Majdnem minden sziklát lefotóztam

Hát ez az egész lenyűgöző volt. Na de kezdjük az elején. Tudom, már uncsi, de ma reggel is iszonyat szakadó esőre ébredtem hajnali 4-kor. Kezdtem szomorodni. Még reggel 8-kor is esett, de már nem nagyon…. vettem gyors egy tojásos Banh Mi-t, ami alapvetően kenyeret jelent, de ugye ez a tojásos melegszendvics. Egyébként vannak húsos változatok is, de reggelre a tojás bőven elég nehéz a zabkásához képest is. Szóval megérkeztem, jött a busz, megyünk a kikötőbe. A csapat elég vegyes: a fele társaság vietnámi, a másik fele európai: 2 francia, egy holland és egy spanyol pár. Meg van egy 3 fős izraeli társaság: 2 srác meg egy csaj… a csajszi erősen arrogáns volt. Bár volt humora, azért volt benne pattogás is… mondjuk fiatal, csak 21 éves… valszeg jómódú… nem volt tiszteletlen (az idegenvezetővel), de súrolta a határokat. Mindenki más végtelen szolid és kedves volt. Szinte mindenki járt már Budapesten… de a túravezető nem találkozott még magyarral. Hát nem gyakran jönnek ide magyar emberek… illetve sajnos nagyon kevés otthon a hátizsákos ember.

Ebéd után egy sokunk számára értelmezhetetlen hosszú szünet következett. Azaz állt a hajó, mosogattak, mi beszélgettünk, a vietnámi utasok az emeleten aludtak. Az egyik francia pár épp észak felé tart, így elmondom az útvonal tippeket, hogy hol volt útépítés és merre volt meglepően jó az út. Cserébe megkapom a kajaképet, mert én még az úszás utáni öltözésben voltam, mikor kijött a kaja. Mire odaérek, mindenki eszik, nem fotóztam már.

Aztán már indultunk volna, de volt jó pár utas, akiért jött egy kisebb csónak és visszavitte őket a kikötőbe, mert indultak Hanoiba. Így végül csak az európai gárda maradt: 5 pár, meg én. Nagyon jó kis csapat volt.

Amikor megrendeltem a kaját megláttam egy kávégépet. Gyorsan mondtam is a csajnak, aki meglepően jól beszélt angolul, hogy ezt vastag, nagy betűkkel írja ki, mert minden európai turista a kávégépes kávét keresi. Jól átbeszéljük a marketinget, írok neki egy lapra egy vázlatot, hogy mire gondolok. A sok design lekerül, a sok szövegből csak szavak maradnak, az viszont nagyobb, messziről könnyen olvasható. Mire megeszem a kaját, kész az új tábla is. Holnap tesztelem a kávét, ha jó lesz, akkor kap reviewt a Google-n. Sokat fog jelenteni neki. A Google-t nagyon sokan használjuk kereséskor, és a review fontos szempont.

Majdnem elfelejtettem megírni életem legrövidebb udvarlási élményét. 😂 Az idegenvezető srác azt kérdezi tőlem visszafelé, hogy van-e esti programom, mert elvisz cserebogarakat nézni este motorral, természetesen ingyen. Hát ugye ez egy sajátos randira hívás. Mondja, hogy hoz sört is. Ajajj, kezd komoly lenni. Gyorsan elmagyarázom neki, hogy persze, szívesen nézek vele cserebogarakat, meg iszom meg egy sört, de tőlem többre ne számítson, és ezt szeretném előre tisztázni a félreértések elkerülése végett. Nyilván zavarja kicsit ez a nyíltság, de nem akarok sem magamnak, sem neki kellemetlenséget. De a válasza szerint természetesen neki tiszták a szándékai. Hogynepersze! Ennyire nem látszik számára, hogy hány éves vagyok? Na mindegy, gondoltam kíváncsi vagyok, hogy ez hogy zajlik náluk, bántani tuti nem fog, max gyors vége lesz az estének ha nem moderálja magát… de sajnos ezt nem tudtam meg, mert végül nem hívott, és nem vett fel és vitt el cserebogarazni. Ezek szerint leesett neki, hogy ez nem úgy fog történni, mint ahogy ő elképzelte. Azt mindenesetre meg kell mondjam, hogy széleskörű nemzetközi tapasztalataim alapján ilyen béna embert még nem láttam. Jó, persze az arabok dumájához nem lehet semmit sem hasonlítani… és most nem sorolnám tovább a nációkat, mert túl sokan olvassák a blogot, de ebben a srácban a tűz legapróbb szikrája sem volt meg. Ráadásul igen könnyen eltántorítottam céljától.. mondjuk holnap megyek vissza Hanoiba… szóval szegénykémnek nem volt esélye sem egy második körre. Hát megmosolyogtató sztori. Holnap megyek motorozni, sétálni, este pedig vissza Hanoiba.