Szinte teljesen. Sajnos a gyógyulásom nem halad, sőt. A mai nap bár nagyon jó volt, este már fáztam a motoron. Ma többször láttam, hogy több ruha van rajtam, mint másokon, egyáltalán nem kívánkozott a pulcsi le rólam… valszeg egy kis hőemelkedésem lett estére.
Na de kezdjük sorjában. Reggel verőfényes napsütés van. Akkor tus (ezért hűvös van a lakásban), reggeli kukoricapehely, és már meg is érkezett a motor. Fél 10-kor indulok, és ha már ilyen jó idő van, nem kockázatok, irány a teaültetvény. 26 km-re van, de hegyi úton. A Google is 45 percet tervez, de ugye az nekem lesz akár másfél óra, mert bámészkodok, megállok fotózni, térképet nézni.
Ez még egészen DaLat határában volt. Aztán tekeregtem tovább.
Alapvetően az egész a szélerőművek közt van, így az azokat összekötő utakon lehetett motorral menni. Persze voltak kisebb utak is, egyet megpróbáltam, hogy az oolong ültetvényhez közel kerüljek, de gyorsan visszafordultam, amikor túl meredek és szűk lett az út. Béna kis kezdő vagyok még na. Jobb a békesség. Oolongot meg néztem messziről. Kicsit sötétebb fajta.
Elég sokáig eltekeredtem itt a földek közt. Nagyon izgalmas és szép volt. Jó pár helyen persze rendes vietnámi módra van pár design háttérhez való keret kiállítva, amiket jó pénzért árulnak.
Visszafelé innék már egy kávét, de elég csúnya felhők érkeztek, miközben a kis design fotós helyeknek olyan nevei voltak, hogy kávé a ködben, meg felhő kávézó. Szóval valszeg eddig szerencsém volt, másrészt ideje visszamenni. Majd iszok kávét DaLatban. Az út visszafelé gyorsan ment, mert nem álltam meg sehol, kivéve amikor ezt az aszalót fotóztam. A kakiszilvának van most szezonja, és szerintem páraelszívó van bent. Fel vannak főzve.
Visszaértem a városba, akkor keressünk egy kávézót. Leesett 2 csepp eső, így sürgős lett. Meg is lett a hely, de már éhes is vagyok, így előbb a szomszédos szendvicsesnél kezdek. Mondja, hogy tojás, mondom, hogy jó, de közben ott egy fazékban húsgombóc… mutatja… jelzem, hogy oké. Aztán valamiért látta rajtam a nénje, hogy éhes vagyok, így elkezdte hordani a dolgokat pluszba. Egy kis leves, meg zöldség, még egy kenyér, banán. Addig hordta, míg nem látta, hogy jóllakom. Közben folyamatosan kérdezte, hogy jó-e, ízlik-e. Teljes gondoskodó volt, nem sűrűn találkozom ezzel, főleg nem kajáldában. Szóval nagyon kedves volt tőle. Pár szót értett csak, így a beszélgetésünk elég szűkös volt. Közben leesett az eső is, de el is állt, mire bekajáltam.
Akkor irány a kávézó.
Akkor kitalálom, hogy továbbállok reggel. Nem húzom tovább. Nem maradok itt. Viszont van egy tó 20 percre, oda akkor még elugrom.
Odajött egy fiatal nő, hogy segíthet-e. Mondom neki, hogy bajban vagyok, mert én itt biztosan nem megyek fel, de nagy kerülő lenne visszamenni. Épp azon gondolkodtam, hogy az út aljánál lévő autószervizes srácot kérem meg, hogy menjen fel motorral én meg gyalog… de így akkor megkértem a lányt, ha nem tartom fel. Mondta, hogy nem, mert a lányát várja a suliból, és felvitte a motort. Nagyon örültem neki. Mondta, hogy elsőnek ő is félt feljönni. Még láttam 2 embert egy motoron, de ők is csak félig jöttek fel lendületből, aztán a hátsónak le kellett szállni. Nagyon veszélyes, nem is értem, hogyan létezik ilyen út. Aztán mondta a lány, hogy várjam meg, feljön ő is motorral, felszedjük a lányát és kikísérnek a főútra. Nagyon kedves volt, életemet mentette meg, hálálkodtam. Ők is örültek, hogy segítettek.
Kezdett késő lenni, így nem időztem túl sokat. Visszafelé meg már hideg is volt kicsit. Ráadásul többször elrontottam az utat, így 20 perc helyett szerintem inkább 40-et mentem. Viszont úgy rontottam, hogy a belvárosi tó helyett hazafelé voltam már közelebb. Így akkor gondoltam lerakom a motort és gyalog jövök vissza, keresek egy kis kaját, de nem is vagyok annyira éhes inkább egy tea kéne, és inkább megírom a blogot egy kávézóban, mint a szobában.
Elkezdtem tölteni a telefont, a motort behozattam a házba a tulaj sráccal (mindenhol így szokás, és szűk volt az utca, útban volt a motor, nem pattogtatni akartam én). Aztán leülök, és úgy maradtam. Van még tej és kukoricapehely. Lefoglaltam a következő szállást Mui Ne-ben. Kicsit megemeltem a szállás budgetet, mert ez az utolsó kettő nagyon gáz volt. Ez a mostani sajnos a fürdőszobában dohos, penészes is… semmi kedvem itt maradni. Remélem a következő szállás jobb lesz. Azért sokat nem remélek, mert ezúttal ragaszkodtam a tengerparti szálláshoz, na és az vagy nagyon drága, vagy viszonylag olcsó a parthoz képest. Legalább meleg lesz, szóval penész kizárva, és mivel privát strandja van (igaz, hogy az út túloldalán egy másik szállóval együtt), azért remélem tényleg legalább az a része frankó lesz.
Akkor így nem mentem sehová, viszont megírtam mindent, jöhet az alvás, reggel 7-kor indulok innen, megyek a motort leadni, és meg van beszélve velük, hogy elvisznek a buszhoz.