Mert ugye a kesudiófa volt a másik igazán fontos dolog, és ma azt is láttam, nem is keveset.
Na de kezdjük az elején, mert ma megint annyi dolog történt és oly sok szépet láttam, hogy alig győztem nézni és látni és gyönyörködni.
Reggel jó korán ébredek így a motorost már fél 8-ra kértem, hogy hozzá a kis robogót, hogy mihamarabb indulhassak a fehér dűnékhez. Kicsit messze van, és én meg állandóan megállok fotózni meg lassan megyek, mert nézelődök, így én mindenhová nagyon lassan érek oda. Fátyolfelhős az ég, motorozni pont jó, reggel megfeledkeztem róla, hogy a szokásosnál 2 órával korábban indultam, ezért olyan fátyolos még az ég. Azt hittem majd egész nap ilyen lesz, de aztán végül ragyogó napsütés volt 10 után.
Nagyon megörültem a fának, ott küzdök a Google Lens-el, ez ilyen felismerő applikáció a telefonon, szóval az is azt mondja, hogy kesudió. Tiszta boldogság. Aztán mivel az országúton álltam, szemből jött egy ember és nézett rám, hogy mi van. Mondom neki lelkesen, hogy kesudiófa, erre odajött. Mutatom neki a telefonon a képet a kesudióról, meg mutatom a fát, ő meg bólogat. Hát akkor még egy megerősítés. Aztán már indulnék tovább, amikor mutatja, hogy én meg ő menjünk enni. Na nagyon gyorsan felpattantam a motorra és lehúztam. Ő meg ment az ellenkező irányba. Nem volt ő erőszakos, de azért a fogatlan lelkem mit gondolhatott? Egy szót nem tudunk váltani. Kicsit ijesztő lett a szitu hirtelen, de végülis jártak arra emberek, szóval nem volt veszélyes, inkább csak meglepett a helyzet. Eddig szerencsére nem volt ilyen konkrét helyzet. Egyszer akart valaki FB-on a barátom lenni, de hát mondtam, hogy nem és kész. De vele beszélgettünk angolul valamennyit. Meg ő egy fiatal srác volt, nagyon barátságos. Ez a faszi meg inkább ijesztő. Na de nem lett semmi baj, meg mondom, forgalmas volt a hely, esélye nem lett volna, de nem is volt erőszakos, végülis csak ebédelni hívott, én meg elszaladtam, amilyen gyorsan csak lehetett.
Azt mondja, hogy forró a homok. Hát bakker, itt is forró. 2 perc alatt fent vagyok és onnan mindent látni. Elindulok. Kénytelen utánam jönni motorral. Azért megbékél és csinál rólam pár képet.
Lefelé hasonlóan izgalmas volt az út. Azért genya volt, mert kitett, ahol felvett, nem vitt vissza teljesen. Így persze én fotóztam még párat, és 5 perc volt a séta vissza, de már nagyon forró volt minden, kezdett szó szerint égni a talpam alatt a talaj…. nagyon ontotta a forróságot a homok. Így gyorsan vissza is mentem, összesen egy órát voltam ott, fél 12 lett, mire visszaértem. Nagyon frankó élmény volt, örülök, hogy eljöttem. Annak is, hogy korán indultam. Ha ezt tudom, nem kávézom, meg fotózok útközben, hanem tolom ezerrel. Egy órával kellett volna korábban érkezni, és akkor nem lett volna ennyire meleg. Na de így is jó volt. Még szerencse, hogy borult volt az idő reggel.
A bejáratnál van büfé, gyorsan lemosom magam vízzel, hogy hűljek, meg eszek egy jégkrémet. Legalább fél órát ültem, hogy kicsit visszaálljon az üzemi hőmérsékletem, aztán irány vissza, a vörös dűnék felé. Idefelé már elmentem mellette, nagyjából ugyanaz, csak vörös homok, na meg jóval kisebb.
Itt lett egy kis afférom az egyik büfésnénivel. Gondoltam kérek tőle egy friss gyümölcslevet, és akkor elbambulom a dűnéket, de nem volt. De nem is beszél angolul, mutogat a hűtőre, kiveszek egy üdítőt, kérdezem, hogy mennyi, 20k, mondom jó drága, erre elveszi, és visszarakja a hűtőbe. Hát majdnem elröhögtem magam, csak nem akartam bunkó lenni, méghogy nem tud angolul. Nem valami komoly kereskedő típus. Tök üres volt a hely. Na mindegy, ez az ára, nyilván alkalmazott. A dűnék lábánál gondolhattam volna. De leginkább azért volt hülye, mert attól még kifizettem volna, ha nem veszi ki a kezemből. De így akkor elmentem másik helyre.
Ez nagyjából arra jó, hogy az embernek kisebb lesz a bűntudata, de a Földnek édes kevés.
Fél 4 után érek vissza. Akkor klíma be, én a tus alá és ideje lehűlni. Megjegyzem, hogy az 50 faktor ellenére rendesen lebarnultam. Szóval nagyon szép de jó meleg lett ez a nap. Kell a klíma, így is megfájdult kicsit a fejem. De nem vészes. A körülményekhez képest, nagyon is jól bírtam. A motoron a menetszél jó barátom, segít hűlni. Pihenés után elmegyek kaját vadászni. Persze amiket kinéztem éttermek 2 éve zárva vannak, így aztán beugrottam egy random normális kinéző helyre. Így lett ma a vacsorám indiai kaja. Nagyon drága volt, de nagyon finom, igazi. És végre nagy adag, és rendes mennyiségű hússal. Majd Saigonban könnyebb lesz olcsóbb kaját találni. Ez itt a puccos tengerparti üdülőövezet, és sajnos még nagyon nem tért magához a Covid óta. Állítólag ezek a csont üres utcák és éttermek állandóan tele voltak. Egyrészt sajnálom őket, meg hogy sok hely még zárva van, másrészt nagyon örülök, hogy nincs tömeg, és az sem zavar, hogy enyém az egész part, és csend van és nyugalom.
Közben megveszem a repjegyet Phú Quốcra. 31-én, hétfőn este fogok megérkezni, és 4-én, pénteken este megyek majd vissza Hanoiba. Szóval lesz 3,5 napom pihenni. Aztán lefoglaltam a szállást is. Messze a legdrágább szállásom lesz mind közül, de az utazás végén gondoltam pihenésképp luxusolok kicsit, meg ez a sziget alapból nagyon drága. Méltó lezárása lesz majd ennek az útnak. Akkor már csak egy szállás hiányzik. A Mekong-deltában ki kellene találnom, hogy melyik városba megyek. Busz lehetőségektől és Mekong csónakázási lehetőségektől függ. Holnap ülök eleget buszon, kitalálom mi legyen.
A kesudiófának nincs épp termése? Vagy virága vagy akármi?
Sajnos épp nincs. Szerintem alapvetően itt is ősz van, csak hideg nincs hozzá. A legtöbb fán nincs termés. Most leginkább a sárkánygyümölcsöt, meg a kókuszt látom, hogy, most érik, mert nagyon sok van. Persze árulnak mangót is… de fán nem láttam csak nagyon kevés helyen elvétve 1-2 zöldet. Gondolom ha évente két szüret is van, az tavasszal és ősszel lehet. Most meg már október vége van.
De kár!
köszönöm