Posts Tagged With: Panama

Megérkeztünk

2014. március 1.
Reggel "csak" 6-kor kelünk, irány a buszpályaudvar, reggeli, aztán a reptér. Az állomáson rengeteg ember nyüzsög, iszonyat hosszú sorok kígyóznak a távolsági busz pénztárnál… szombat van, mennek nagymamához.. vagy ki tudja hová. Mi reggelizünk egy jót, Tesó megint nyomja a nagyon cukorszirupos amerikai palacsintát, ami olyan másfél centi vastag. Én meg az új kedvencet, a herőce (csörege fánk) ízű lángost. Aztán keressük a Tocumen reptérre menő buszt, meg is találjuk, de elég sokat kell várni.. végül elindulunk. Azt mondták max 1 óra az út, ha dugó van.. hát mi másfél óra alatt értünk ki. Kezdtünk már idegesek lenni… az utolsó pillanatban értünk oda, sietünk, sorbanállás, pont 1 órával az indulás előtt csekkolunk be, de a beszállást is akkora írták ki. Nem teljesen értem miért van egy órával a felszállás előtt beszállás.. vagy csak a latinos mentalitásból kiindulva gondolták úgyis késnek az emberek. Aztán jött még a biztonsági ellenőrzés.. keresem az útlevél ellenőrzést, de az kimaradt, olyan kifelé nincs, így nincs kilépési pecsétünk. Aztán futás a kapuhoz.. de még semmi sem történik. Akkor én visszafordulok, venni kéne egy kis csokit.. de hát ez képtelenség.. egy doboz Ferrero Roche 20$. Na akkor inkább hagyjuk, inkább elvisszük Zsuzsiékat valahová, de ez a csoki nagyon drága. Gábornak van ajándék.. a többit megoldjuk másképp. Mire visszaérek elkezdődik a beszállás. Viszlát Panama, Zsuzsiék várnak minket Medellínben. Egy óra az út, leszállunk, a határőr nagyon kedves volt. Nem kérte a kifelé repjegyet, kérdezte hol szállunk meg, mondjuk, hogy barátok laknak itt, keresem a meghívólevelet, amit a Panama határon mutogattam belépéskor, de nem találom. Kb. most kellett volna először, de most nincs meg. A határőr mondta, hogy ne aggódjak, nem gond, és már ütötte is a pecsétet. Király! Akkor ez is megvan. Hátizsák is megérkezett, a vámvizsgálat ezúttal is egy legyintés. Mexikóban nézték meg a csomagomat egyedül, a többi helyen legtöbbször vámos sem volt.. senki sem foglalkozott a csomagokkal. Akkor mehetünk is. Veszünk fel pénzt, iszunk olcsó gyümölcslevet, kávét… irány a busz, ami bevisz minket San Diego-ba 8600 pesóért. Ahogy beszállunk a buszra, ránk szól egy srác magyarul. Hogy milyen lehetetlen helyeken találkozunk magyar emberrel! Márton nemrég költözött ide Bogotából, mert ez itt jobb hely. 🙂 A reptér a hegy tetején van, Medellín pedig a hegyekkel körbevett völgyben, de így is 1500 méter magasan. Nagyon zöld minden, fenyveserdő, meg legelő váltakozik. Nagyon rendezett a környék, tisztaság van.. nagyon jó az első benyomás. Na meg a klíma! Végre hűvös van. A helyiek már pulcsit hordanak, én meg végre jól érzem magam. Király, végre friss a levegő. Együtt taxizunk Mártonnal San Diego-tól tovább Exito Laureles felé, menet közben felhívjuk Zuzsiékat.. mindjárt ott vagyunk. Márton közben kiszáll, közel lakik Zsuzsiékhoz, majd elmegyünk sörözni valamelyik nap. A taxiból a város is nagyon rendben. Na azért nem hisszük, hogy nincs szegénység, de nem olyan sok és nem olyan durva. Megérkezünk, Zsuzsival nagy az öröm, több mint két éve nem találkoztunk. Juan-nal is rögtön megértjük egymást.. nagyon laza, végtelen szimpatikus srác. Na és Gábor.. zabálnivaló édes kis legényke. Gyorsan összebratyizunk. 🙂 Akkor végre együtt… jó lesz nekünk is letelepedni kicsit. Sokat mentünk az elmúlt 3 hónapban.. (majd egyszer kiszámoljuk mennyit), komoly volt a tempó végig, kell már pihenni kicsit a 3 hónap vándorélet után. Nagyon jó volt, nagyon izgalmas, ezernyi fantasztikus dolgot láttunk és tapasztaltunk… sok idő kell még, hogy mindent feldolgozzunk. Jó lesz majd a blogot újra olvasni, örülök, hogy elkészült, pedig volt amikor fárasztó volt erre is időt szakítani.. de megérte. Nagyon jó lesz gondolataimat újra olvasni majd egyszer. 🙂 A blogot most egy időre befejezem, majd írok, ha történik valami érdekes, de nem minden nap. Arra szeretnélek megkérni benneteket, hogy írjatok nekem pár sort, akár megjegyzést a blogon, akár a Facebook-on, akár e-mailben, hogy hogyan tetszett, melyik volt a legviccesebb, legszebb rész számotokra? Tetszett-e a blog stílusa? Bármilyen gondolat, ami eszetekbe jut nagyon jól esne! Nagyon örülnék, ha mindenki írna valamit, családok, párok együtt, vagy külön-külön… mindenki.. a nagynéniktől az unokahugokig mindenki… még azok is, akik nem is ismernek személyes minket.. ha mást nem csak annyit, hogy "Olvastam". Ezzel azt is szeretném felmérni vajon hányan olvasták a blogot és követték utunkat. Remélem jól szórakoztatok, és köszönöm mindenkinek a ránk szánt figyelmet. Adios amigos! 🙂 Hasta luego! 🙂

Categories: Kolumbia, Panama | Tags: , , | 15 hozzászólás

felhőkarcoló erdő

2014. február 28.
Kimerítő dolog a kirándulás! Még sötét van, hajnali 6 óra, és mi már a buszmegállóban várjuk a buszt, hogy eljussunk Albrook-ba, a buszpályaudvarra. Egyébként korán kelnek erre a népek, tele a busz és már rendesen dugó is van. Albrook-nál veszünk reggelit, virslis kifli, sajtos-sonkás croasiant.. rég ettünk már ilyeneket. Aztán taxi, 3 $-ért elvisznek minket.. na nem elsőre, de a 3. taxi már igent mond. Az állomás kicsit kintebb van a Corozal városrészben, a csatorna mellett ugye. Eredetileg ez egy munkasín volt, az építkezéskor használták. A hosszú vonaton alig ülnek… de van egy turistico vagon, ami magasabb, panorámás, és persze a csatorna felöli oldalon már végig ülnek. Leülünk, megkajálunk és közben kitaláljuk, hogy lent van egy nyitott rész, majd onnan lesz a legjobb nézni is, meg fotózni is. És már indul is a vonat… de jó, vonatozunk. 🙂 Ez erre nagy szám ám.. eddig Costa Ricaban vonatoztunk egyszer, és nem is láttunk több vonatot. Meg tegnap láttunk embereket fotózni a sineknél. Vicces volt. Ez itt egy látványosság. 🙂 Az elején rögtön Miraflores-nél vagyunk, látjuk, ahogy egy nagy hajó már bent áll a zsilipek közt. Magasabban van, mint a vonat. De király! Aztán bemegy a dzsungelbe a vonat, látunk szarvast, meg egy tucan-t, meg sok-sok keselyűt ülni a fán. Korán van még, nem lehet még vitorlázni… várják, hogy melegedjen. Aztán egyszer csak felbukkan a csatorna megint, meg egy nagy hajó rajta. Ez már biztosan ma reggel jött át. Kár, hogy ilyen gyorsan megy a vonat, alig van idő nézelődni. Aztán vissza az erdőbe, meg a Gatún-tavon át. Rengeteg kiálló fatörzs csonk… nem tudom mi történhetett. Az építkezés okozta vajon, amikor elárasztották az erdőt? Nem tudni.. de kicsit furcsa. Szép ez a csatorna, de durva is micsoda rombolás folyt itt, és folyik még most is. Rengeteg állat elpusztulhatott. Látjuk a tó közepe felé a nagy hajókat gyülekezni. Érdekes ilyen nagy hajókat ilyen kis vizen látni. Lassan megérkezünk Colónba.. gyorsan eltelt az egy óra.. jó volt, de a 25$-t messze nem érte meg. Ahhoz többet kellene látni, meg kicsit lassabban menni. Tegnap láttunk turistahajót átkelni a csatornán… vannak direkt csatornanéző túrák, talán nem sokkal drágább, mint a vonat, viszont valószínűleg sokkal többet látni a hajóról. Na majd legközelebb. 😉 Ahogy leszállunk a vonatról taxis hiénák kínálják az "olcsó" taxit, mert a hely nagyon veszélyes. Nem tudunk megalkudni a fejenként 1$-ba, így megyünk kifelé. Hozzánk csapódik egy másik pár, kifelé a biztonsági őr is mondja milyen veszélyes a hely. Kiérünk, ott is 2$-t akarnak kérni fejenként.. nem.. mi tudjuk 1$ az ára. Aztán félrehív egy taxis minket, 5$-ért elvisz minket. Persze a másik rossz szemmel nézni… na ez itt a veszélyes, a taxis maffia, aki átveri a sok turistát. Na és még ezután jött a durva felismerés! A buszállomás, ahová mentünk kb. 200 méterre volt gyalog. A taxis került egyet, de hát nem vagyunk hülyék (illetve mégis, mert megkajáltuk a maszlagot)… szóval a buszból visszafelé pontosan láttuk, hogy mennyire van.. kb. 5 perc gyalog. Nappal nem lehet ez olyan veszélyes, pláne ha 4-en vagyunk. Na mindegy, megszívtuk. A hely egyébként tényleg nagyon durva.. nem szivesen sétálgatnék még nappal sem sokat. Csúnyán hangzik, de sajnos megint a leginkább feketék lakta terület az ennyire elmaradott, koszos, igénytelen. Fel is pattanunk az első Panama City-be menő buszra, alszunk egy jót a két órás úton, aztán kinézzük GPS-en merre megy a busz, és leszállunk a belvárosnál. Ma megnézzük a felhőkarcolókat. Átmegyünk a Panama Egyetemen, jó nagy komplexum.. aztán sétálunk a város felé. Rengeteg szálloda van erre.. de olyan nagyon vegyes a kép. Egy lepukkant 3-4 szintes épület, majd egy luxusszálló, majd normális 10-15 emeletes régebbi házak, aztán a 60 emeletes luxusiroda, mellette bódéból árulják az öltönyös embereknek az ebédet. Ez itt a menza. 🙂 Bemegyünk az egyik nagy épületbe, kérdezzük fel lehetne-e menni a tetőre szétnézni.. de nem. Átküldenek a Global Bankhoz, de ott sem lehet. Megyünk akkor a part felé… megkérdezünk egy irodából kijövő embert.. azt mondja hallott már olyat, hogy a Hard Rock Hotel tetejére fel lehet menni. Hát akkor próbálkozzunk tovább. Sétálgatunk, nagyon menő a környék.. de közben meg elmegyünk egy ottfelejtett bádogváros mellett is.. hogy lehet ez? Megtaláljuk végre a Hard Rock Hotelt… bemegyünk, keressük a liftet, szeretnénk a tetőre jutni… fel lehet menni, de sajnos a lounge bár zárva van, csak este 8-kor nyit. Nem lehet kimenni. De aztán odahív a liftes lány egy srácot, azt mondja adjunk neki 5 percet, meglátja mit tehet. Király! 5 perc múlva már robogunk felfelé a 62. emeletre a sráccal, meg a liftes csajjal.. és az ajtó kinyílik, ott az éppen zárva lévő lounge. Király a kilátás és a srác lelkesen megmutatja mi hol, van, meg válaszol a kérdéseinkre. Kérezzünk mennyi egy lakást bérelni, ő 350$-ért bérel egy kis lakást egy ilyen toronyházba és 800$ körül keres. Nem is olyan drága a lakás.. bár megvenni ezeket már több.. olyan 100e$ körül kezdődnek az árak. Aztán megmutatja a zsidó negyedet.. hát igen… ahol sok bank van.. ott ők is ott vannak. 🙂 Jól eltöltjük az időt.. fél órát nézelődünk a tetőn, adunk a srácnak egy kis jattot.. jól jártunk… király. Mellesleg szerintem azt hitte ott lakunk… hagytuk is ebben a hitében. 🙂 Az aulában neteztünk egyet, a szálláson ki tudja van-e már net. Fel is hívjuk Anyánkat.. tegnap megkapta a kubai képeslapunkat, amit dec. 11-én adtunk fel. Laza két és fél hónapot utazott hazáig. Tesó szerint ennyi ideig tartott magyarul tudó embert találni, hogy lecenzúrázzák a képeslapot. 🙂 Elindulunk hazafelé a tengerparton… őszintén megvalva messziről jobban néz ki a város, nem látszik a kosz, a bádog, hogy nincs egy park, zöld terület… csak a szép toronyházak. Hazamegyünk, vacsira megeszünk egy egész grillcsirkét salátával.. kicsit ízetlen, de azért megteszi. Legalább jól lakik Tesó is rendesen. 🙂 Aztán haza, pakolás, reggel irány Medellín. Jó lesz végre egy helyen lenni több, mint 3 napig, nem beszélve arról, hogy végre találkozunk Zsuzsival, Gáborral, és Juan-nal.

Categories: Panama | Tags: , , | 3 hozzászólás

És csak jöttek a hajók…

2014. február 27.
Ma "csak" negyed 5-kor ébredek.. bár úgy érzem eddig aludtam rendesen, nem vagyok fáradt. Az ágy durván kemény sajnos. Akárhogy próbálom, nem megy a fekvés. Hát akkor felülök, írom a blogot.. legalább hasznosan töltöm az időt. Reggel fél 7 körül Tesó is ébredezik, 7 után már el is indultunk, fél 8-kor már a buszpályaudvaron palacsintát reggelizünk elvileg mézzel, de inkább cukorszirup volt az. (Tesó olyan sokat nyomott rá.. rossz volt nézni.. nem is értem.. hisz nem szereti az édeset.) Fél 9-kor már a buszon, 35 cent volt egy jegy, kb. 20 perc alatt ki is ért a csatornához. Akkor siessünk, mert a hajók már mennek. A séta alatt Vigyázz krokodil! feliratok mellett megyünk el.. de sajnos én nem látok egyet sem. elsők közt érünk a csatornához, még sehol senki…. de a hajó már a zsilipek közt. Épp egy Zim-es hajó emelkedik felfelé, majd indul tovább.. a másik sávban egy Hanjin-es hajó halad előre. Nagyon izgi! Kb. 10 perc, mire átfolyik a víz, 2 perc, míg kinyílik a 2 méter vastag zsilip. Durva méretek vannak itt. Oldalt négy pár kis mozdony feszíti a hajót és tartja a kellő távolságot az oldalától, ami van amikor csak 60 cm. Na volt is pár karcolás a hajók oldalán. Ez az egyetlen csatorna egyébként, ahol a kapitány átadja a hídat amíg átér a másik óceánra. 80 km hosszú a csatorna, 2 zsilip van a Csendes-óceán felől, és egy az Atlantinál. Középen meg a Gatún-tó. Úgy mennek, hogy délelőtt mindkét irányból befelé mennek felfelé a tóhoz, ott találkoznak, és délután meg lefelé, kifelé mennek az óceánra. Reggel 11-dél körül megy az utolsó, és délután fél 4-kor kezdődik a második menet. Nagyon király, nézzük a Hanjin-t , befut egy másik is, meg a tengerjáró, az Albatros, amit tegnap is láttunk. Mekkora már luxushajóval átmenni a Panama-csatornán. Ott is mindenki kint volt, ment az integetés is.. megnéztem zoom-al, csupa nyugdíjas ember. 🙂 Aztán pár kisebb hajó is átmegy.. becsúsznak a nagy hajók mögé. Turistahajók, direkt csatornatúrát szerveznek. Ezt azért elnézegetjük pár órát, mire minden részletet megfigyeltünk… a kis vonatokat, amik fogaskerekőek, meg a zsilip mozgását, meg azt, hogy mekkora gázt ad a hajó, hogy meginduljon.. aztán már átnézünk a Moiraflores-tó másik végébe.. látom még a Zim-es hajót, lassan megy bele a másik zsilipbe.. az már még magasabban van. De állat. 🙂 Sajnos közben persze több busznyi turista érkezik, kicsit nehezen férünk el. De a luxushajót még megvárjuk, aztán lassan 11 óra, nem nagyon lesz már több hajó. Dél körül kezdődik egy 3D-s kisfilm a csatornáról. Hát elég bénácska.. nagyon csilli-villi filmecske, de igazi infó nem sok van benne. Kár. Aztán végigjárjuk a múzeumot.. 4 szint.. elmeséli a teljes történetet.. kezdődött a franciákkal… sok köbméter követ törtek fel.. több millió tonna dinamitot használtak fel, aztán átvették az amerikaiak… építettek sok vasutat is, meg csináltak speckó kotróhajót.. sok-sok érdekesség.. még archív fevétel is van. Aztán csak ’99-ben lett Panamáé a csatorna. Nem semmi! Most pedig bővítik… egy vízspórolós módszert dolgoztak ki.. sajnos nem teljesen érthető.. majd neten utána kell nézni.. aki talál egy jó (ha magyar, meg jobb) leírást, linkeljen bátran. (Köszi Gábor előre is! 😉 ) A bővítés késik kicsit, de tán idén kész lesz. Nem is tudom… nézve a képeket… félelmetes és lenyűgöző egyben. Zavar a sok-sok rombolás, elárasztás, a tó leeresztése.. de az eredmény lenyűgöző.. és végül is a haszon is hatalmas. Mármint amennyi energiát, időt megspórolnak vele.. lehet megéri az áldozatot. Elindulunk vissza a főúthoz.. na ez most megint pörkölő meleg… kb. 36 fok lehet. 15 perc csak a séta.. de elég is a tűző Napon. A buszmegállóban kicsit stopolunk, aztán várjuk a buszt, de nem jön.. aztán megint stopolunk. Végül egy csatorna melós vesz fel minket egy szakadt autóval. Mindig a legcsóróbbak segítenek. Ez már csak így van mindenhol. 🙂 Elvisz minket a pályaudvarra… egy hideg fagyi.. na meg a plaza klímája sokat javít a közérzetemen. 🙂 Netezünk egyet, megcsinálom a repjegy igazolást Kolumbiából haza, ami kell majd a belépéshez, meg kimyomtatjuk a repjegyünket is… aztán keresünk hűtőmágnest.. meg pár apróságot… de jól el is megy a maradék idő. Lassan este, eszünk is egy lencsés kaját. A büfésoron volt egy csaj tegnap, akivel a lencse körül elbohóckodtunk, de végül nem ott kajáltunk.. de ma oda megyünk, megint ott van, megismer minket. De jó, beszélgetünk kicsit, kiderül kolumbiai.. tiszta lelkes, hogy megyünk. Kéri az email címemet, majd ír. Megadom, olyan kedves. 🙂 Aztán rutinosan hazabuszozunk, megint házig hoz a busz… kisboltban víz, sör.. reméljük mára megjavul végre az internet a hotelben. De sajnos nem. Itt vagyunk utunk leggazdagabb éa legmodernebb helyén és nincs netünk. Kuba óta nem igazán volt ilyen problémánk. Gáz! Pedig most kellett volna párszor a jegyfoglalások miatt. Járhatunk netkávézóba intézkedni. Sajnos a blogot sem tudom frissíteni.. kár. Na de szombaton már Medellínben leszünk, onnan majd elmegy minden. 🙂 Nem is nagy baj, holnap 7.15-kor indul a vonat, 6-kor indulunk, aludni kell.

Categories: Panama | Tags: , , , | 7 hozzászólás

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d