Panama

2014. február 28.
Kimerítő dolog a kirándulás! Még sötét van, hajnali 6 óra, és mi már a buszmegállóban várjuk a buszt, hogy eljussunk Albrook-ba, a buszpályaudvarra. Egyébként korán kelnek erre a népek, tele a busz és már rendesen dugó is van. Albrook-nál veszünk reggelit, virslis kifli, sajtos-sonkás croasiant.. rég ettünk már ilyeneket. Aztán taxi, 3 $-ért elvisznek minket.. na nem elsőre, de a 3. taxi már igent mond. Az állomás kicsit kintebb van a Corozal városrészben, a csatorna mellett ugye. Eredetileg ez egy munkasín volt, az építkezéskor használták. A hosszú vonaton alig ülnek… de van egy turistico vagon, ami magasabb, panorámás, és persze a csatorna felöli oldalon már végig ülnek. Leülünk, megkajálunk és közben kitaláljuk, hogy lent van egy nyitott rész, majd onnan lesz a legjobb nézni is, meg fotózni is. És már indul is a vonat… de jó, vonatozunk. 🙂 Ez erre nagy szám ám.. eddig Costa Ricaban vonatoztunk egyszer, és nem is láttunk több vonatot. Meg tegnap láttunk embereket fotózni a sineknél. Vicces volt. Ez itt egy látványosság. 🙂 Az elején rögtön Miraflores-nél vagyunk, látjuk, ahogy egy nagy hajó már bent áll a zsilipek közt. Magasabban van, mint a vonat. De király! Aztán bemegy a dzsungelbe a vonat, látunk szarvast, meg egy tucan-t, meg sok-sok keselyűt ülni a fán. Korán van még, nem lehet még vitorlázni… várják, hogy melegedjen. Aztán egyszer csak felbukkan a csatorna megint, meg egy nagy hajó rajta. Ez már biztosan ma reggel jött át. Kár, hogy ilyen gyorsan megy a vonat, alig van idő nézelődni. Aztán vissza az erdőbe, meg a Gatún-tavon át. Rengeteg kiálló fatörzs csonk… nem tudom mi történhetett. Az építkezés okozta vajon, amikor elárasztották az erdőt? Nem tudni.. de kicsit furcsa. Szép ez a csatorna, de durva is micsoda rombolás folyt itt, és folyik még most is. Rengeteg állat elpusztulhatott. Látjuk a tó közepe felé a nagy hajókat gyülekezni. Érdekes ilyen nagy hajókat ilyen kis vizen látni. Lassan megérkezünk Colónba.. gyorsan eltelt az egy óra.. jó volt, de a 25$-t messze nem érte meg. Ahhoz többet kellene látni, meg kicsit lassabban menni. Tegnap láttunk turistahajót átkelni a csatornán… vannak direkt csatornanéző túrák, talán nem sokkal drágább, mint a vonat, viszont valószínűleg sokkal többet látni a hajóról. Na majd legközelebb. 😉 Ahogy leszállunk a vonatról taxis hiénák kínálják az "olcsó" taxit, mert a hely nagyon veszélyes. Nem tudunk megalkudni a fejenként 1$-ba, így megyünk kifelé. Hozzánk csapódik egy másik pár, kifelé a biztonsági őr is mondja milyen veszélyes a hely. Kiérünk, ott is 2$-t akarnak kérni fejenként.. nem.. mi tudjuk 1$ az ára. Aztán félrehív egy taxis minket, 5$-ért elvisz minket. Persze a másik rossz szemmel nézni… na ez itt a veszélyes, a taxis maffia, aki átveri a sok turistát. Na és még ezután jött a durva felismerés! A buszállomás, ahová mentünk kb. 200 méterre volt gyalog. A taxis került egyet, de hát nem vagyunk hülyék (illetve mégis, mert megkajáltuk a maszlagot)… szóval a buszból visszafelé pontosan láttuk, hogy mennyire van.. kb. 5 perc gyalog. Nappal nem lehet ez olyan veszélyes, pláne ha 4-en vagyunk. Na mindegy, megszívtuk. A hely egyébként tényleg nagyon durva.. nem szivesen sétálgatnék még nappal sem sokat. Csúnyán hangzik, de sajnos megint a leginkább feketék lakta terület az ennyire elmaradott, koszos, igénytelen. Fel is pattanunk az első Panama City-be menő buszra, alszunk egy jót a két órás úton, aztán kinézzük GPS-en merre megy a busz, és leszállunk a belvárosnál. Ma megnézzük a felhőkarcolókat. Átmegyünk a Panama Egyetemen, jó nagy komplexum.. aztán sétálunk a város felé. Rengeteg szálloda van erre.. de olyan nagyon vegyes a kép. Egy lepukkant 3-4 szintes épület, majd egy luxusszálló, majd normális 10-15 emeletes régebbi házak, aztán a 60 emeletes luxusiroda, mellette bódéból árulják az öltönyös embereknek az ebédet. Ez itt a menza. 🙂 Bemegyünk az egyik nagy épületbe, kérdezzük fel lehetne-e menni a tetőre szétnézni.. de nem. Átküldenek a Global Bankhoz, de ott sem lehet. Megyünk akkor a part felé… megkérdezünk egy irodából kijövő embert.. azt mondja hallott már olyat, hogy a Hard Rock Hotel tetejére fel lehet menni. Hát akkor próbálkozzunk tovább. Sétálgatunk, nagyon menő a környék.. de közben meg elmegyünk egy ottfelejtett bádogváros mellett is.. hogy lehet ez? Megtaláljuk végre a Hard Rock Hotelt… bemegyünk, keressük a liftet, szeretnénk a tetőre jutni… fel lehet menni, de sajnos a lounge bár zárva van, csak este 8-kor nyit. Nem lehet kimenni. De aztán odahív a liftes lány egy srácot, azt mondja adjunk neki 5 percet, meglátja mit tehet. Király! 5 perc múlva már robogunk felfelé a 62. emeletre a sráccal, meg a liftes csajjal.. és az ajtó kinyílik, ott az éppen zárva lévő lounge. Király a kilátás és a srác lelkesen megmutatja mi hol, van, meg válaszol a kérdéseinkre. Kérezzünk mennyi egy lakást bérelni, ő 350$-ért bérel egy kis lakást egy ilyen toronyházba és 800$ körül keres. Nem is olyan drága a lakás.. bár megvenni ezeket már több.. olyan 100e$ körül kezdődnek az árak. Aztán megmutatja a zsidó negyedet.. hát igen… ahol sok bank van.. ott ők is ott vannak. 🙂 Jól eltöltjük az időt.. fél órát nézelődünk a tetőn, adunk a srácnak egy kis jattot.. jól jártunk… király. Mellesleg szerintem azt hitte ott lakunk… hagytuk is ebben a hitében. 🙂 Az aulában neteztünk egyet, a szálláson ki tudja van-e már net. Fel is hívjuk Anyánkat.. tegnap megkapta a kubai képeslapunkat, amit dec. 11-én adtunk fel. Laza két és fél hónapot utazott hazáig. Tesó szerint ennyi ideig tartott magyarul tudó embert találni, hogy lecenzúrázzák a képeslapot. 🙂 Elindulunk hazafelé a tengerparton… őszintén megvalva messziről jobban néz ki a város, nem látszik a kosz, a bádog, hogy nincs egy park, zöld terület… csak a szép toronyházak. Hazamegyünk, vacsira megeszünk egy egész grillcsirkét salátával.. kicsit ízetlen, de azért megteszi. Legalább jól lakik Tesó is rendesen. 🙂 Aztán haza, pakolás, reggel irány Medellín. Jó lesz végre egy helyen lenni több, mint 3 napig, nem beszélve arról, hogy végre találkozunk Zsuzsival, Gáborral, és Juan-nal.