Pangong-tó

Május 22.
Reggel fél 6 előtt 5 perccel ébredek, kinézek az ablakon, a Nap már nagyon erősen süt a szemközti hegyek mögött, pár perc és felér a hegyek fölé. Nagyon jó ágyból nézni a napfelkeltét. Ráadásul elkezdte felmelegíteni a szobát, laza reggelünk volt. Az éjjel viszont furcsán fájt mindkét karom, és Gabinak is. Hogy a magasságtól lehetett-e, nem tudjuk, de egy fájdalomcsillapító kellett a visszaalváshoz. Reggelre viszont elmúlt. Reggeli torna gyanánt felmentünk a hátunk mögötti hegyre, szép volt a tó onnan is. Reggeli után próbáltuk rávenni a sofőrt, hogy vigyen minket tovább a tóparton egy kicsit, lássuk a tó többi részét is, de nem vitt el minket. Hát akkor sétálunk egyet. Az út tényleg nagyon vacak, értem én a sofőrt miért nem vitt el minket. Séta közben kavicsgyűjtő melósokra akadtunk, lapátolták teherautóra a tóparti kavicsot. A sofőrjük elvitt minket egy kicsit feljebb egy szép helyre, ahonnan jó a kilátás, onnan egy óra séta vissza, indulunk Leh-be. Visszafelé is beugrottunk a katonákhoz, de aztán máshol is megállítottak, méghozzá turbános szkita katonák és szörppel kínáltak minden arra járó autót. Guru Arjun-t ünnepelték, ezért a vendéglátás. Édes, mosolygós katonák. Ki gondolná, hogy az indiai hadsereg egyik legkeményebb katonái ők. Visszaértünk a hágón át. Kicsit pörögnek a programok, de már csak pár napunk van, és még a Nubra völgybe el akarunk menni. Az is lesz még 3 nap. Aztán pihenünk, és megyünk vissza Delhibe valahogy, majd 30-án haza. Legkésőbb 29-én reggel meg kell érkeznünk Delhibe, hogy legyen idő harmoniumot is venni. Szóval reggel megint útrakelünk, megyünk 3 napra a Nubra völgybe. Sajnos az áram es az internet akadozik, nem tudok postot küldeni. Delhiből biztosan menni fog, de remélem azért hamarabb is. A szállásunkra szinte már hazaérünk, Julley!, köszönünk ladakhi nyelven a házinéninknek, ő is örül nekünk, jó hazajönni.