Reggel már 6-kor ébredek magamtól. Mire az oviban elindul a reggeli pörgetős zene a gyerekeknek, én már fent. Nem is értem hogy bírják ezek a kicsik. Este 9-kor még az utcán rohangálnak az egészen kicsi 2 éves gyerekek is, de reggel 6-kor meg már adják be őket az oviba… mondjuk lehet, hogy itt az oviban azért nagyobbak vannak.
Reggel kitalálom a tutit. Elviszem a motorral a nagy hátizsákot a buszos társasághoz, otthagyom megőrzésre és utána viszem vissza a motort. alapvetően gyalogos távolságra van mindkettő, de a fene akar nagyhátival akár csak 20 percet menni, főleg amikor már meleg van. És király reggelim is van, és friss teám is. Korán elintézek mindent, mármint Juci korán… szóval 10-re leadtam a motort is, minden elintézve, van 2 órám a semmire. A motoros ember rendes volt, megkérdezte, hogy elvigyen-e valahova, és addigra én már kinéztem egy helyben pörkölős kávézót, szóval akkor odavitt és már rendeltem is kávét. Vietnámban termelik a robuszta és az arabica kávét is. Megmutatta a nyers kávét, ott állt zsákban a kávézó sarkában. Akkor most elintézem a repjegyet. Bamboo Airways, a helyi tuti légitársaság. November 4-én este fogok Phu Quoc szigetről Hanoiba repülni. Ezzel akkor eldőlt az a kérdés is, hogy elmegyek-e Phu Quoc-ra. Megnéztem, vicces lesz, mert komppal fogok a szigetre menni. Szóval a Mekong deltából megyek majd a Ha Tien nevű helyre és onnan indul majd a komp. A sziget alapvetően egy tengerparti nyaralós hely itt már csak pár nap pihenés lesz. Meglátjuk mikorra érek oda. Terveim szerint lesz 3-4 napom itt is.
Miután ilyen nagyon jól indul a nap, elindulok a partra sétálni.
Kicsit hozzon már képbe valaki, hogyan kell tengerparton nyaralni? A szállodából lecsattogsz papucsba, törcsivel a partra? Vagy itt tényleg nincs napozás, fürdés, csak ruhás, kulturált sétálás? Gyorsan eltelik az idő, megyek a buszos cég irodájába.
Na nem lett bajom, de eleve nagyon rázós, kacskaringós volt az út. Nem is értem, eddig mindenhol olyan jó út volt (már ahol volt út), de ez az országút nagyon siralmas állapotban van, miközben nagyon nagy a forgalom, rengeteg a teherautó is. Pedig nagyon szép, panorámás az út. Végig a tengerparton megy, látni a hatalmas öblöket, az öblökben a rengeteg halneveldét, miközben hegyek is vannak a parton. Több helyen egészen sivatagi a táj, homokdűnék vannak banánfákkal, vagy még az sincs. Látszik, hogy a tenger mosta homokpadok ezek.
A busz igazi luxusbusz. Összesen 6-an utazunk, csupa helyiek. A fotel masszázsfotel, beszarás. Meg nézem az embereket, mindenki fekszik, csak mert ha már fekvő ülésünk van, akkor csakis úgy, és úgy nyomkodja a telefonját, pedig ülve kényelmesebb lenne szerintem. Sajnos kaját nem kaptunk, pedig ha már ekkora a luxus. Így a vésztartalékokhoz nyúlok, mogyoró lesz a mostani megmentő, mert ez a zselés izé nem sokáig tartott. Kb 15 perc sétára tesznek ki a szállástól. Nincs túl meleg, illetve már esteledik, így most van kedvem sétálni, nem hívok Grab-es taxit. Útközben már figyelem, hogy hol egyek majd, de nem láttam semmi inspirálót. A szálláson becsekkolok, és irány a kajálós utca. Amióta a csirkelábas eset történt, elment a kedvem a kísérletezéstől, és nem merek a nagyon lokál helyekre bemenni. Nem értjük egymást, és semmi kedvem valami rettenet kajához. Inkább biztosra megyek.
Ezúttal egy Bao burgerezőbe mentem. Ez egy olyan zsömlében van, amit nem sütöttek, hanem gőzöltek. De pont olyan, mintha sütve lenne, csak nincs roppanós, barna széle. Mivel villámgyorsan befaltam kettőt is, és csak a második felénél jutott eszembe a fotó, így ide linkelem a helyet és itt találtok fotót is.
BAO ngon Restaurant – Nhà hàng Bánh Bao Kẹp Đặc Biệt và hơn thế nữa …
090 459 25 10
https://maps.app.goo.gl/jt2hvFCCt1c3NVD87
Kaja után kimegyek a partra, iszonyatosan erős a hullámzás. Van kint pár ember, meditálnak a tenger felé nézve.
Na közben engem leszólított két angol szakos diák itt a parton. Szóbeli kérdőívet készítenek kizárólag külföldiekkel a zenével kapcsolatban. Jó poén, gyakorolják a kommunikációt és a mindenféle akcentust, miközben olyan dolgokról beszélnek, ami érdekli őket.
Akkor elküldöm a posztot, és elindulok vissza a szállásra. A holnapi kirándulást és a holnaputáni Da Lat-ba eljutást (motorral egyedül, motorral átvisznek, busszal) majd eldöntöm holnap, illetve beszélek 2 motorkölcsönzővel, és aztán eldöntöm. Sajnos persze ők a motorral átvisznek opciót fogják preferálni… egyenlőre én sem látom magam 150 km-t morotozni 2 hátizsákkal hegyi úton. Viszont a busz sem lenne nagyon rossz. Da Latban meg úgyis a hegyekben vagyok, majd ott helyben pörgök valami robogóval. Asszem nagyjából el is dőlt… de azért alszom rá egyet.
Frissítés: hazafelé mindenre fény derült.
