Itt a net, hol a net

Szakad az eső. Egész éjjel szakadt. Nem örülök. A rossz idő csökkenti az esélyeket, hogy autóúton eljussunk Leh-be. Persze az eső miatt áramszünet is van, és ha áramszünet van, akkor a szomszéd netkávézó sem működik. Kitaláltuk, hogy majd a blogot felmásoljuk egy pendrive-ra a képekkel együtt és majd megpróbáljuk arról az asztali gépről elküldeni, mert ahogy korábban írtam, ott nincs wifi. Na meg drága Bandi barátom rámparancsolt, hogy raw-ba fotózzak, azt viszont nem ismeri a tablet, át kellene konvertálni, hogy tudjam a blogra posztolni, ahhoz kellene egy app a tablet-re, de nincs wifi. De egyenlőre áram sincs így semmilyen net sincs. Vannak gondok. Ma addig nem megyünk tovább, míg nem netezünk, most már muszáj jelentkeznünk a hazaiaknak. Elállt az eső, a netkávézós azt mondja délutánra valószínűleg lesz net. A professzortól kaptunk egy sim kártyát, gondoltuk arról felhívjuk a vonaton megismert, Európát megjárt srácot, hogy most már segítsen nekünk netet találni, de elfogyott az egyenlegünk. Akkor induljunk el, vigyük a technikát és reggelizzünk, keressünk netet, töltsük fel a kártyát, nézzük meg a buszmenetrendet meg a közeli selyemszövőgyárat. Betérünk egy feltöltős helyre, ott kipattan az isteni szikra, vegyünk mobilnetet. Megvesszük, okostelefon, de az kis simkártyás, szerencsére Gabi elhozta a régi HTC-t is, nagy kártyás, bár szar a telefon, azon nem oldunk meg semmit. Na de legalább viberezni tudunk majd. Két óra múlva aktív lesz. Az, hogy a telefon pont lemerült, már mellékes dolog, lesz net, ez a lényeg. Akkor jöhet a selyemszövő gyár. A gyárat is elmosta a víz, mint mindent, nagyon durván néz ki. Olyan horrorfilmbe illő a lepukkant, sáros gépekkel. Nagyon kevés új, vagy rendbehozott gép van. Megnézzük hogy csinálják a fonalat, majd a szövetet. Nagyon vékony egy szál. A 140 cm-es anyag 4000 vagy 8000 szálból áll. Komoly. Kedvesek voltak, megnézhettünk mindent. Aztán irány a buszpályaudvar. Már 2 óra, net még nincs, nem megyünk ma át Gurmarg-ba, mert nincs foglalva szállás, akkor viszont időben kellene érkezni. Reggel fél 9-kor megy a busz 11-re ér oda. Leh-t is kérdezzük, nem járnak buszok, elromlott az idő. Azt mondják jeep sem megy. Reméljük a következő pár napban megjavul az idő. De azért az is furcsa, hogy naponta 15-20 napos amplitúdóval változik a buszok indulása. Ennyire ne legyen már váratlan némi eső. Nem messze van a turista információ, megkérdezzük ott is. Jeep jár, 2100 rupi, szemben le tudjuk foglalni. Nem valami egységes az infó így 500 méteres körön belül sem. Aztán kérünk segítséget telefon ügyben, mert kaptunk egy sms-t, hogy manuálisan kell beállítani a mobilnetet, hívjuk fel az ügyfélszolgálatot. A turistainfós lány átállította a menüt angolra, majd megint lemerült a telefon. Felhívjuk az ügyfélszolgálatot akkor majd mi. Közben megtudtuk, hogy Gurmarg-ba elég drágák a szállások, de mellette van Tulmag, ott lesz olcsóbb. Meg hogy kettő szakasza van a libegőnek, az alsó részt le lehet gyalogolni 3 óra alatt, de a felső részt nem. Így akkor úgy döntünk, hogy holnap átmegyünk Gulmargba, holnapután fel a hegyre gyalog meg felvonóval, aztán másnap vissza Srinagarba, és aznap a családunkkal is találkozunk délután, majd 16-án reggel irány Leh. Szemben van a taxi állomás, le is foglaljuk a jeep-et Leh-be. Reméljük tényleg átjutunk a hágón. Néztünk repjegyet is, jövő szerdán 100 font lenne fejenként. Elég sok lenne. Meg Leh-ből Delhibe is meg kellene venni a jegyet, de addig nem merjük, míg biztosan oda nem jutunk. 1 nap lesz a jeep út, reggel 6-tól este 10-ig, így legalább egy éjszakat le kellene foglalni. Na akkor irány haza, telefon töltőre, hívjuk az ügyfélszolgálatot. Nagy nehezen meglett a megfelelő ember, manuálisan kell beállítani a GPRS csatlakozási pontot, mire ezt megértettük, belelilultunk. Aztán mondták, hogy hová mit írjunk, de elvesztem, nem értem mit mond a csajszi. Kell segítség, de ahhoz előbb fel kell tölteni a telefont. Addig elugrunk az internetezős helyre, van net, megpróbál Gabi fotókonvertáló progit lementeni a google play-ből pendrive-re, hogy majd átmásoljuk a tabletre, de nem jött össze. Kerestünk szállást Leh-be, az lett, de közben már 3-an nézték mit csinálunk, vártak a gépre meg persze kíváncsiak voltak mit csinálunk, így inkább eljöttünk. Telefon kicsit feltöltődött, hideg lett, Gabi egyedül visszamegy a telefonoshoz, hogy segítsen beállítani a mobilnetet. Onnan átküldték egy másik helyre, a központi Aircel üzletbe, ott viszont nem beszélt senki angolul, de aztán végül csak sikerült megoldani, másfél óra múlva ért vissza elázva, de megvan, megy a net. Egy egész napunk ráment, és közben azon is elgondolkodtunk, hogy sehol senki nem kérte az adatainkat, pedig akkor megint bajban lettünk volna, mert a telefon a prof családjából van, ki tudja kinek a nevén. Közben az az okos gondolat is eszembe jutott, hogy az ócska HTC-ből csinálunk wifi hotspot-ot, és akkor a tablettel, újabb telefonnnal tudunk csatlakozni. Nem mondom kell a kreativitás a túléléshez. Így végül ma végre sikerült elküldeni a blogokat. Külön postban próbáltam pár képet is, de persze nem ment el. Azért hátha lesz még tényleg 3G ez a net a következő napokban és akkor küldök pár képet (meg töltök le fotó konvertálót). Fő az optimizmus. Összességében sikeres napunk volt, holnap mehetünk tovább, és a ruháink is megszáradtak. Sajnos most épp esik megint, nem tudom hogy sikerül majd a túránk holnapután, meg mi lesz a Leh útból. Bizakodjunk, meglesz az.