Megérkeztünk Leh-be

Május 16.
3.50-kor megszólal a hangszóró. Valaki szóljon már neki, hogy még koromsötét van, egyáltalán nem kel még a Nap, korai még imátkozni. Egy óra múlva kelünk hulla fáradtan. Irány a yeep. Kérdezzük, hogy minden rendben van-e, verőfényes napsütés van, az út nyitva. Persze kavarás van itt is. Megpróbálnak minket elpaterolni a legjobb ülésről mindenféle hülyeséget felhozva, de nem vesszük be a szöveget. A jegyünk oda szól, és kész. Nincs tele a yeep, várunk még, próbálnak utasokat vadászni. Megjelent 3 kanadai srác, megegyeznek, 7 óra lett, mire elindultunk. Elég gyorsan elérjük a hegyeket, és kezdődik a szerpentines út. Ez lesz 13 órán át. Az út meglepően jó, csak kisebb szakaszokon vált kövesre. Na de aztán a hágó felé köves és sáros lesz. A 3-5-10 méter magas hófalba vágott egysávos úton megyünk. Lassan megértjük, miért bizonytalan az átjárás. Ha esik az eső, akkor lezárják egy napra, míg lefolyik a sok víz, nehogy lesodorjon egy autót, aztán amint kicsit szárazabb, mehet megint. Ma reggel egyébként egy busz is elindult, de mi látva az utat nagyon nem bánjuk, hogy yeep-el jöttünk. Azért ez biztonságosabb sokkal. Az út elején fás, füves hegyek vannak, majd szép fokozatosan a kő veszi át a szerepet. Eszméletlen kihalt a táj. Sehol egy kecske, egy madár. Házat is nagyon ritkán látunk csak az oázisoknál van egy-egy kis falu, ahol a folyó egy réteg föld táptalajat tud biztosítani egy kis zöldnek. Ahogy átértünk az első hágón hogy megérkezzünk Ladakh-ba, az út nagyon jó lett. Szélén sárga csík, elválasztó szaggatott vonal, macskaszemek végig. Hallottuk, hogy ez India legjobb útja, és valóban meglepően nagyon jó. Útközben legalább négyszer volt rendőrségi ellenőrző pont, ahol kis nyomtatványt kitöltve regisztráltunk. Nem teljesen értettük miért kell kitölteni 5x ugyanazt egy úton, de nem kérdeztünk, töltöttünk. A sivatagos táj lenyűgözött minket. Az út végefelé a naplementében a kék ég és a barnássárga sziklák fantasztikus kontrasztott adtak. Este nyolc körül megérkeztünk, elindulunk a kinézett szállás felé, de menet közben mutatnak nekünk egyet, ami szép is, tisztább is, mint az elmúlt szállások, és megegyezünk 400 rupiban a házinénivel. Végre találtunk egy igazán olcsó helyet. Akkor ez is megvolt, tus és alvás, aztán holnap kitaláljuk mit is csináljunk a következő 10 napban.