 óra vonatozás, húú de jó volt

  1. Apu

    Ez igazán izgi volt.Eszembe jutott az anno fekete vonat amikor pénteken mindenki hazacsődült a heti munkából és persze mindenki vitt valamit./zajongás,pia,kártya,danolás,részegség/

    • Itt azért szerencsére ekkora felfordulás nem volt. Nem ittak az emberek.

Leave a Reply to ApuCancel reply

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d