Turtuk, a pakisztán határnál

Május 24.
Reggel egy szamár ébreszt minket. Szerencsétlen állat, milyen hülye hangot adott neki a természet. Lustálkodunk kicsit, 8-kor reggeli kint az udvaron, friss mentateát kapunk, nagyon finom. Reggeli közben találkozunk egy új lakótárssal, egy tibeti származású new york-i srác. 7 évesen menekült el Tibetből, a 80-as években, amikor a balhék voltak a Tibetben. A szülei azóta is Tibetben élnek, és most nem kapott vízumot, hogy meglátogathassa őket. Kemény sztori. A srác lekéste a buszt tegnap, amivel mi jöttünk, így elindult gyalog, meg stoppal, késő este ért ide, azért nem találkoztunk. Ő is jönne majd ma vissza, akkor már 5-en vagyunk, biztos lesz valaki, aki elvisz minket. Elmegyünk sétálni, érdekes, hogy ezen a sivatagos, magas hegyvidéken a völgyekben milyen hasonló dolgokat termelnek. Sárgabarack és alma a fő gyümölcs, káposzta, saláta, borsó, krumpli a zöldség. Meg persze a gabona: búza, árpa szerintem, de még nagyon zöld volt, nem vagyok biztos benne. A gyümölcsfák még nemrég virágoztak el, kicsit később kezdődik minden, mint otthon, de pont van elég idő arra, hogy beérjen őszig. A fennsíkon a házak közt keskeny gyalogos utcák futnak, mellette a kis csatornával, ott folyik az öntözővíz a földekhez. A vendégházunk sarkánál iható forráskút van, oda járnak több háztól is vízért. Lementünk a völgybe a folyóhoz. Széles, gyors folyású hegyi folyó nagy, kerek kövekkel a szélén. Sajnos itt is, mint sok fejlődő országban a folyómeder a szeméttelep. Sokat ront a látványon. Sétáltunk egy darabig, mire találtunk egy tiszta helyet leülni és élvezni a napsütést. De jó volt pihenni. Felsétálunk a faluba, szamarakat használnak teherszállításra. Homokot hordanak a folyó mellől, gondolom házépítéshez kell. Érdekes módon itt mindenhol az asszonyok végzik a kemény fizikai munkát is. ők lapátolják a homokot, az ember igazgatja a szamár hátán a zsákba, ők vannak a tetőn és építik a házat, az út szélén ők keverik az aszfaltot és a földeken is ők dolgoznak csak. Kicsit értetlenül nézzük, hogy lehet ez. Velünk is az ember foglalkozott karján a gyerekkel, míg az asszonyt láttuk a földön dolgozni. De persze a reggelit az asszony csinálta. Lehet mert vasárnap van, és a férfi dolgozik valahol máshol? De akkor is. Ezt nem sok helyen láttam eddig. 11-kor volt találkozó a vendégháznál, akkor menjünk, és keressünk kocsit, ami visszavisz minket Diskitbe. Nincs nagy forgalom a főúton, a stoppolás nem működik. Leülünk az út szélére míg Gabi elmegy kocsit szerezni. Fél óra sem telt el, jön egy kocsi, mondom a többieknek, Gabi jön a kocsival, és úgy is lett. Elmentünk benzint szerezni, sikerült is járó motorral megtankolni kannából. Nem túl biztonságos, próbáljuk elmondani a sofőrnek, de nem vagyok biztos benne, hogy érti aggodalmunkat. Két óra alatt Hundar-hoz érünk, egy Diskit melletti faluhoz, ahol fehér színű homoksivatag van. Na nem nagy, de azért rendes sivatag homokdűnékkel. Itt lehet tevegelni is, Gabit felkényszerítem egyre. Az ember életében egyszer ki kell próbálni. Én már tevegeltem Egyiptomban nagyon régen, nem mennék megint, majd fotózok. Jó poén volt, ment 15 percet. Nagyon furcsán hullámzik a teve, más mint a ló. Azután gyalog nekivágtunk át a „hatalmas” sivatagon Diskitbe. 7 km, és látjuk is a helyi monostort a hegyoldalban, nem lehet eltéveszteni. A sivatag jó poén volt. A homokdűnéken lefelé menet térdik süppedtünk a nagyon finom, meleg homokba. A szél is fújt rendesen, így némi homokviharocska élményünk is lehetett. Tele is lett mindenünk homokkal. Aztán átkeltünk egy kis patakon is, meg mentünk mezitláb a sivatagban, jól elbohóckodtunk. Sajnos a séta végefelé Gabi hasa elkezdett rosszalkodni, reméljük nincs nagy baj. Megérkeztünk a kihalt városba. Vasárnap van, minden roló lehúzva. A taxiállomáson megkérdeztük a reggeli indulást Leh-be. Reggel 7-kor indul, tehát 11-12 körül ott leszünk. Lesz időnk mosni, pihenni, kitalálni, hogyan jutunk el Delhibe. Találunk egy félig lehúzott redőnyös éttermet és kérünk vacsorát. Kapunk is szerencsére. Aztán pihi, Gabi egyre jobban nincs jól. Lefekszik, belázasodott rendesen, de közben el is alszik azonnal. Remélem reggelre jobban lesz.

Categories: India | Tags: , , , | Leave a comment

Post navigation

Leave a Reply

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d