Átugrottam Laoszba, van új vízumom

Tegnap este békésen elküldtem a világ legunalmasabb posztját, majd jött az üzenet Lynn-től, aki szervezi a Vízumos kirándulást a laoszi határra, hogy az árvíz miatt később indulunk, és ha akarom mondjam le nyugodtan, nem probléma. Repülővel is megoldható a vízumkérdés. Mondtam neki, hogy ő mondja le, én nem ismerem az utat. Ha veszélyes, ne menjünk, vízumért nem kockáztatnék semmit, de ezt döntse el ő. Aztán volt még pár varia, meg hogy majd reggel eldől, de az utolsó üzenet az volt, hogy 6-ra jön értem egy taxi. Hát azt a keveset sem aludtam túl nyugodtan. Fél 6-kor keltem, 6-kor indulás, nem esett.

Átmentünk Da Nang-ba, ott már várt egy csomó ember a buszra, Lynn irodájához mentünk. Volt Nescafe, banán, mogyoróvajas kenyér. Ott volt egy srác, nézünk álmosan egymásra, mogyoróvaj?… nem vagyok én amerikai…. mondom. Röhög… gyorsan kiderül, hogy ő meg francia. Hát ő sem ezt reggelizik. Szerencsére kezemben a tojásos szendvicsem, még meleg. Utolsó simítások Lynn-től: útlevél, fénykép megvan. Pénzt adom neki. Nagyon profin csinálja. Mindenkitől bekér minden adatot előre, kitölti a laoszi vízumkérelmet, én átküldtem neki az új vietnámi e-vízumot, hogy nyomtassa ki, de mint kiderült, mindenkitől elkérte előre, és kinyomtatta. Így nem maradt otthon senkinek. Ügyes. 6 óra az út egy irányba, jobb biztosra menni. Jön a nagy busz, kényelmesen elférünk, a dupla üléseknél egyesével ülünk, de eleve fotelek vannak, szóval 2+1 ülés van egy sorban. Mondjuk ennyi pénzért… mert azért ez most 1000k volt Lynn-nek, meg a laoszi vízum 1120k. És a vietnámi vízum is 25$ volt, de azt még online fizettem. Hát drága lett ez a mai nap. Ilyen ez a bürokrácia.

És akkor kiderült, hogy mi az aggodalom tárgya. Da Nang-ot durván elöntötte a víz. 20 éve nem volt ilyen árvíz. A belvárosban másfél méteres víz állt. Emlékeztek a Sárkány-hídra? Hát nem kicsi az a folyó, na az öntött ki. De nem csak a folyó volt a gond, hanem a felhőszakadás spontán áradásokat okozott. Hömpölygött az utcán a víz, aluljáró csurig, utcákba nem lehet bemenni, autók a 2 sávos úton keresztbe, elmosta a víz valahonnan. Olvastam, hogy 4 halálos áldozat is van, köztük van gyerek is. Szél is volt, de azt nem láttam annyira brutálisnak. Volt kidőlt fa is, de nagyon kevés.

Az első megállónknál a kísérőnk elég komoly lett és azt mondta, hogy döntést kell hoznunk. Vagy megyünk tovább, de délutánra megint esőt mondanak, és akkor előfordulhat, hogy valahol beragadunk, akár fél napra, ha lesz egy földcsuszamlás és várni kell, míg eltakarítják… vagy visszafordulunk, és visszakapunk minden pénzt. Nagyjából mindenki úgy volt, hogy menjünk. A baj leginkább visszafelé érhet minket, akkor meg már majd lesz valami. Ha beragadunk valahol, akkor várunk. Kibírjuk. Abban biztos voltam, hogy nem életveszélyről van szó, azt nem bocsátotta volna szavazásra. egyszerűen csak a potenciális kellemetlenséget kellett előre bevállalni. Elég korrekt volt egyébként, hogy ezt így megbeszélte velünk. Volt egy srác, láttam a szemében némi félelmet, aggódást, de mivel a francia, kanadai, norvég, ausztrál csávó és én is eléggé lazán, humorosan álltunk hozzá, gyorsan belazult ő is. Ő egy kicsit feszesebb típus. Örülök, hogy azért belelazult.

Alapvetően egész nap az áradást, az elöntött falvakat néztük buszból és fogtuk a fejünket. Nagyon gyorsan ment egyébként a mentés. Sok autómentőt, autópályán dolgozó gépet láttunk. Dolgoznak ezerrel, hogy mihamarabb helyreálljon a rend.

Útközben a norvég emberkével beszélgetek a legtöbbet. Jógázik, illetve inkább meditál és spirituális önismereti utat jár. Jót beszélgettünk. Meg persze utazásról, meg hogy milyen olcsó Vietnám. Mondtam neki, hogy azért nekem nem úgy olcsó, mint neki. Megérti. Kiadta a lakását otthon, és mivel nem szereti a telet, utazik fél évet. Hát azért gondolom ő min. 4x annyiért adja ki a lakását, mint én tudnám kiadni. Nem ugyanazon a budgeten vagyunk.

Alapvetően az út unalmas, sokat esik, nagyjából végig, de nem nagyon, inkább a vihar lecsengése. A határ nagyon simán ment. Egy óra alatt megjártuk oda-vissza. A kísérőnk kvázi végig jött velünk, összerakta az anyagot, beadta, kiosztotta, mutatta, hogy hova álljunk stb. Sima ügy volt. A többiektől megtudtam, hogy ez azért 2-3 óra szokott lenni inkább, szóval most nagyon jól ment minden.

A visszafelé utunk végül szerencsésen alakult. Nem esett napközben nagyon, így az úton a víz inkább apadt és nem növekedett, így simán visszaértünk a tervezett időben, este 9-kor Da Nang-ba.

Fél 10 után érek a szállásra, biciklire pattanok, elmegyek egy közeli étterembe enni valamit. Nem sok minden van nyitva ilyen későn.

Kérek egy gyömbérteát is, mert asszem megfáztam. Pontosabban amikor megérkeztem a szállásra pár napja, a recepciós lány nagyon beteg volt, tüsszögött, köhögött. Esélyes, hogy a tegnapi együtt töltött nap során megfertőzött. De az is lehet, hogy a sok esőben motorozás során mégis megfáztam. A hágónál rendesen hideg volt, és én nem voltam túlöltözve.

A holnapi nap nem dőlt még el, de úgy néz ki érkezik a következő vihar, és ha reggelre nem lesz szép idő, akkor pakolok és irány Quy Nhơn. Ott elvileg süt a Nap. Rám férne már az esőmentes élet, gyógyulni is könnyebb lenne. (Nem kell aggódni, semmi súlyos.) Szerencsére itt van lehetőségem arrébb utazni, ha szar az idő.

Csak a nosztalgia végett evés közben elered az eső. Nehogymár ma száraz maradjon az esőkabátom. Szerencsére 5 perc lesz csak. Mondjuk esik rendesen, szarrá ázni elég lenne.