Mekong-delta, vidéki élet

Hiába ébredek korán, ezúttal nem miattam bukott el a korán indulás. 8-kor hívott a motoros csávó, hogy nincs motorja. A szálláson van, de magas a víz, csak 9.30-kor tudok indulni. Annyira nem zavar a kényszernyugi, de azért mégis jobb lett volna nem lemaradni teljesen a vízi piacról, mondjuk legalább nem volt tömeg. De azért elmentem, egy néni elkapott és jött utánam motorral. Mosolygós, kedves néni volt, elmagyarázta, hogy van hajója, elvisz egy kanyarra. A 275k-ból 150k lett. Annyit megér egy privát hajókázás akkor is, ha a piac már elúszott.

Jó meleg volt már, így ideje volt egy kávénak meg egy hosszabb pihenőnek. Kinéztem egy helyet, harmadikra sikerült a két lánynak egy hideg tejeskávét készíteni. Igyekeztem elmagyarázni, hogy espresso, cukormentes tej, jég. De kitartóak voltak és meg akarták csinálni, és végül sikerült is. Rendes tőlük, hogy igyekeztek.

Zavaros ez az árvíz itt. Egyrészt előrejelzik, hogy mikor kezdődik és meddig tart. Szinte pontosan 24 óránként jön a víz, aztán 8-12 óra múlva visszamegy. Este kérdeztem a szálláson, hogy hogy van ez, de sajnos nem kaptam rendes választ. Az biztos, hogy ez az esős évszak, a Mekong folyó vízgyűjtő területén, ami egészen Kínától idáig ér Laoszon, Thaiföldön, és Kambodzsán át jut el ide. Itt a deltánál több ágra szakad, ez itt a Hau-folyó. Ötletem, hogy valahol gát van, és onnan engedik ilyen szabályosan a vizet, de ezt ők nem tudják. Viszont okos emberek, a lány kicsit el is szégyellte magát, hogy ez eddig fel sem merült bennük, és elkezdett guglizni. Valamit a Holdra is próbáltak hivatkozni, de azt nehezen fogadom el, mert az ár-apály 6 óra, nem 24. Van még egy egész napjuk, kíváncsi leszek, hogy foglalkoznak-e a kérdéssel.

Hazaértem az áradás előtt, feljövök a tetőre megírni a blogot, olyan szép este van. És akkor fél óra múlva elkezd fújni a szél, morcos is leszek rá, mert a 11 grammos szemüvegemet lencsével lefelé tolta a kövön, eddig pedig olyan jól bírta a strapát, remélem ezt is kibírta különösebb karcolás nélkül.

Ja, és képzeljétek, 6 hét után ma megkapott a Nap. Éreztem én kicsit, hogy nem lesz így jó… a kezemre, lábamra eddig sosem tettem napkrémet, talán az első napokban, meg Mui Neben a sivatagban és ma is kellett volna. Na nem lett nagy baj, kicsit piros, reggelre elmúlik. Viszont tanulság, hogy holnap hosszú ujjút veszek fel. Az a tuti motorozni. Mondjuk a hosszú nadrágról már leszoktam, meg a cipőről is. Ma konkrétan egész nap a legolcsóbb gumipapucsban voltam, hisz bármikor vízben motorozom, ez a legjobb ilyenkor. Pont mint a helyiek. A szálláson van mindenhol benti papucs, mert ugye az ajtóban levesszük a cipőt, szóval egy olcsó benti papucsot kértem el kinti használatra.

Napközben meg lebeszéltem a szállással, hogy én holnap reggel korán szeretnék elindulni, mert Sa Dec kicsit messzebb van, és nem igazán szeretek a nagy melegben motoron lenni. Inkább fizetek egy parkolást valahol az árvíz zónán kívül. De erre nem lesz szükség, mert a tulaj srác megoldja, kiviszi nekem reggel a motort. Inkább ő tegye tönkre, mint én. Meg mondjuk neki van rutinja, pontosan tudja, hogy melyik utcaszakaszon hol a legsekélyebb a víz. Szóval akkor holnap irány Sa Dec. Most meg hirtelen leszakadt az ég, de itt a tetőteraszon van tető, remélem holnap estig kieste magát. Nagyjából holnap az utolsó igazán kirándulós nap, remélem nem lesz semmi nagy vagányság, csak békés motorozgatás, mint ma. Aztán holnapután irány vissza Sai Gon. (Mekkora bénaság, kiderült, hogy itt is van reptér, nem is kellett volna visszamennem Sai Gonba.) Na de nem vészes, legalább hátha holnapután felmegyek a 49. emeletre szétnézni. És akkor jön 4 nap sziget, aztán 4 nap Ha Noi és bő egy hét múlva már megyek is haza. Aztamindenit, hogy eltelt az idő… és hogy mennyire lehetne ezt sokáig csinálni. Talán kicsit hosszabb időre letelepedve itt-ott.