Lassan a végéhez közeledik az utam. Reggel a buszon lefoglaltam a hiányzó szállást. Kicsit olvasgattam hová is menjek a Mekong-deltában. 2-3 város volt a listán: Can Tho, a környék legnagyobb városa, és innen lehet elérni a legnagyobb úszó piacot, a Cai Rang-ot. Innen el tudok jutni Sa Dec-be is motorral. A másik opció Vinh Long volt, de az a hely túl kicsinek tűnt és alapvetően nem nagyon említik meg. A másik két hely My Tho és Ben Tre a napi utazók célpontja mert közel van Sai Gonhoz. Sok helyen olvastam, hogy végképp turistás helyek ezek. Ráadásul Sa Dec-től messze vannak, márpedig az újabb küldetésem erre a környékre Marguerite Duras nyomát járni Sa Dec-ben és Sai Gonban is. Délután 2-re érkezünk meg Sai Gonba, akkor igyunk egy kávét. Közben feltöltöm a telefont, kinézem a bankautomatát, mert elfogyott a kp. Nagyjából mindenhol készpénzzel fizetek. A legtöbb szállás plusz költséget szeretne felszámolni a kártyás fizetésért, már ha egyáltalán van. Szóval marad a jó öreg bankjegy. Hívom a motoros taxit és pár perc alatt a szálláson vagyok. Nagyon jó kis hely. Közel a belváros, 20-25 perc gyalog, kb. 14-18k motorral. 300 Ft. A szoba is elég jó, bár az ablak nem nyitható és egyébként is egy tűzfalra néz. De minden más egészen rendben van.
Lecuccolok és akkor irány a város. A Bitexco toronyhoz megyek, megkérdezem, 200k a jegy a 49. emeleti kilátóhoz. Sajnos eléggé borús az idő, így mivel vagyok még itt pár napot egyenlőre várok még, hátha lesz még jobb alkalom. De ez biztosan nem fog kimaradni. Sétálok.
Jut eszembe hűtőmágnes. Mert hogy megint vettem párat. Szóval valakinek ígértem, hogy viszek hűtőmágnest, és nem emlékszem ki kérte. Csak hogy valaki fontos barát. A budaörsi házban kért a gondnok csajszi, rá emlékszem… de valaki más is kért. Persze viszek magamtól is egy csomót ajándékba, de valaki kimondottan kért. Szóval itt a lehetőség a fanatikus gyűjtőknek is, és annak is, aki már kért korábban, hogy szóljanak míg itt vagyok (azaz a következő pár napban), mert egyébként nem sok helyen láttam hűtőmágnest de itt árulnak a posta épületében.
Sétálok tovább a nagyon kellemes, nyárias estében. Lassan enni kellene. Leülök egy padra, hogy majd a Google mond valami tutit a környékre, de csak igazán puccos helyeket mondd. Az meg már nem kell, egy sima kedd esti egyszerű vacsorát szeretnék. Akkor inkább elindulok gyalog, kicsit félve megállok egy kisszékes vietnámi helynél, sokan vannak, egészen jól néz ki. Szerencsére leszólítanak angolul, van angol étlap is, még javaslatot is kapok. Van valami disznóhúsos valami, azt próbáljam meg, de a tavaszi tekercs is finom. Hát legyen akkor a disznóhúsos valami. De végül mindkettőt kihozzák. Legalább egyszer rendesen jóllakom. Nem reklámok, elviszem, ha sok lesz.
Szóval ezúttal tisztességgel bekajáltam 135k-ból 2 adag kajával. Az utolsó tekercset már tumkoltam magamba, de nem hagyunk ott semmit. Időközben eleredt az eső, de volt fölöttem tető, így csak kicsit a falhoz húzódtam és ennyi. Természetesen mini székem volt, mint itt mindenhol. Az eső után hívtam egy motorost, aki hazavitt. Holnap megyek háborúskodni. Van itt egy Cu Chi alagútak nevezetű hely kb 2 órára busszal. Holnap reggel igyekszem korán menni, hogy se meleg, se tömeg ne legyen. Mert azért ma egészen sok külföldit láttam.