Leh

Május 17.
Aludtunk egy nagyot. Ránkfért a pihenés, és aklimatizálódnunk is kell a magassághoz, Gabinak fájt a feje kicsit az éjjel. Nekem szerencsére semmi bajom. Talán a sok jóga és a sok légzőgyakorlat is hozzájárult ehhez. Elindulunk sétálni, bár lassan megyünk, de így is gyorsan kifáradunk, lihegünk. Hát ez van, szokni kell. Beugrunk egy helyi kis szakadt helyre reggelizni, 80 rupi kettőnknek, végre kezdenek az árak nagyon barátiak lenni. Felmegyünk a régi királyi várhoz. 16. században építették, 9 emeletes, de a hegy dőlésszöge miatt mindig 5 emeletesnek tűnik. lépcsők, köves emelkedők, ezért gyakran megállunk pihenni, de nem baj, ráérünk. A gulmargi hegymászás biztos jót tett, mert ma már semmi bajunk a magasságtól, csak a gyorsabb kifáradás maradt. A palotát a völgy oldalába építették fel a hegyre, így mögötte sziklák vannak, a völgy felől meg sűrűn, egymáshoz szorosan épített vályogviskók védik. Nem lehetett könnyű elfoglalni. Bent a királyi szoba fala festett, az oszlopokon mérges maszkok riasztják el a rossz szellemeket. Nagyon szép, díszes a trónterem. Fent, a tetőről csodás kilátás nyílik a völgyre. Lent a zöld, fás, megművelt terület, majd a sivatagos, sziklás hegyek magasodnak a túloldalon, mögöttük a még magasabb havas csúcsok. Pazar látvány. A Nap perzselően süt, míg a szél hideg levegőt fúj. Nagyon erős a kontraszt, bár én örülök a hüvös szélnek, megvéd a napszúrástól. A helyiek melegen felöltözve, arcukat kendővel védik, még a férfiak is, de így is látszik, hogy napégette a bőrük. Ezen a magasságon a helyiek bőrét is égeti a Nap, nem csak a miénket. Az öltözékük is más, mint amit eddig láttunk, az asszonyok bő szoknyát viselnek, derékban kötélövvel átkötve. Nagyon kedvesek, mindenki mosolyog, békés emberek. Lefelé körbejárjuk a várost, sztupákkal, imamalmokkal tele, de vannak mecsetek is. Na nem nagy a város, egy óra alatt megismertük. Megtaláltuk a turista irodát is, egy helyi néni mondja el tökéletes angollal, hogy mit érdemes megnézni. Van egy úgynevezett baby trek, 2-3 napos túra, könnyű terep. Falvakon megy keresztül, vezető nélkül is megcsinálhatjuk. Vannak 7 napos komoly mászások is fel 6000 méter fölé, de arra mi nem vagyunk felkészülve sem fizikailag, és sem eszközünk, sem ruhánk nincs hozzá elég. Lehet bérelni eszközöket, ruhákat, de nem akarunk olyan magasan hegyet mászni.  Érdemes még megnézni pár monostort, meg a Nubra-völgyet és a Pangong tavat. Az utóbbihoz utazási iroda kell, mert nem jár arra busz. A tó és a völgy területére kell külön engedély is turistáknak a belépéshez. Jól kiokosodtunk, jöhetnek az utazási irodák. Nagyon horror árak vannak. A tóhoz fejenként 2000-2500 a díj, ha lesz még másik 2-3 ember az autóba. És ezért csak elvisznek oda az egyik nap, másnap visszahoznak. Ártáblázatból dolgoznak, mindenhol ennyi, de persze szezon előtt vagyunk, elég nagy kezdezményt ki lehet alkudni, gondolom, de ez még alku alapnak is sok. Megtudjuk azt is, hogy a Manali felé vezető út le van zárva, még két hétig biztos, és még azután is bizonytalan mikor járható kocsival. Akkor repülni kell. Megnézzük a repjegyárakat, 13000 rupi fejenként. Na ezt egy óra netezés alatt tudtuk meg, kb. ennyi idő volt 3-4 oldalt betölteni. őrület. Tanakodunk mi legyen, aztán egyszerre jutunk egy és ugyanahhoz a gondolathoz. A repjegyárak holnapra olcsóbbak, mint 10 nap múlva. Hagyjuk a dolgot pihenni, ennyi pénzért nem vesszük meg most. Ha pedig nem lesz olcsóbb visszamegyünk busszal Srinagarba, onnan meg tovább Delhibe. Elég kemény lesz majd, de valahogy így is többet költünk, mint terveztük, kifutunk a budget-ből, már biztos. Lassan kialakul a terv. Eszünk egy jó tibeti kaját, végre nem erős, és rizsmentes. Sült zöldséges tészta, nagyon jól esett. Már csak némi hús kellene, lassan hetek óta nem ettünk húst.