Május 29. Ez az utolsó napunk. Egyre többet beszélünk otthonról, hogy mit fogunk csinálni az első napokon, mit foguk enni. Gabi már erős gitárhiányban szenved, na meg a lányával sem tudott beszélni az út alatt. Én is csak nemrég tudtam pár sort csetelni a családdal, a barátokról nem is beszélve. Meg a pormentes élet is […]
Május 27-28. Tiszta égre ébredünk. Jó jel. Reméljük akkor minden rendben lesz a hágón és el tudunk indulni Srinagarba. Reggeli után valahogy rajtunk a fáradság. Összepakoltunk és megbeszéltük, hogy elmegyünk sétálni, de valahogy beragadunk délig, és játszunk a telefonokon mindenféle okos logikai játékokat. Na de eljött a dél, el kell hagyni a szobát. A zsákokat
Május 26. Nem sietünk, nem kelünk korán, végre lesz egy nyugodt napunk. Nem krumplis lepényt reggelizünk, hanem édes, igazi érett mangós joghurtot. Isteni volt. Mikor megyünk nincs idő ilyesmit csinálni. Mindketten mangófüggők vagyunk, otthon biztos hiányozni fog majd. Kimossuk a ruháinkat, teljesen kifogytunk és az utazások miatt erre nem volt idő az elmúlt napokban, na
Május 25. Gabi jobban lett. Na nem múlt el minden nyomtalanul, de az utat Leh-be, ezt a 4 órát kibírja, majd pihen a vendégházban. Megérkezünk a jeephez, indonéz barátaink már ott vannak, sietve bekapunk egy allo paratha-t (krumplival töltött lapos kenyér) omlettel, meg egy csájt. Siettünk, mert mindenki a kocsiba ült, azt hittük ránk várnak,
Hágóátkelési kalandok Read Post »
Május 24. Reggel egy szamár ébreszt minket. Szerencsétlen állat, milyen hülye hangot adott neki a természet. Lustálkodunk kicsit, 8-kor reggeli kint az udvaron, friss mentateát kapunk, nagyon finom. Reggeli közben találkozunk egy új lakótárssal, egy tibeti származású new york-i srác. 7 évesen menekült el Tibetből, a 80-as években, amikor a balhék voltak a Tibetben. A
Turtuk, a pakisztán határnál Read Post »
Május 23. Fél 8-kor indul a jeep a Nubra-völgybe. Reggel egyre nehezebben kelek fel, lassan pihenni kellene. Ez az utolsó túránk, azután már csak lazítás és utazás lesz a program vissza Delhibe. Hogy hogyan, azt még nem tudjuk, majd ha visszaérünk kitaláljuk. A szomszéd indonéziai lakótársaink is jönnek, találkozunk velük reggel. Nekünk lefoglalta a helyünket
Át a világ legmagasabban lévő autóútján Read Post »
Május 22. Reggel fél 6 előtt 5 perccel ébredek, kinézek az ablakon, a Nap már nagyon erősen süt a szemközti hegyek mögött, pár perc és felér a hegyek fölé. Nagyon jó ágyból nézni a napfelkeltét. Ráadásul elkezdte felmelegíteni a szobát, laza reggelünk volt. Az éjjel viszont furcsán fájt mindkét karom, és Gabinak is. Hogy a
Május 21. Egy koreai, egy holland és egy új-zealand-i pár lesz az utitársunk a következő két nap, ők jönnek velünk a kocsival a Pangong-tóhoz. Gyorsan megbeszéljük ki merre járt a környéken. Jót nevetünk, amikor kiderül, hogy a holland srác pont úgy járt a baby trekkel, mint mi. első nap a kék túrát csinálta, a második
Május 20. Nesze nekünk autentikus élmény, semennyit sem bírtam aludni az éjjel. A jó kis házi készítésű matrac olyan kemény volt, hogy zsibbadt a vállam folyamatosan, meg hideg is volt, meg zörögtek az ablakok az éjszakai viharban. Gabi sem aludt túl sokat. Reggel felpattan, öltözünk, pakolunk, egy kanna forró víz már vár ránk a „csodás
Május 19. Nem aludtam túl jól. Biztos izgatottan vártam a túrát. Nyolckor már úton vagyunk a buszpályaudvar felé hátunkon egy-egy kishátizsákkal. Az iránytaxis hallja ahogy kérdezzük a buszokat, Ő 9-kor indul Likir-be, busz áron megy, 10-re ott van. Nagyon jó. Akkor még itt meg is reggelizünk. Ahogy elindultunk a sofőr bekapcsolta a lejátszót és elkezdett
