Mui Ne, avagy vissza a tengerhez

Reggel jó korán kelek, de annyira szar lett a szállás, hogy már szinte menekülök. A Hello Kitty design a legkevesebb, de sajnos a fürdőszoba penészes, dohos, egyébként is hideg van… örömmel indulok el innen. A motoromat kirakta a csávó (a szállásadó) időben, de azért arra nem figyelt, hogy irányba tegye. Én küzdöttem vele a szűk és meredek utcában. Nem túl figyelmes. A motorosok viszont már várnak, mire odaérek, helyet cserélünk és már visz is a buszállomásra. Fél órával korábban érkezem, így elindulok kaját keresni. Aztán szerencsére pont ott volt egy gyógyszertár is. Tegnap Zsuzsi barátnőm ajánlotta, hogy busz út előtt vegyek be Daedalont. Akartam is tegnap venni, de mivel végül nem indultam el, így az sem lett. Szóval előttem valaki vett szemre gyógyszert, mármint darabra, így akkor én is csak 2 szemet kértem. Teljesen felesleges egy egész doboz. Aztán lett egy reggelizős hely is. Rántotta, kávé. A buszon ezúttal nem fáztam. Minden ruhát felvettem, biztos ami biztos alapon. Nem akarok fázni. Ahogy megyünk a városban busszal, megint megjegyzem magamnak, hogy nagyon szép ez a hely, és ha kicsit melegebb lenne, és a szállásom is jobb lenne és beteg sem lennék, akkor el lehetett volna tölteni itt még legalább egy napot. Nagyon szép hegyvidékes város. De ez van, megyek a tengerre, ideje meggyógyulni. Útközben Csabával és barátnőjével megbeszéljük, hogy mit nézzek majd meg Saigonban. Ellátnak mindenféle jó tanáccsal, össze is áll az ottani terv. Közben az is kiderül, hogy Mui Ne-ben van egy magyar étterem. Akkor eldőlt a sorsom a következő 3 napra, legalábbis kaja gondom nem lesz. Ráadásul 15 perc gyalog a szállástól a tengerparton. Mekkora királyság. Írok is a tulajnak Facebookon, válaszol is, este találkozunk.

A Daedalon jó munkát végzett, a szerpentines úton nem lett semmi bajom. A pihenőnél viszont egy lány szarul volt, megkapta a másik Daedalon-t. Remélem jobban lett tőle. Bár megjegyzem sokkal jobb volt a sofőr, mint legutóbb. Az út gyönyörű volt. Mintha több órán át egy panorámaúton menne az ember. Nagyon messzire ellátni a völgyben. Nagyon látványos. Sajnos annyira mocskos a busz ablaka, hogy nem tudok róla képet csinálni. Ezt is elég sokan motorral szokták megtenni. Teljesen megértem őket. Itt is érdemes egy Nha Trang – Da Lat – Mui Ne – Nha Trang kört motorozni. Mondjuk ez azért elég nagy távolság, szóval ez legalább 1 hét, inkább több. De nagyon szép az út és tökéletes a látnivaló is. Két tengerparti hely között fel a hegyekbe.

Megérkezem a szállásra, és istenem, végre egy rendes szállás. Kicsit emeltem a budgeten, mert az utolsó két hely nagyon olcsó volt, de szar is. Pedig igazából ez sem sokkal több, mármint de, mert duplája, de figyelembe véve a tengerpartot, mégsem hívnám drágának. Ráadásul elvileg az előzőek csak az akció miatt voltak olcsóbbak, de szerintem nagyon nem érnek annyit. Ráadásul a Booking-on tök jó értékeléseket kaptak, hát majd azért itt nagy pihenésemben azért a Hello Kitty-s penészes helyet elküldöm a Booking-nak, mert ez így durva árverés.

Na de most végre király minden. A szoba nagy, és tágas. Van hűtő és klíma. A fürdőszoba tiszta és száraz, és a kis utcán a szemben lévő 4*-os hotel magánstandját és medencéjét ingyen lehet használni. A parton van tusoló, ami nálam létfontosságú. Itt akkor elleszek a következő pár napban és kitalálom a következő, egyben utolsó etapot. Merthogy már nem is olyan sok van hátra, innen már Saigonba megyek, ott leszek pár napot, aztán onnan valahogy lejutok Phu Quoc szigetre. Valszeg a kompos városban (Ha Tien) kell aludnom még egyet, mert csak korán reggel indul komp, az is lehet, hogy Saigonból Ha Tien-be nem érek oda egy nap alatt, hanem közben valahol megalszom a Mekong mentén. Valszeg Can Tho lesz az, eléggé nagy város, onnan lesz normális közlekedés. Meglátjuk.

A szállás mellett 50 méterre van egy mosoda is. Eddig nem nagyon láttam ilyet, de persze a szálláson valszeg mindenhol kimostak volna. Viszont itt profi mosógép van, 3 óra alatt kész is van minden. Mivel az összes ruhám rajtam volt az elmúlt napokban, így most szinte minden ruhámat kimosatom. Összesen másfél kiló ruhám van. 38k a mosás. Mellette kajálda is van.

Akkor irány a bícs.

Voltam a vízben is, de elég bátortalan vagyok, és a hullámok meg nagyok. Szóval csípőig lettem vizes, ennyit vállaltam elsőre. Ez itt ugye óceán, szóval ez a hullám kurva erős én meg béna. Majd holnap bátrabb leszek kicsit, meg akkor nem annyira délután lesz, és szívesebben leszek vizes órákig.

Egyébként érdekes, hogy itt mennyire konszolidáltak, vagy inkább szégyenlősek az emberek. Sokan ruhástól mennek a vízbe, mármint a lányok, kevesen vetkőznek fürdőruhára, és aki igen, az is rendes póló vagy trikó meg rövidnadrág. Bikinit csak a nyugati romlott népség hord. Meg is néznek. Rajtam kívül van még egy pár, ahol a csajszi szintén alulöltözött. De ő bátor és a pasijával a vízben van, nem kap akkora figyelmet. Pedig az üzletekben, vagy az utcán lehet látni rendesen rövid miniszoknyát vagy testhez simuló blúzt.

5 óra, lassan hűl a levegő, ideje felöltözni, és elmenni a ruhámért, aztán lassan elsétálok a Pappa Goulash-hoz.

mindenféléről beszélgettünk. Otthon, energiaválság, háború, itteni békés élet, meg persze, hogy mit kell itt megnéznem, fehér és vörös homokos dűnék. Javaslatot is kaptam, hogy reggel menjek, mert forró lesz a homok, este meg sötét lenne hazajönni, azt nem javasolja. Hosszú az út. Szóval holnap szigorúan pihenés és séta a parton, meg palacsinta, mert itt az udvarban az is van, de hétfőn már motorra pattanok. És akkor a lényeg… mesélem neki, hogy alapvetően két célom van Vietnámban. Teát akartam látni és azt tegnap láttam, meg kesudiófát, de azt akármilyen vietnámi FB csoportban kérdezem, senki sem tudja hol van kesudió ültetvény, miközben a világ termelésének a 70%-a itt van. Aztán azt mondja, hogy hát itt a szomszéd utcában láthatok egy csomót. Hát el sem hiszem. Ennyi! Térképen megjelöltem az utcát. Megoldódni látszik ez is, pedig már otthon ezt gugliztam, és csak Saigontól jó messzire találtam egy helyet. Szóval hétfőn akkor elvileg ez is meglesz. Minden más, amit láttam csak extra, terven felüli ajándék. Igyekeztem nem sok elvárással jönni. Úgy tűnik sikerült.

András elmegy haza, mert 9-től a bárpultban van, én meg maradok még, megírom a blog maradék részét, hallgatom az élő zenét, aztán lassan ellépek haza pihenni. Valszeg még kinézek a partra a szállodánál… aztán alvás.

Frissítés: útközben hazafelé vettem passion fruit, mangó fagyit. Hát ez igazi gyümölcsből van.

Útközben veszek banánt, mangót. Érdekes, hogy magában nem savanyú a gyümölcs, de fagyiban, vagy sütiben mennyire savanyú tud lenni. Na most már tényleg megyek. Szerintem ma már nem történik semmi.