Május 26.
Nem sietünk, nem kelünk korán, végre lesz egy nyugodt napunk. Nem krumplis lepényt reggelizünk, hanem édes, igazi érett mangós joghurtot. Isteni volt. Mikor megyünk nincs idő ilyesmit csinálni. Mindketten mangófüggők vagyunk, otthon biztos hiányozni fog majd. Kimossuk a ruháinkat, teljesen kifogytunk és az utazások miatt erre nem volt idő az elmúlt napokban, na meg megírom az elmúlt 3 nap blogját, Gabi átolvassa, kiegészíti, ma most már végképp jelentkezni kell haza, mert tudom, hogy egy hét után már biztosan izgul mindenki. Akartam küldeni minden kirándulás között, amikor ide hazajöttünk Leh-be, de az áramszünetek állandóan közbeszóltak. Vagy a tablet merült le és nem tudtam feltölteni, meg ha áramszünet van, akkor a router sem megy, tehát net sincs, vagy csak szimplán épp nem volt internet. Szóval kinlódunk már ezzel egy ideje nem kis bosszúságot okozva. De ma lesz idő, ha más nem, elmegyünk internetkávézóba, ma bele fog férni a napunkba, és ha áramszünet is van, lesz lehetőségünk többször próbálkozni. Fel is pakoljuk a technikát, mert a szálláson megint nem megy a net, és elindulunk kitalálni hogy jutunk el Delhibe, meg keresünk netet, és újdonságképp ebédelünk egy rendeset, ilyet úgysem csináltunk már ezer éve. A taxiállomáson érdeklődünk hogy mikor indul jeep vissza Srinagarba, mi holnap reggel mennénk. Kiderült, hogy délután, és este indulnak erről az oldalról, gondolom az egysávos hágó miatt reggel jönnek szemből, este ebből az irányból. Hát lassan kifutunk az időből, holnap estig nem kellene várni, mert még Srinagarból Delhibe eljutni busszal legalább 24 óra, kezd sietős lenni. Azt mondják indulnak ma este is 5-kor, van már 3 utasuk, jöjjünk vissza ötre. Tanakodunk kicsit, vizesek még a ruhák, a meleg pulcsik főleg, pedig a hágón kellenének, na de mindegy, menjünk inkább, majd lesz a ruhákkal valami. Akkor van két óránk, eszünk valamit, veszünk kaját az útra, meg sietünk vissza összepakolni. Ennyit a nyugis napunkról, jön a 14 órás autózás át egy hágón megint. Visszaérünk 5-re, sehol a másik 3 ember, a sofőrünk édesdeden alszik a hátsó ülésen. Rosszat sejtünk. Felébresztjük, hogy akkor menjünk, de olyan mélázás van. Mindjárt, mindjárt- mondja, csak telefonál egyet. Reménykedünk, hogy az utasokat hívja, és csak el kell menni értük. Gabi közben meglát egy internetkávézót, mondja, hogy menjek el netezni, majd szól, ha indulunk, úgy látszik nem lesz az olyan hirtelen. Elküldöm a postokat végre. Láttam a szülők már aggódtak mi van velünk. Tudtam, éreztem én már szombaton, mikor elindultunk a Nubra-völgybe, hogy most már nagyon kellene írni. Reggel ott próbálkoztam indulás előtt, hogy legalább egy viber üzenet ment volna át nekik, de nem sikerült elküldeni. A netkávézók meg korán reggel zárva vannak még, és ha nyitva is… A Nubra-völgyben például egységesen mindenütt 20.30-tól van áram. Na de végre megnyugodhatnak, hogy minden rendben velünk. Megyek vissza, látom Gabi arcán, hogy nincs jó hír. A hágót lezárták az időjárás miatt. Már tegnap volt némi aggodalmam ezzel kapcsolatban amikor jöttünk a másik hágón, hogy jó eséllyel mindenhol esett a hó. Emellett ma egész nap hideg volt és nagyon borús, lehet még ma is esett a hó fent. Szépen körbe vagyunk zárva 4 5000m körüli hágóval, meg 6000m-nél magasabb hegyekkel, nehéz innen kijutni ha leesik a sok hó. Gabi leszalad a másik jeep állomásra, de ott is ugyanezt mondják. Holnap indulnak délután ötkor, ha nyitva lesz a hágó. Megnézzük a repjegyeket, 14000 rupi Leh-Delhi, és gondolom most, hogy lezárták a hágót, a maradék jegy is elkel nagyon gyorsan. Nézzük a repjegyet Srinagar-Delhire is, az jóval barátibb, 4-5000 rupi fejenként, és napi sok járat van. Reméljük a legjobbakat, hogy holnap átjutunk a hágón Srinagarba, aztán majd ott meglátjuk hogyan megyünk tovább attól függően mennyi időnk marad. Visszamegyünk a szállásunkra, néz a házinénink, mondjuk hogy jártunk, visszakapjuk a szobánkat, legalább friss ágyneműt kaptunk. Hát jól összekavarodott ez a nap is, pedig ebéd után rajtunk volt az alvás, ehelyett cipelhettük a hátizsákokat a vizes ruhákkal. Na de ma akkor is kirugunk a hámból és elmegyünk vacsorázni is, nem is emlékszem mikor ettünk utoljára kétszer főtt kaját egy nap. Paneer-t ettünk, ez olyan túró és sajt között van valahol. Ezt főzik bele valami csípős, hagymás szószba, természetesen rizzsel tálalva. Vissza, alvás megint, Gabi gyomra még mindig nem tökéletes, holnap böjtölnie kellene, hogy kitisztuljon végre rendesen. Benne van, azt mondja nem gond, remélem tényleg kibírja. Nekem a jógaisi végén volt egy kis hasonló bajom, de egy nap alatt elmúlt, mert azonnal böjtöltem egy napot. Na persze amikor kirándulunk, kicsit nehezebb, de holnap pont nem csinálunk semmit, csak pihenünk megint meg megpróbálunk elindulni, szóval jó nap a böjtre.
utazások a Föld körül.. :-)
