Május 25. Gabi jobban lett. Na nem múlt el minden nyomtalanul, de az utat Leh-be, ezt a 4 órát kibírja, majd pihen a vendégházban. Megérkezünk a jeephez, indonéz barátaink már ott vannak, sietve bekapunk egy allo paratha-t (krumplival töltött lapos kenyér) omlettel, meg egy csájt. Siettünk, mert mindenki a kocsiba ült, azt hittük ránk várnak, […]
Hágóátkelési kalandok Read Post »
Május 24. Reggel egy szamár ébreszt minket. Szerencsétlen állat, milyen hülye hangot adott neki a természet. Lustálkodunk kicsit, 8-kor reggeli kint az udvaron, friss mentateát kapunk, nagyon finom. Reggeli közben találkozunk egy új lakótárssal, egy tibeti származású new york-i srác. 7 évesen menekült el Tibetből, a 80-as években, amikor a balhék voltak a Tibetben. A
Turtuk, a pakisztán határnál Read Post »
Május 23. Fél 8-kor indul a jeep a Nubra-völgybe. Reggel egyre nehezebben kelek fel, lassan pihenni kellene. Ez az utolsó túránk, azután már csak lazítás és utazás lesz a program vissza Delhibe. Hogy hogyan, azt még nem tudjuk, majd ha visszaérünk kitaláljuk. A szomszéd indonéziai lakótársaink is jönnek, találkozunk velük reggel. Nekünk lefoglalta a helyünket
Át a világ legmagasabban lévő autóútján Read Post »
Május 22. Reggel fél 6 előtt 5 perccel ébredek, kinézek az ablakon, a Nap már nagyon erősen süt a szemközti hegyek mögött, pár perc és felér a hegyek fölé. Nagyon jó ágyból nézni a napfelkeltét. Ráadásul elkezdte felmelegíteni a szobát, laza reggelünk volt. Az éjjel viszont furcsán fájt mindkét karom, és Gabinak is. Hogy a
Május 21. Egy koreai, egy holland és egy új-zealand-i pár lesz az utitársunk a következő két nap, ők jönnek velünk a kocsival a Pangong-tóhoz. Gyorsan megbeszéljük ki merre járt a környéken. Jót nevetünk, amikor kiderül, hogy a holland srác pont úgy járt a baby trekkel, mint mi. első nap a kék túrát csinálta, a második
Május 20. Nesze nekünk autentikus élmény, semennyit sem bírtam aludni az éjjel. A jó kis házi készítésű matrac olyan kemény volt, hogy zsibbadt a vállam folyamatosan, meg hideg is volt, meg zörögtek az ablakok az éjszakai viharban. Gabi sem aludt túl sokat. Reggel felpattan, öltözünk, pakolunk, egy kanna forró víz már vár ránk a „csodás
Május 19. Nem aludtam túl jól. Biztos izgatottan vártam a túrát. Nyolckor már úton vagyunk a buszpályaudvar felé hátunkon egy-egy kishátizsákkal. Az iránytaxis hallja ahogy kérdezzük a buszokat, Ő 9-kor indul Likir-be, busz áron megy, 10-re ott van. Nagyon jó. Akkor még itt meg is reggelizünk. Ahogy elindultunk a sofőr bekapcsolta a lejátszót és elkezdett
Május 18. Reggel elmegyünk utazási engedélyt kérni egy utazási irodába, mert sok helyet csak engedéllyel lehet meglátogatni. Állami papír, csak estére lesz kész. Ugyanitt megtudjuk a mai útvonalunk részleteit is. Rendes volt az utazási irodás: miután mondtuk, hogy magunk akarunk menni, magunk szeretnénk végigjárni a monostorokat, nem mondta, hogy nem lehet, nem tukmált semmit, hanem
Buddhista monostorok Read Post »
Május 17. Aludtunk egy nagyot. Ránkfért a pihenés, és aklimatizálódnunk is kell a magassághoz, Gabinak fájt a feje kicsit az éjjel. Nekem szerencsére semmi bajom. Talán a sok jóga és a sok légzőgyakorlat is hozzájárult ehhez. Elindulunk sétálni, bár lassan megyünk, de így is gyorsan kifáradunk, lihegünk. Hát ez van, szokni kell. Beugrunk egy helyi
