Hoi An

Esik. Egész éjjel esett, és ráadásul itt van az ablak alatt valami, amire egész éjjel esett az eső, nem aludtam túl sokat. Ráadásul áramszünet van. Szólok fél 8-kor a recepciósnak, pontosabban kérdezem, hogy akkor gondolom áramszünet van. Igen, majd 9 körül lesz. Hát akkor lassan kezdem a napot, szerencsére a reggelim megvan, baj nem érhet.

Mellettem egy suli van, szerintem hozzá tartozik. Eláll az eső, de azért elég borús nem hiszem, hogy ennyi volt. De aztán inkább tovább tisztul, úgyhogy elkezdem összeszedni magam. Esőkabátot azért viszem, akkor irány a belváros, ezúttal bicóval.

Engem nagyon zavar a dolog. Ne legyen már kötelező megvenni, csak mert megnéztem. Nem szeretem a passzív-agresszív viselkedést, mert nehéz vele mit kezdeni. És sajnos a mai nap nem ez lesz az egyetlen eset. Szomorú, hogy nem lehet ezt lazára venni. Ott egy rakás másik turista, egy csomó ember vásárol, meg hát mutassa meg, aztán kiderül, hogy megveszem, vagy nem veszem. Se humorérzék, se kereskedői véna nem került ezekbe az emberekbe. Az arab világban olyan szépen tudják ezt csinálni. Ott sosem lesz belőle harag, pofavágás.

Na de engedjük el, megyek tovább a városba viszonylag céltalanul. Csodálatos az egész város, és kicsit olyan Szentendre hangulatú, egységes arculatú régi házak, sok szép kávézó, és üzlet. Bőrtáskás, ruházat, cipős… minden van, mindent testre szabnak nagyjából pár óra alatt, de akár meg is csinálják méretre. Engem annyira nyomaszt a sok kínálat, meg a tukmálás és az erőszakosság, hogy én ebből inkább teljesen kimaradok, konkrétan meg sem merek állni egy üzlet előtt sem, mert nem akarom kitenni magam annak, hogy csak bemegyek szétnézni, majd pofát vágnak, amikor kijövök. Pedig volt tervem, hogy én majd itt veszek ruhát, mert állítólag tényleg viszonylag olcsón varrnak, de nem tudom eldönteni, hogy a selyem tényleg az-e, a varrás tényleg szép lesz-e, a design meg eleve ami van, nem látom esélyét, hogy variálni lehetne sokat, illetve nagy a kockázat, hogy megértjük egymást és tényleg az lesz, amit kigondoltam, nem járok-e úgy, mint tegnap a csirkelábas tésztával, ami valóban tényleg csirke volt, és én azt kértem. Inkább a kirakott egyenruhákat lehetne megvenni, de az meg nem az én világom. Fantáziátlan alap, nyáriruhák, amiket tucatjával lehet kapni mindenhol. Semmi ötlet, egyediség nincs benne. Szóval nem fogott meg semmi. Meg amennyire utálok vásárolni, nem is esik nehezemre lemondani a dologtól.

Visszakeveredek a forgatagba, de már kinéztem egy hidat, hogy azon átmegyek, hátha arra nyugodtabb. Itt már a szokásos vietnámi utcák, házak, üzletek vannak. Kikeveredek a folyópartra, itt már a legtöbb helyen le van mosva és kicsit átgondolom, hogy akkor mi is legyen a mai program. Szemközt úgy látszik, hogy a híd másik oldalán már lehet a folyóparton sétálni, biciklizni, és ha elmegyek a fazekasok falujában, oda is erre kell menni.

Útközben egy másik szigetnél és hídnál megállok. Úgy tűnik egyfajta központ van itt. Átmegyek gyalog a hídon a túloldalon kérek egy mangólevet, azért nagyon szép a város, ezt el kell ismerni. Igazi kis gyöngyszem. Itt kicsit tágasabb, nincs olyan tukmálás sem, leginkább kávézók vannak, sokkal kellemesebb. Odajön hozzám egy árus, hűtőmágnest árul, de elég szép, designos darabokat. Eddig nem láttam sehol, ez meg szép, gondoltam akkor megveszem az ajándék ezen részét. 80k volt darabja, lealkudtam 60k-ra, elégedett voltam még kb 20 percig, amikor is kiderült, hogy a híd túloldalán a szuvenírsoron alapból 40k az ára alkudozás nélkül. Vettem is gyorsan még kettőt, hogy javítsak az átlagon. Ez van, sejtettem volna, nehéz mindig eszem lenni, és arra gondolni, hogy most vágnak át. Különösebben nem bánt, egyrészt nem volt így sem drága, és igazán szép darabok, másrészt meg ilyen az élet, tele tanulópénzzel.

A közelben egy kínai közösségi terem… de jegyet kell venni. A jegypénztár meg kicsit arrébb van. Kicsit nem értem miért, de aztán kiderül. 60k-ért adnak 5 db jegyet, és egy kb 20-as listából kiválaszhatod, hogy melyik 5-öt akarod megnézni. Több napig is érvényes a jegy, ez így nem drága. Akkor megyek vissza a kínai teremhez (ezeknél a közösségi terméknél általában egy kis templom is van), de a néni sehol, már bent vagyok, amikor visszaér, innivalót vett magának, visszamegyek, hogy akkor várja le a jegyet, nagyon hálás, hogy visszamentem, gyorsan el is mondja, hogy melyik 5 helyet nézzem meg.

Aztán elindulok az eredeti cél felé, a fazekasok falujába. Nagyon jól esik a nyugiban tekerni a folyóparton, végre nincs ember. Tudom magamról, hogy nem bírom a sok embert, kicsit túlcsordultam, pedig itt most nagyon nincs szezon, mi lehet itt nyáron? Hát nem az én helyem, az biztos.

Visszafelé akkor végignézem a javasolt helyeket, van még 4 jegyem. Útközben a fedett hídnál eszek egy banános palacsintát.

Közben már megy Csaba barátnőjével az üzengetés, 4-kor találkozunk a Sounds of Silence azaz a Csend hangjai nevű kávézóban a tengerparton. Nagyon hálás vagyok neki ezért az ötletért, mert őszintén szólva teljesen kiment a fejemből, hogy itt is van tengerpart is, pedig reggel még tervben volt.

Kim is jött nemsokára, nagyon jól esett végre értelmesen beszélgetni. Az egész estét együtt töltöttük. Mivel tartott a vihartól, így inkább hazamentünk hozzá, az azért biztonságosabb lesz.

Rendelünk pizzát, ezúttal isteni volt, közben Kim megválaszolja az összes hülye kérdésemet. Például azt, hogy miért mondják sokszor a helyiek az „ugyanaz”-ra, hogy same-same. Több embertől hallottam már, hogy 2x mondják, hogy ugyanaz. Nem értjük, mert vietnámiul is csak egy szó. Valszeg nyomatékosítás lesz. Mondjuk nálam aranyos effektusa van, viccesen hangzik. Tegnap már jól rászoktam, csak nehogy aztán úgy maradjak. Beszélgetünk kicsit a vietnámi háborúról, meg az orosz háborúról, meg a munkáinkról, iskolákról, kajáról itt és otthon. Gyorsan eltelt pár óra. Este 8-kor indulok haza, már sötét van. Lámpa nincs a bicón, de nem is kell, hisz nincs sötét, van utcai világítás, mondja Kim. Végülis igaz, és mivel még mindig lassú a forgalom, tényleg nem gond.

Persze a navigáció másfelé akart vinni, mint Kim mondta, eggyel rövidebb lenne, de az vaksötétben, a rizsföldön menne át. Jó lesz nekem az a kisebb kerülő.

És akkor tartozom nektek az új szandimmal. Nem, nem ebben voltam ma. Annyira azért nem kényelmes.