Ez nem az én napom

Ilyennek is kell lennie. Ez tipikusan az a nap, amikor fel sem kellett volna kelni az ágyból. De én jöttem-mentem… és azért annyira nem drámai a helyzet, de lett pár kellemetlen dolog.

Reggel még minden békésen indult, bár esett az éjjel, attól még mire reggeliért mentem, már elállt.

Aztán jött a minibusz, és elkezdődött a kényelmetlenség. Először is 16 fokon tombolt a klíma. Szóltam a sofőrnek, felvette szerintem kb 18 fokra. Pulcsi, zokni volt nálam, kalapot is vettem fel, de mégis elkezdett fájni a fejem. De elég erősen. De közben a 2 tojás nem lett kellő alap a brutálerős multivitaminnak, így már eleve égett a gyomrom, nem akartam bevenni rá valami gyógyszert. Mert közben meg az út elkezdett szerpentines lenni, a sofőr meg nagy gáz, nagy fékkel vezetett, nem én voltam az egyetlen, aki nem érezte túl jól magát. Egyszer meg is állítottam a sofőrt, pár percre kiszálltam, nem lett baj, de kellett már a szünet. A sofőr kedves volt a maga módján, próbált finomabban vezetni és előrébb ültetett. Azaz egy másik utast megkért, hogy cseréljen helyet velem. Szóval a majd 4 órás út nem volt annyira kellemes. Gyomorégés, és fejfájás kombó volt a hányinger mellé. Meg persze lehet, hogy front is volt, elvégre most jött az eső, meg a tengerszintről elég gyorsan feljöttünk 1500 méterre, az is megviselheti az embert, meg ugye alapból beteg is vagyok még… (és a csajos ünnepnapok is most vannak). Hát na, kicsit sok lett. De végre megérkezünk, gyalog 15 perc a szállás. Nagyon jó, mármint nem a szállás, hanem, hogy közel van. A szoba… hát megint valami akciós szállást választottam, ami szerintem alapból nem ér többet. De a legviccesebb a design.

Viszont van konyha, amit használhatok, szóval ha nem találok enni, főzök valamit. Gyorsan átöltözöm, mert tényleg hideg van, 18 fok. Legging, hosszú nadrág, zokni, cipő, trikó, póló, polár pulcsi. Asszem kissé átfagytam a buszon, mert ez most mind jól esik. De most viszont azonnal kell valami kaja az égő gyomromra, meg aztán a fejfájásra gyógyszer.

Akkor gyógyszer be, kicsit sétálok a városban. A folyóparton találok egy jó kis bao helyet. Na akkor íme a fotók. Ez az a gőzölt, töltött zsömle.

Akkor desszert is volt. Van itt egy szép nagy tó is a belvárosban.

Meg az összes utca le-fel, zegzugos, nem nagyon lehet tájékozódni, mert elkanyarodik az út. Nagyon szép, kár hogy ilyen trotty lettem. A fejfájás nem múlik, úgyhogy erősítek egy Cataflammal. Az azért elvitte szerencsére. De azért megyek haza időben lefeküdni, csak előbb beugrom egy boltba, veszek reggelit, meg hátha holnap főzök valamit. De a bolt inkább kisbolt, örülök, hogy a reggeli meglett, viszont séta közben látok egészen normális, de az olcsóbb fajta vietnámi kajáldát, szerintem kipróbálom. Meg a bao is nagyon bejött, lehet, hogy visszamegyek a sráchoz, mert alapvetően sós töltelékek vannak.

Hazafelé arra gondoltam, hogy megiszok egy forró teát valahol és közben megírom a blogot. Inkább itt, mint a csodálatos szobámban. Én meg nem néztem semmit, csak bementem az első szimpatikus helyre, aztán kiderült, hogy ez egy kis labirintus. Lefelé indulsz, aztán fel több szinten át. Egy pillanatra nekem sok lett, mert szűk volt a tér, de szerencsére pont kiértem az egyik utcafront teraszra.

Azóta szárad a cipőm a pulton. Akkor most felveszem, de jó lesz, felmegyek a tetőre, mert állítólag állat a kilátás, aztán irány haza, már csak 6 perc, aztán ott megpróbálok valamit kezdeni a cipővel. Van ventilátor.

Mindez a hegyoldalba épült, így tud 5 emelet lenni és van valahol a 2. emeleten a belső udvar. Ja, és a zegzugos helyeken ott vannak az asztalok, székek, alapvetően viszed magaddal az innivalót és keresed a helyedet.

Akkor most már végképp irány haza. Tej be a hűtőbe és alvás. Van hajszárító a szobába, rásegítek a száradásnak. Jut eszembe itt vettem észre amikor vettem elő a rég nem látott cipőmet, hogy válik a talpa. Nem teljesen értem hogy lehet, elég szorosan volt a zsákban, nem emlékszem, hogy bárhol is tépve lett volna a zsák. Ráadásul már tök rég volt rajtam cipő. Nem értem, de ez van. alapvetően ezt a két napot kellene még kibírnia. Van nálam duc tape (erős, széles ragasztószalag), mert ugye anélkül sehova nem indul el egy rendes utazó. Gondolkodom még, lehet, hogy kibírja anélkül is. Persze a leválós talpú cipővel léptem vízbe. Óvatosan szárítom a hajszárítóval, jó messziről, nehogy tovább romoljon a helyzet.

Hát ez egy ilyen nap lett. Nem mehet állandóan simán és gördülékenyen minden.