Szerintem már egy ideje ti is várjátok ezt a címet, hogy mikor indulok már el.
És végre eljött az idő. Remélem nem kiabálom el… a jegyem már jó pár hónapja megvan… de hát ugye ki mer erről beszámolni manapság.
És akkor az időpontok: szeptember 15 – november 7. Kerek 7 hét. Úristen, de jó lesz! 🙂
Lassan 2,5 év eltelt a tervezett indulás óta. Nagyon sok minden történt az elmúlt időszakban, és így utólag nem bánom, hogy a mai fejemmel vágok neki az útnak. Sokkal jobban egyben vagyok, stabilabb, határozottabb lettem, a legkisebb félelem sincs bennem. Két és fél éve az összetört, meggyötört lelkemet mentem volna gyógyítani, és valószínűleg sokkal nehezebben vettem volna az utazás során szembe jövő akadályokat. Most pedig úgy érzem, hogy jöhet bármi… béke és nyugalom van rajtam, majd lesz valahogy, minden megoldódik előbb-utóbb.
Aztán ott van a Tai Chi. Szeptemberben kezdtem el Tai Chizni, szintén lélekgyógyítás volt a cél, és annyira jól sikerült, hogy a múlt héten jöttem haza a Tai Chi táborból. Fantasztikus egyéniségekből álló csapat kovácsolódott össze és a Mester is egy igazán nagy arc, amellett, hogy nem igazán tudok jobb, hitelesebb Mestert elképzelni. Valahogy ezzel szerencsém volt az életben, vagy jól ráérzek a dolgokra. Az első jógatanárom lett az etalon, és pont úgy tanítok, ahogy ő. És most a Tai Chi Mestert is úgy érzem, hogy tudása lenyűgöző, ezt nem szeretném másképp csinálni.
Na de ez most azért érdekes, mert Vietnámban reggelente elég sok parkban lehet Tai Chisokat látni. Nagyon remélem, hogy majd ki fogom tudni próbálni magam kint is, lesz lehetőségem gyakorolni, és eljutok egy iskolába is. Remélem nem égetem be a Mestert. 😉
sűrű 6 hét áll előttem. A Kata megszűnése engem is érint, és a tanáraimat is. Külföldiként elég nehéz kiigazodni a magyar jogi és adózási környezetben, így számomra természetes, hogy az ő sorsukat is egyengetem, segítek kitalálni, hogy mi is lenne jó nekik, hisz nekem is dolgoznak, és én nagyon hálás vagyok a profi munkájukért. Nélkülük sokkal nehezebben jönne össze egy ilyen út is. Szóval megy az agyalás ezerrel, remélem minden szépen összeáll az indulásra. Igyekszem előre gondolkodni, mindenre felkészülök, tanárokkal átbeszélek mindent, de persze a mai technológiának köszönhetően szinte bármikor elérnek interneten ők is és az ügyfelek is. Meg kell jegyeznem, hogy iszonyat jó fej ügyfeleim vannak. Mindenki megértő és segítőkész, és nyitott mindenféle megoldásra a Kata őrület kapcsán.
Amikor elkezdtem vállalkozni az egyik első szabályom az volt, hogy én csak jó ügyfeleket akarok. Ha valaki nem korrekt, akkor nem dolgozom vele. Ugyanez igaz a tanárokra. És mennyire megérte ezt a szabályt felállítani! Én is igyekszem tényleg mindent megtenni az ügyfelekért, és a tanárokért… és érzem, hogy ők is érzik ezt. Szerintem ezt így érdemes csinálni. 🙂
Őszintén megmondom, hogy Vietnámmal most nem sok időm van foglalkozni. Vízum kell még meg biztosítás… aztán a többi majd ott, helyben, spontán kialakul. Tervezni nem sokat terveztem eddig sem előre, mert az csak feszessé teszi az embert. Az első 5-6 nap úgyis Hanoiban lesz Csabánál, kell akklimatizálódni, tájékozódni, tanulni pár szót, felvenni a helyi ritmust. Majd akkor lehet tervezni a részleteket. Meg egyébként a 2,5 éve egy posztban volt már egy térkép… ugyanaz lesz az útvonal, csak most északról, dél felé haladva.
Szóval akkor 6 hét múlva felkapom a hátit, és irány Vietnám. Kísérjetek el, drukkoljatok, izguljatok, élvezzétek majd az utat velem együtt! 🙂
Menj, láss világot, aztán gyere haza, hogy élőben is elmesélhesd mit tapasztaltál! Legyen nagyon szép és szerencsés utad! Ölellek!
Köszi Anci! 🙂
Vàrom vàrom vàrom az íràsokat! Fotókat!!!
De örülök, hogy megosztod most is!
😍🥾👒
Köszi Brigi! 🙂 Örömmel írom… nektek és magamnak is. Életem csúcspontjai ezek az utak. 🙂
De vajon vigyek fényképezőgépet vagy elég lesz a telefon? Kemény dilemma… te is nagy fotózós vagy… és te mindig csak telóval…. de az előző utakon is mindig volt nálam rendes fényképezőgép. Hmmm…. nyúl vagyok…. lehet nem merek elindulni egy rendesebb gép nélkül.
Good Morning Vietnam!
Yeah! 🙂
Nagyon várom már❤️
Nagyon jó utat kívánok!
Imádom az élménybeszámolóidat olvasni, most is várom már!
😘
Már nagyon várom a kalandokat…. biztosan lesz egy csomó vicces helyzet. 🙂
Hajrá!-Te bátor csajszi! Biztos nagyon szép és érdekes lesz. Izgatottan várom a beszámolóidat.puszi és ölelés!
Köszi szépen. 🙂
Szia Judit,
Én is szeretném követni az utinaplod Vietnamban.
Kellemes felfedezést.
Üdv.
Péter
Köszi szépen és üdv a klubban! 🙂
Varom a beszamoloidat!
Szia Orsi, örülök, hogy itt vagy! 🙂
Kérem a beszámolókat judit Vietnami útjáról.
Brájer Gyula
Szia Gyula! Ahogy látom, követed a blogot…. nem teljesen értem kinek írtad az üzenetet, de szerintem ez így rendben lesz, kapni fogsz emailt az új bejegyzésekről. Ezt a blogot én írom és szerkesztem… szóval itt csak nekem tudsz írni. 🙂 judit
Én azt mondom, hogy a telefon telefonálsra van a fényképezőgép való fotózásra, ha fér a poggyászodba akkor vigyél egy gépet.
Igen, igazad van… viszont a táska meg annál jobb, minél kisebb, könnyebb. Ráadásul a fényképezőgéppel lassabb fotózni, több beállítást kíván. De hajlok én is arra, hogy a legszebb helyeket, ami nem életkép, hanem inkább poszter jelleg?, azokat rendes géppel kell csinálni. A többire meg ott a telefon. Ja, és az is szempont, hogy a fényképezőgépről elég macerás megosztani képet a blogon… a telefonról egyszerűbb.
Sziasztok!
Egy jobb, mondjuk 4 (vagy több-) kamerás mobil képminősége vetekszik egy régebbi, nem webképes szupergép lehetőségeivel!
Szia Feri! 3 kamerás, jó teló (Huawei P30) … de azért madarat nem lövök vele.
A Canon PowerShot SX50 HS-el meg fotóztam kolibrit a fán.
Meglátjuk. 😊
Szia Judit,
Szeretnélek követni 🙂
Köszi és sok élményben legyen részed!
Puszi
Linda
Örülök neked. 😊 Láttam, hogy fel is iratkoztál.
Judit, miért változtattál a haladási irányon az eredeti tervhez képest?
A klíma mindent meghatározott. Így fent északon nem volt még olyan hideg.