Bónuszként a 49. emeleten SaiGonban

Valaki magyarázza el nekem, hogy miért kukkorékolnak a kakasok hajnali 2-kor egy órán át? Aztán abbahagyják 5-6-ig. Egyébként nem is mondtam, de a nagyvárosok belvárosában is van kakas. Mindenhol tartanak párat. Egy kb. 1m2-es ketrec alatt az aszfalton, kint a napon… nagyon nem szépen bánnak itt az állatokkal. Minden kutya fél az emberektől, ami nagyon gáz. Illetve teljesen ignorálnak (amit egyébként nagyon nem bánok, mert tök utálom, hogy otthon mindenféle idegen kutya is jön és nyal, ugrik, szaglászik, mintha haverok lennénk), de itt egyértelmű a félelem. Aztán éjjel végzik a dolgukat, keményen ugatnak, védik a területet, erre vannak tanítva. Mindeközben vékonyak, nem feltétlenül fényes a szőrük, mindegyik állandóan vemhes, tele vannak kiskutyákkal, mert a legtöbb szabadon mászkál. Itt még nem annyira divat az ivartalanítás, pedig itt is vannak ingyenes akciók, mint otthon.

Szóval hajnali 2 után 6 után ébredek másodszor. Fél 8-kor már kint voltam a vízi piacon. A 2 nappal ezelőtti nő megismert, én is, messziről jó hangosan köszönt, összemosolyogtunk. Ezúttal csak én voltam motorral. Persze megint jött valaki utánam a tuti hajós túrát kínálva, de elhajtom őt is. Kezd kamu szagú lenni ez a dolog. Szóval nincs itt semmiféle piac. Mert alapvetően ez egy nagybani piac lenne, de most sincs több nagy hajó, mint legutóbb. Kisebb hajó van pár, de az egyértelműen a turistacsoportoknak van. Majdnem több a láthatósági mellényes emberrel teli turista hajó, mint az összes többi. A hátsó úton megyek, a part mentén, ott látni némi bizniszt, teherautókkal jöttek a dinnyéért, valami gyökérért. Viszont nagyon szépen sütött a reggeli Nap, így azért lőttem pár szép képet… leginkább a valóságról.

Nagyon korán kipipáltam a feladatot, motoroztam még egyet egy kisebb kis aranyos csatorna mellett, amit egy első este sötétben láttam és olyan kedves volt ez az enyhén kacskaringós út kis kiülős padokkal.

Akkor megreggelizem egy kávézóban, ha már ilyen ügyes voltam. A második helyen találtam cappuccino-t is. 9-kor már vissza is érek a szállásra. A szállásadó pár végtelenül kedves. Mindent megtettek, mindenben segítettek, és itt volt egyedül, hogy a motort nem üres tankkal kaptam, hanem tele tankkal. Mert ugye minden egyes alkalommal legalább 1 liter benyát hagytam a motorba. Most nem a tétel, hanem a korrektség. Szóval itt tele tankkal kaptam és adtam is vissza. Aztán a srác iderendeli a busz shuttle szolgáltatását, azaz eljönnnek felvenni a hotelhez, és segít becsekkolni is az esti járatra, ki is nyomtatja nekem a beszállókártyát. Nagyon segítőkészek.

A buszomra várva a recepciós kiscsajszival beszélgetünk. 45 kiló például, mert már sajnáltam, pedig nála a kisebbik hátizsák volt. Meg hogy tanul, közgazdász lesz az idén… meg amikor kérdezem, hogy milyen a meló nem mond semmit… aztán megbeszéljük, mert érzem én, hogy neki sem sok szabadideje van, hisz hétvégén voltam itt, és minden nap reggelről estig melózik.

Na de jön a busz és én csak nézem a rizsföldeket, meg a pálmafákat. Szinte mint otthon az Alföld. Csak ott búzamező van, meg akác vagy olajfa foltokban.

Megérkeztem és nagyon szép idő van. Süt a Nap, nem túl párás, akkor egy kávé, mert végtelen álmos vagyok, aztán irány a Bitexco torony. A repülő 20.40-kor megy, este 6-ra bőven elég kiérni, van 2 órám.

Megint holnap fejezem be. Későn értem a szigetre… majd holnap.

Folytatás: tegnap írás közben már kiesett a telefon a kezemből.

Nem várom meg a teljes sötétséget, fél 6-kor hívok egy motorost és irány a reptér. Úristen milyen dugó van. Hát azért ez az élmény hiányzott még. Két sávban autók, buszok, mellette egy sávban és persze az autók közt mindenhol és a járdán mindkét oldalon egymást érik a motorok és centinként megy az araszolás. A lábam már meleg a sok járó motortól, a kipufogó gáztól egyébként is 5 fokkal melegebb lehet, mindenki nyomul centinként, autók közt volt hogy a lábamat megemeltem, hogy a lökhárító mellett elférjen a vádlim és fél méterrel előrébb legyünk. Egy olyan 10-15 perces szakasz ez, ki a belvárosból. Aztán már halad. Sokan vannak, de lehet haladni. Hát nagyon komoly élmény volt. A motoros 10 perc után hátranézett, mikor épp álltunk és mondja, hogy meleg van, és mosolyog. Semmi idegesség, hisz az úgysem segít.

Nagyon időben kiértem a reptérre, leadom a nagy hátizsákot, és vissza kimegyek enni valamit, aztán a szokásos reptéri procedure meg a várakozás. Épp hogy felszállt a gép, már ereszkedik is, 55 perc az út. Gyorsan megkapom a táskámat, a szállásadó már vár a reptéren, 10 perc motorral és megérkeztem. Kicsit furi szag van a szobában, nem tudom eldönteni, hogy valami illatosító-e vagy inkább állott víz szag, de erősen szellőztetek. Hiába ez a legdrágább szállásom az út alatt az előző jobb volt. Bungaló ugyan és van egy kis terasz, de előtte rögtön egy járda aztán egy kőfal, nagyon kevés tér van itt. Így nem nagyon lehet kiülni, legalábbis nekem, alföldi gyereknek nagyobb a térigényem. Viszont elvileg közel a tengerpart nagyon. Holnap békés pihenés, aztán szigetbejárós motorozás, meg esetleg snorkeling túra kisszigetekre, ha az időjárás is úgy adja, és találok elfogadható árú túrát.