Sai Gonból – Can Thoba

Én már teljesen azt hittem, hogy békésen teljesítem a terveket, itt már semmi izgalmas nem lesz, csak nettó szépség és felfedezés. De hát a felfedezés mindig tartogat meglepetéseket. És ez így van jó. Edzi az ember rugalmasságát, alkalmazkodó-képességét, problémamegoldó-készségét és fejleszti a humorérzéket.

A reggel még teljesen békésen indult. Korán ébredtem így már fél 9 után ott álltam az Újraegyesítés Palotája előtt tisztelegve készen a kőkemény történelem befogadására, reggeli után, de kávé nélkül. Addigra már ki is csekkoltam, a nagy zsákot ott hagytam a szálláson megőrzésre, majd busz előtt megyek érte.

Szóval még csak pár kis úttörő csapat lézengett az épület körül, meg néhány csinosan felöltözött kicsit idősebb család. alapvetően az épületet a vietnámi háborúban két dél vietnámi rebel pilóta annyira lebombázta, hogy inkább új épületet építettek. Hát mondjuk szerintem szebb lett volna, ha megtartják a francia századelő épületet hatalmas oszlopokkal, de értem én, hogy inkább újat akart az akkori vezetés.

Részleteket a palotával kapcsolatban itt találsz: https://en.m.wikipedia.org/wiki/Independence_Palace

Gyorsan fél 11 lett és nekem még nincs buszjegyem, ideje most már megvenni. 2-re veszek jegyet. Az egész dilemma a 49. emeleti kilátó körül volt. erősen felhős volt az ég, a legrosszabb fotózni és párás is nagyon a levegő, semmit sem lehet majd látni és még akár eshet is. Na de itt nagyjából végeztem, ha úgy alakul az időjárás, akkor felmegyek, ha nem, akkor Can Tho-ból visszafelé. Akkor végre jöhet egy kávé, keresek egy pékséget is… és kezdetét veszi az eszement költés, mintha valaki kivette volna a józanságot a fejemből. Kicsit gondolkodtam is rajta, hogy megírjam-e, mert annyira gáz, hogy eddig itt szarakodtam 20-40k miatt is, meg napokig nem eszek 100k-nál drágábban… és akkor bemegyek Sai Gon legpuccosabb pékségébe, és zokszó nélkül megveszek egy pisztáciás croissant 120k-ért. Ez még otthoni pénzben is 2000 Ft. Normális!?!?

És ez még csak a kezdet… mert ezt elcsomagoltatom, papírzsacskó, papírtáska, nagyon design szó se róla… és akkor a közeli kávézóban iszok egy kávét és olyan szép az a fahéjas bagel, kettő együtt 140k… pedig megnéztem az árát. Ez itt az operaház melletti terület a legdrágább szállodasoron. Hát na, tudni kell választani. Persze mondom magamba, hogy azért ez még mindig csak annyi, mint otthon egy süti+kávé, ami azért elég gyakran előfordul, szóval nem kell nagy drámát csinálni, de azért eddig olyan ügyesen és fegyelmezetten csináltam… ma meg itt a luxusba egy másodperc alatt elcsábultam… kétszer is. Egyébként mindez a buszos cég hibája, mert felhívtak, hogy valami műszaki okok miatt a busz csak egy órával később megy. Szóval lett egy kis plusz időm, miközben eleve úgy volt számolva, hogy kávézás is belefér.

És még mindig nincs vége!

Nézem, hogy mi van a közelben, pont a szemközti utcában van egy…. aztán kiderül, hogy az a sarki hotel lesz (Majestic, látszik az előző képen), 5. emelet. Felmegyek, azonnal egy puccos étteremben találom magam. Mindegy, egy ital nem lehet nagyon drága, étlap jön, friss mangólé 180k. Na fasza, ennyi erővel felmehettem volna a 49. emeletre is, pont ennyibe kerül… bár szerintem ebben az időben innen szebb képek lettek. Szerencsére egy óra múlva indulok ebből a városból el… így megmenekülök a teljes kifosztottságtól. Nagyon sok pénzt költöttem, ráadásul még csak nem is ebédeltem semmi rendeset. Na de azért gyorsan elengedem, ilyen ez a Sai Gon, gyorsan beszippant.

Akkor irány vissza a szállásom, hátizsák fel, irány tovább a buszos felvevőhely, ami ezúttal egy benzinkút egészen a külvárosban. Majd fél óra motorral. Minibusz, elvileg 3 órás az út, ezúttal hideg sincs nagyon.

Próbálok motort intézni, mert kellene már korán reggel, hogy mihamarabb indulhassak Sa Dec-be. Nincs közel és korán sötétedik, inkább érjek vissza korábban. De a motoros fickót nehezen találom, így megkeresem a FB oldalát és akkor ott olvasom, hogy mindenki legyen nagyon óvatosan az áradás miatt, és ha vízben tolja a motort valaki, akkor utána nézesse meg. Hát fasza. Nem is értem, hát nem is esett… illetve nem ennyit.

Írok már a szállásnak üzenetet, hisz kérdezték már, hogy mikor érkezem, semmit sem írtak az áradásról. Hát bizony érinti őket is, de ne aggódjak, eljönnek értem az állomásra. Persze, jöjjenek, ez eddig okés, de hogy fogok utána közlekedni? Mondjuk azért szólhattak volna foglaláskor.

Megérkezünk, egy fiatal német pár próbál a taxis hiénákkal egyeztetni, de ők összetartanak, duplapénzt kérnek, hiába mutatom nekik, hogy Grab-en mennyi lenne, nem engednek. Közben megjött a fuvarom, kérdezem őket, hogy akár pénzért, de vigyük már be őket legalább a városba. Nagyon rendesek voltak, mert tök ingyen elvittük őket a hoteljükbe. Máris szimpatikus ez a fiatal pár. Közben a buszon kiokosodtam az itteni áradásról, mert kicsit nem értettem, hisz nem is esett az eső. Szóval itt a Mekong fentebbi esőzései érnek ide és hozzák az áradást, és ez nem feltétlenül baj, mert hozzá a tápanyagot a rizsnek, meg mindennek. Aztán van a tenger felőli áradás is olykor, de az már nem jó hisz sós víz önti el a földeket, terméketlenné téve azt. Erre van is valami projekt folyamatban.

erről is találtam egy jó kis cikket, ma ilyen linkelős nap van: https://www.jbarisk.com/flood-services/event-response/mekong-delta-flood-report/

Itthon jó alaposan lemosom a lábam. Asszem emiatt nem örvendetes ez a móka most. Meg mert akkor így hogyan megyek el bárhová. A motorkölcsönzővel is csak odáig jutottunk, hogy reggel 8-kor beszélünk.