Hágóátkelési kalandok

Május 25.
Gabi jobban lett. Na nem múlt el minden nyomtalanul, de az utat Leh-be, ezt a 4 órát kibírja, majd pihen a vendégházban. Megérkezünk a jeephez, indonéz barátaink már ott vannak, sietve bekapunk egy allo paratha-t (krumplival töltött lapos kenyér) omlettel, meg egy csájt. Siettünk, mert mindenki a kocsiba ült, azt hittük ránk várnak, de mint később kiderült, nem. A hágón sok hó esett az éjjel, le van zárva, talán 10-kor elindulunk. Feleslegesen siettünk a reggelivel. Akkor kiülünk még egy teára, aztán elkezdünk Backgammon-t játszani. Még jó, hogy hoztunk magunkkal. Közben kérdezősködünk. Van aki azt mondja az sem biztos, hogy ma átjutunk. Van aki azt, hogy 1-kor kinyitják a hágót. Egy busz is készül elindulni, de mi inkább maradunk a jeep-be, ha necces az út, a jeep biztonságosabb. 10 előtt elindulunk, király, 2-re ott vagyunk, ez is jó még. Aztán megérkeztünk a lezárt sorompóhoz, ahol már hosszú sor állt és csak jöttek és jöttek az autók. Kezdett hűvösödni, ittunk egy teát, játszottunk fejtörőt. A tibeti srác és egy barátnője is velünk utazott, így 6-an voltunk külföldiek a kocsiban, meg két helyi bácsika. kettő körül felnyitották a sorompót, hólánccal át lehet menni, mondták. Na de a nyitott sorompón ment boldog, boldogtalan, a katonák nem nézték a hóláncot. sok dél-indiai turista, aki havat is most látott először, nem hogy vezetni tudna havon, hólánc nélkül, sima nyári gumival elindult az 5600 méteres hágóra. Na ez lett a mi vesztünk, mert csak egy sávos az út, hóban meg pláne, és mellette a meredek szakadék. Ezek meg elindultak, aztán mindenhol elakadtak. De ha volt is hely nem álltak ám félre, hanem megvárták míg a többi autó utasai, sofőrjei feltolják őket. Gondolom meg is ijedtek egy-egy kisebb megcsúszásnál, és hófúvás volt, nem akartak a hegyen ragadni. Volt amelyik megkérte a helyi sofőrt egy-egy nehezebb szakasznál, hogy vezesse át az autójukat. Mi kicsit berágtunk rájuk, 2-kor indultunk az átjáró felé, este fél 10 lett, mire felértünk. Kb. 6 km-es szakasz volt csak, max egy óra alatt meglett volna hólánccal ha nem akad el valaki folyton. Érdekes módon a sofőrök nagyon nyugodtak és megértőek voltak. Inkább segítettek, és nem türelmetlenkedtek. Gondolom megszokták az ilyet, másrészt ismerik a veszélyeket, nem akarják, hogy bárkinek baja essen, még ha a maga ostobasága okozná is a bajt. Sokáig kinlódott egy kisbusz hólánc nélkül előttünk, de végül bárhogy próbálkoztak nem bírt felmenni egy meredekebb szakaszon. A 11 utast egyenként szétosztják a feljövő járművekbe, a buszért majd visszajönnek. A helyiek tudják, hogy autóban sem jó éjszakára a hágón maradni. Egyszer mi is elakadtunk, a srácok tolták át az autót a jeges úton. Nem teljesen értem, napközben hamarabb miért nem lehetett nekiindulni, míg estére, mire jól lefagyott az út, mehettünk. Bár a sorompónál balhé volt, a katonák nem akarták kinyitni, csak a sofőrök balhézták ki, hogy nyissák ki. Itt rontották el, hogy nem figyelték kit engednek át. Mert a jeep-ek hólánccal könnyebben átmentek volna még nappal, mielőtt lefagyott volna. A hosszú, rázós út miatt, mi, külföldiek kinlódásunkban elkezdtünk énekelni. Gabi meg is tanított egy gyerekdalt velük: az „Egy elefánt ha téved ha téved, hú de nagyot téved egy elefánt” kezdetű és végű dalt, ami megy körbe, csak a szám nő egyesével. Ügyesen megtanulták, fel is vettem videóra. Aztán egy brazil dalt tanultunk meg, majd énekeltük kánonban is, a Viva la Luva kezdetűt. A két papóka meg a sofőr csak nézett, nem értették mi a bajunk. ők csak ültek türelmesen és imádkoztak, vagy lesték mi történik előttünk. Mi már feszengtünk, fájt mindenünk, nem tudtunk olyan nyugodtan ülni. Aztán egy idő után már morogtunk az indiaiakra, meg drukkoltunk nekik. Mikor felértünk nagy tapsba törtünk ki, innen már „csak” két óra lefelé. Na itt végképp összetörtünk mindannyian. Nem kellett izgulni, csak várni és rázkódni és rázkódni és nyomorogni. Kilóméterenként átlag 12 kanyar van. Azt hittem sose érünk le. Hazaértünk az indonézokkal, házinénink jól meglepődött, hogy előkerültünk. Tudta, hogy a hágót lezárták, erről az oldalról nem is indult, indulhatott neki senki. Tus és alvás. Ma megint fogytunk egy kicsit, reggel 7-kor reggeliztünk, majd egy-egy banán, chips és pár darab keksz volt a kajánk. Holnap eszünk rendesen. Útközben Gabi lázasodott megint egy kicsit, de nem vészesen, reggelre jól kialussza.