Rutinosan Delhiben

Végre aludtam egy jó 9 órát, és bár nem éreztem magam kipihenve, mégis nagyobb lendülettel tudtam elkezdeni a napot. Szakadt az eső reggel, így a reggelin kívül semmi sem sürgetett. Végre valami helyi, chapati vagy roti, attól függően épp melyik környéken van az ember, másképp hívják. Ez egy búzából készült lapos kenyér mindenféle főszerrel benne és a kedvencemmel, valami fekete maggal, ami nagyon tipikus és nagyon jó íze van.
Rutinosan elindultam a vasútállomásra, hogy átmenjek a metróhoz, és bár ezúttal is megállítottak van-e jegyem, határozottan rávágtam, hogy a metróhoz megyek és máris mehettem tovább. Ezúttal nem próbáltak elirányítani sehová. Szerintem már meg is ismernek ennyi jövés menés után, annyira nem sok itt a turista. Szóval valahogy békésen indult a nap, nem akartak tömegesen eladni, haladhattam a dolgomra. Szóval metróval a Chandni Chowk-hoz, onnan gyalog a Nai Sarak-ra, ahol a harmónium üzlet van. Szombat van a maga őrületes forgatagával. Mint az augusztus 20-i tűzijáték Pesten, csak ez tovább tart. Tolongás, nyomulás a járdán, a riksák közt. Egészen ügyesen lehet haladni az riksák mellett, és gyorsabb is vagyok náluk. Meglett az üzlet, csak a számozás volt kicsit zavaros, de kérdeztem, útbaigazítottak. Úgy tűnik ez az utca inkább a helyieké, és megvallom őszintés szimpatikusabb is volt, mint a bazár, ahol lakom. Olyan tisztább, kultúráltabb volt. A harmoniumboltban lebeszéltem mit szeretnék, egy nagyon alap hangszert, van is mindig készleten, a teakfát meg felejtsem el, nagyon nehéz hozzájutni, és nehéz is lesz tőle. Fenyőből készítik mindet. Kipróbáltam párat, már amennyire én értek hozzá, de majd visszafelé Gabi jól meghallgatja őket, és segít választani melyik szól szépen.
Na akkor irány ki a forgatagból, útközben vettem samosa-t, zöldséggel töltött sós fánkféle, meg némi nasit csicseriborsó lisztből, szárított borsó, mogyoró stb. persze valami tuti helyi főszerezéssel, kicsit csípősen. Útközben betértem egy sith templomba, ők a túrbános, szakállas, hosszú hajú férfiak. Nagyon szép kirtan (ének) szólt harmóniummal, kongával, énekkel. Valahogy megérint, pedig biztos valami nagyon vallásosról énekelnek, amit jobb is ha nem értek, de a dallam, a hangulat nagyon megindító. Leültem kicsit, néztem az embereket, hogyan hódolnak, adakoznak. Nem tudom lett volna-e mise, de én elléptem, pontosabban leléptem voltam, de egy turbános bácsi elkapott egy kis okításra a 10 gururól, és a sith vallásról.
Dulakodás tovább a Vörös erődhöz, csak kívülről néztem meg, mert lassan mennem kell. Végre nincsenek olyan sokan. A hátsó mellékutcán vissza a metróhoz, az emberek húzta megkapott kiskocsik között. Aztán háti, metró vissza, irány a buszpályaudvar.
Ott rögtön találkoztam két jógástárssal, egy cseh és egy svéd lánnyal. Máris indult a csevely, jó volt végre beszélgetni kicsit, aztán kezdetét vette a 12 helyett 16 órásra sikeredett buszozás a köves, nagyon kátyús úton. Alvás teljesen esélytelen volt, bár azért némi szunyóka lehetett. Aztán reggel már nézelődtünk, csodás szurdokon vezetett keresztül az út, tiszta szerpentín az egész, nem is bírta mindenki gyomra. Csodás volt a fákkal borított meredek hegyoldalakat nézni. A falvak is valahogy tisztábbak, összeszedettebbek.
Megérkezünk laza 3,5 óra késéssel, de jöttek értünk az Ashramból, ismerkedés, kaja, pihi, pakolás. Este némi jóga és meditáció. Baromi hideg van, éjjel megfagytunk, de nappal pólós idő van 20 fokkal, ami nagyon jó érzés. Az egész ashramból és a völgyből egy 4500 méteres hófedte hegycsúcsot lehet csodálni. Fantasztikus. Azt hiszem kellemesen fog telni itt az idő. A szobatársaim az idősebbek közül valók, nincs szófosása senkinek, nincs ostoba csevely nagy szerencsémre.
Kíváncsian várom mi is fog itt történni.

[India, Delhi]