Ablakból havas csúcsok

Május 13.

Megint szakad az eső. Megbeszéljük, hogy esőbe is átmegyünk Gulmargba, ha épp eláll, akkor tudunk ott sétálni egy kicsit, meg felmenni a felvonóval. Reggeli mangó+joghurt, és irány a buszpályaudvar. A busz 9-kor indul, 500 rupi kettőnknek. Nézünk értetlenül miért olyan drága. Kiderült, hogy ez a közvetlen turista járat, ami nagyon gyors és már 11-re megérkezik, míg a helyi járat megáll mindenhol. Na de 500 rupi sok, hol az a helyi járat. Átbuszoztunk a helyi buszpályaudvarra 12 rupiért, majd tovább 60 rupiért 11-re Gulmarg alsó felében voltunk, Talmargban. Erre a helyre mondták, hogy lesz olcsóbban szállás. Innen jeep visz fel Gulmargba még 60 rupiért. Ennyit a turistajáratról. A jeep-en megismerkedtünk egy snowboard bajnokkal, ő itt oktatni szokott, meg idegenvezetni. Beszélgetünk, kérdezget a szállasunkról, mondjuk nincs és nagyon olcsó kell. Azt mondja elvisz minket egy német nő hostelébe. Egyszerű faház, ágymagasságtól teljes szélességben ablak kilátással a hegyekre, olajradiátor. Jó lesz. Megalkudunk 1500 helyett 800 rupiba. Ennyi a budget, ha nem adják ennyiért, továbbállunk. Üres az egész hely, ideadják. Persze esik megint, így ágyból ablakon át nézzük a hegyeket, meg a felhők vonulását, ahogy ereszkedik le a völgybe, majd esik egyre jobban és tisztul ki. Lemegyünk ebédelni a hostel éttermébe és aztán ha esik, akkor is elmegyünk egy kicsit sétálni. De látunk reményt, a hegy felöl tisztul. Belemerülünk egy játékba a telefonon, és közben várjuk, hogy elálljon. Fél 4 körül elindulunk, mentünk egy 3 órás nagy kanyart a fennsíkon (ahol egy golfpálya van, bár most épp nyakig sáros), tiszta alpesi táj, csodaszép minden, csak az ember alkotta dolgok emlékeztetnek arra, hogy hol is vagyunk valójában. Indiai turisták vannak leginkább, látszik, hogy ők befizettek egy túrára, kaptak esőkabátot, gumicsizmát, felültették őket egy-egy mini, hegyi lóra, amit a helyiek kantáron vezetnek. Fogjuk a fejünket, ezt akarta velünk is Jassir csináltatni, te jó ég. Sokkal inkább sétálunk, túrázunk, mint bohóckodjunk a lóval. Ráadásul itt most végig aszfaltos úton mentünk. Menjenek csak a jómódú, elhízott, indiai turisták. Rájuk van ez szabva, nem ránk. 500 rupiért elvittek volna minket megmutatni a kilátóhelyet. De hát pont tudjuk, hol keressük őket, valahol a fennsík szélén, és ahogy közeledtünk, még ki is van táblázva. Hát erről ennyit. Nagyon sok laktanya, hegyi kiképzőtábor is van itt fent. Na a hinduk is tudják provokálni a muzlimokat whiskey-s üvegeket pakolnak ki a laktanya kerítésre. Van még hová fejleszteni a toleranciát. Este megeszünk egy halwa-t, sült grízes édességet, Gabi nem ismerte, tetszett neki. Aztán ablakból néztük, hogyan sötétedik be a havas hegycsúcsokon. Reméljük holnapra kitisztul. Este lett egy kis rés a felhőn, és a lemenő nap megsütötte a párás hegyoldalt. Hátha tovább oszlik az éjjel.