Tea a Tábornokkal

Május 21.
Egy koreai, egy holland és egy új-zealand-i pár lesz az utitársunk a következő két nap, ők jönnek velünk a kocsival a Pangong-tóhoz. Gyorsan megbeszéljük ki merre járt a környéken. Jót nevetünk, amikor kiderül, hogy a holland srác pont úgy járt a baby trekkel, mint mi. első nap a kék túrát csinálta, a második nap ő is a gyakorlóterepen kötött ki, csak őt átengedte az őr a bázison, minket meg nem. Ezek szerint elég egyszerű elrontani, igazán kitáblázhatnák, de végül is nem volt baj, nagyon élveztük az alternatív túrát. Ma kényelmes ülésben ülünk, mindenki egy ülésen egyedül, nagy a luxus. 5 órás út vezet a Pangong tóhoz, a világ 3. legmagasabb autóval járható hágóján (Chang La) át 5320 méter magasan, de ez a legmagasabb hágó, ahol a katonák teával kínálják meg az arra járókat! Igazándiból szerencsénk volt, hogy épp pisilnem kellett és megkértem a sofőrt, hogy álljon meg, mert így pont a katonai tábor bejáratánál álltunk meg. Tálcán hozták nekünk a teát meg a kekszet, kerámia WC volt, ráadásul WC papírral, ami itt nem tartozéka még a szállásoknak sem. Kicsit később megjelent egy nagyon fiatal, mosolygós tábornok, okos ember, jót beszélgettünk. ők építik az utat a tóhoz, a tó tulsó fele már Kína. Nem lehet semmilyen csónakot használni a tavon egyenlőre, de remélhetőleg hamarosan megváltozik ez, és lazulnak a szabályok. Szerintem annyira nem baj ez, legalább tiszta, érintetlen marad a tó. Sok éve béke van ezen a határon. 6 hónapot állomásoznak fent a hegyen, 6 hónapot lent a völgyben. Azt mondta másfél év alatt megcsinálják 2 sávosra az utat a hegyen (110 km), de ezt kicsit nehezen hisszük el. Sziklás, meredek hegyoldal, nem megy ez olyan könnyen. Az út érdekes tájakon megy keresztül. Láttunk puha homokos sivatagot fent egy magas völgyben, a másikban meg egy folyó folydogált zöldre varázsolva a kietlen táj egy kis darabját. Szerencsére az elmúlt napok túrája hozzászoktatott minket a magaslathoz, azon kívül, hogy sokat kell vizelnünk, más tünetünk nincs. A koreai viszont rosszul lett, hányt, kivörösödött, nehezen vette a levegőt. Kiderült, hogy ő repülővel jött Leh-be, nem várt 1-2 napot aklimatizálódni. Lassan ereszkedünk lefelé a tóhoz, ami 4267 méter magas völgyben van, körben 5000 méter magas csúcsokkal. A tó 150 km hosszú és 5-10 km széles, pont a Balaton duplája. A színe iszonyatosan mély kék. Ahogy süti a Nap a barna sziklákat a háttérben, eszméletlen színeket varázsol elénk. Az idő kezd zordra váltani. erősen fúj a fagyos szél, a Nap hiába süt, nem melegít. Az összes ruhánk rajtunk van mikor elindulunk sétálni a tóparton. De előtte kerestünk szállást a kis faluban, Spangmik-ban. Pár ház az egész, mindenhol vendégház, meg sok sátor felállítva. Persze melegvíz nincs, fűtés sem, de szerzünk sok plédet, nem lesz itt gond, hálózsákunk is van. A végén úgy bebiztosítottuk magunkat, hogy az éjjel nem győztük ledobálni a plédeket. Annyira mégsem volt hideg.