Daily Archives: 2015/04/10

Gyorsan telnek a napok az ashramban, úgy is mondhatnám, hogy kemény az élet, de ennek ellenére nagyon jól érzem magam. Már a második napon olyan érzesem volt, mintha régóta ismernénk egymást. Mivel egész nap együtt vagyunk, meg szerencsére lazaság van, meg nyitottság, máris megy a poénkodás, ugratás, viccelődés, de egyúttal a törődés egymással, és már az ölelések is elkezdődtek.
A napi program nagyon durva, fél 7-kor kezdődik a sastang (énekkel és meditációval) majd a reggeli jóga, ezért én fél 6-kor kelek, hogy tuti le tudjak tusolni. Fél 10-kor némi gyümölcs reggelire, én akkora már éhenhaltam, ami ma reggelre odáig fajult, hogy reggeli után éhes gyomorral lementem a konyhára és kértem még banánt. Persze rögtön kiderült más is éhes, na meg sokan vettek magokat, kekszet a boltba. Gondoltam megpróbálom kihúzni a helyi speckó jógi kaján, de lehet némi magot én is bevezetek. Mert ez a jógi kaja szerintem egyáltalán nem egészséges. Sok rizs, ráadásul fehér, meg chapati, azaz lapos kenyér búzalisztből, bab, lencse, krumpli, karfiol, de nagyon kevés friss zöldség, mondhatni semmi. Na sebaj, túléljük.
Szóval reggeli után kezdődik az első tanítás, ez szóbeli lecke filozófiáról, történelemről, tanításokról. Jókat beszélgetünk ezeken az órákon. Tetszik, hogy lehet ellenvéleményünk, és soknak van is. Jó, hogy vannak tapasztalt emberek, akik már olvastak, gondolkodtak ezekről, így tényleg lehet róla okosan beszélgetni. 11 körül van egy fél óra karma jóga, azaz valami fizikai munka (takarítás), majd megint tanítás délig. Ebéd után megint szóbeli tanítás negyed 3-ig, aztán van egy nagyobb szünet fél 5-ig, majd konkrét jóga tanítás, ami jó poén, mert máris tanítjuk egymást és gyakoroljuk hogyan kell korrigálni a pozíciót. Majd kirtán (ének) és meditáció következik, aztán vacsora és máris este fél 9. Mindeközben minden nap kell egy összefoglalót írni az aznap tanultakról és reggel leadni és kaptunk könyvet is olvasni. Meg valamikor mosni is kell, meg vízért menni a forráshoz. Szóval nagyon jó, de nagyon intenzív. Tegnap elmentünk ketten sétálni a közeli hegyre, nagyon jól esett, mert ez a sok törökülés kikészít. De közben az esti jógát már alig bírtam, kipurcantam. Kisebb izomlázam is van itt-ott, nagyon fitti leszek a hónap végére.
Holnap a nagy szünetben bemegyünk a közeli kisvárosban, ahol van internet, meg bolt. Kell szereznem egy párnát meditálni, meg ülni rajta, meg egy extra takarót, mert cefet hideg van erre. Azt mondják extrém az időjárás. Na nem vészes, csak nincs fűtés, na meg már áramszünet is volt egy napra, meg épp megint van, és akkor meleg víz sincs.
A hangulat jó, jöttek mindenfelöl: cseh, svéd, angol, amerikai, portugál, spanyol, ausztrál nők. 16-an vagyunk összesen a 20 évestől az 50-ig mindenféle korosztályból.
Na de ennyi volt, mert még a házifeladatomat is meg kell írnom. Bár messze én írom meg leggyorsabban, akkoris el kell kezdenem, mert a többiek lassan végeznek.
Emellett mindjárt 10 óra. Villanyoltás (monjuk most sem ég, mert áramszünet van), majd alvás, fél 6-kor kelés, és kezdődik előlről.

[India, ashram]

Végre aludtam egy jó 9 órát, és bár nem éreztem magam kipihenve, mégis nagyobb lendülettel tudtam elkezdeni a napot. Szakadt az eső reggel, így a reggelin kívül semmi sem sürgetett. Végre valami helyi, chapati vagy roti, attól függően épp melyik környéken van az ember, másképp hívják. Ez egy búzából készült lapos kenyér mindenféle főszerrel benne és a kedvencemmel, valami fekete maggal, ami nagyon tipikus és nagyon jó íze van.
Rutinosan elindultam a vasútállomásra, hogy átmenjek a metróhoz, és bár ezúttal is megállítottak van-e jegyem, határozottan rávágtam, hogy a metróhoz megyek és máris mehettem tovább. Ezúttal nem próbáltak elirányítani sehová. Szerintem már meg is ismernek ennyi jövés menés után, annyira nem sok itt a turista. Szóval valahogy békésen indult a nap, nem akartak tömegesen eladni, haladhattam a dolgomra. Szóval metróval a Chandni Chowk-hoz, onnan gyalog a Nai Sarak-ra, ahol a harmónium üzlet van. Szombat van a maga őrületes forgatagával. Mint az augusztus 20-i tűzijáték Pesten, csak ez tovább tart. Tolongás, nyomulás a járdán, a riksák közt. Egészen ügyesen lehet haladni az riksák mellett, és gyorsabb is vagyok náluk. Meglett az üzlet, csak a számozás volt kicsit zavaros, de kérdeztem, útbaigazítottak. Úgy tűnik ez az utca inkább a helyieké, és megvallom őszintés szimpatikusabb is volt, mint a bazár, ahol lakom. Olyan tisztább, kultúráltabb volt. A harmoniumboltban lebeszéltem mit szeretnék, egy nagyon alap hangszert, van is mindig készleten, a teakfát meg felejtsem el, nagyon nehéz hozzájutni, és nehéz is lesz tőle. Fenyőből készítik mindet. Kipróbáltam párat, már amennyire én értek hozzá, de majd visszafelé Gabi jól meghallgatja őket, és segít választani melyik szól szépen.
Na akkor irány ki a forgatagból, útközben vettem samosa-t, zöldséggel töltött sós fánkféle, meg némi nasit csicseriborsó lisztből, szárított borsó, mogyoró stb. persze valami tuti helyi főszerezéssel, kicsit csípősen. Útközben betértem egy sith templomba, ők a túrbános, szakállas, hosszú hajú férfiak. Nagyon szép kirtan (ének) szólt harmóniummal, kongával, énekkel. Valahogy megérint, pedig biztos valami nagyon vallásosról énekelnek, amit jobb is ha nem értek, de a dallam, a hangulat nagyon megindító. Leültem kicsit, néztem az embereket, hogyan hódolnak, adakoznak. Nem tudom lett volna-e mise, de én elléptem, pontosabban leléptem voltam, de egy turbános bácsi elkapott egy kis okításra a 10 gururól, és a sith vallásról.
Dulakodás tovább a Vörös erődhöz, csak kívülről néztem meg, mert lassan mennem kell. Végre nincsenek olyan sokan. A hátsó mellékutcán vissza a metróhoz, az emberek húzta megkapott kiskocsik között. Aztán háti, metró vissza, irány a buszpályaudvar.
Ott rögtön találkoztam két jógástárssal, egy cseh és egy svéd lánnyal. Máris indult a csevely, jó volt végre beszélgetni kicsit, aztán kezdetét vette a 12 helyett 16 órásra sikeredett buszozás a köves, nagyon kátyús úton. Alvás teljesen esélytelen volt, bár azért némi szunyóka lehetett. Aztán reggel már nézelődtünk, csodás szurdokon vezetett keresztül az út, tiszta szerpentín az egész, nem is bírta mindenki gyomra. Csodás volt a fákkal borított meredek hegyoldalakat nézni. A falvak is valahogy tisztábbak, összeszedettebbek.
Megérkezünk laza 3,5 óra késéssel, de jöttek értünk az Ashramból, ismerkedés, kaja, pihi, pakolás. Este némi jóga és meditáció. Baromi hideg van, éjjel megfagytunk, de nappal pólós idő van 20 fokkal, ami nagyon jó érzés. Az egész ashramból és a völgyből egy 4500 méteres hófedte hegycsúcsot lehet csodálni. Fantasztikus. Azt hiszem kellemesen fog telni itt az idő. A szobatársaim az idősebbek közül valók, nincs szófosása senkinek, nincs ostoba csevely nagy szerencsémre.
Kíváncsian várom mi is fog itt történni.

[India, Delhi]

Némi szunyókálás után nagy nehezen összeszedtem magam, át kell állnom a helyi időre, nem aludhatok egész nap.
Elindultam körbejárni a bazárt, kell pár dolgot vennem a jógaisihez. Igazság szerint egyáltalán nem vágytam az őrületes hangzavarra, tömegre, na de jól felébreszt legalább.
A hajnali kihalt bazár átalakult egy hangos, nyüzsgő forgataggá. Emberek jönnek, mennek, mindenki ad-vesz nem is értem mit tudnak ezek folyton vásárolni. Mintha minél szegényebb országban menne az ember annál többet vásárolnának az emberek. Na persze gyorsan kiszúrnak a kedves eladók, akik mielőtt még elmondanák mit is árulnak, megkérdezik honnan jöttél, mióta vagy itt, hová tartasz, mit keresel. És végülis teljesen mindegy, hogy mit válaszolsz ezekre a kérdésekre, rögtön testereszabják a kínálatot és még emocionálisan is megprobálnak közel kerülni hozzád. Eszméletlen ügyesen csavarják a szavakat. Ha ruha kell, elkisérnek a legjobb üzletbe, ahol természetesen a legjobb árut a legjobb áron kapom meg, csak most, csak nekem, mert találkozott már más magyarokkal is és annyira kedvesek voltak. Na és persze mindenki, akivel beszéltem kasmíri. Míly véletlen egybeesés, hogy pont oda tartok. Így hát a hazájába ő kínálja a legjobb utat, és a legjobb, nagyon titkos, soha turista által nem látogatott helyre visznek el, most nagyon olcsón, mert egyébként is arra jár. Na és a busz, amivel Manaliba megyek, felháborítóan drága, engem átvertek, mondjam le de azonnal, fele annyiért elvisznek.
Volt akivel jót beszélgettem, a nap folyamán többször is sétált mellettem győzködve; volt egy srác, elküldtem, hogy hagyjon békén, és kioktatott, hogy ha meg akarom ismerni Indiát, akkor beszélgetnem kellene az emberekkel. Mondtam, hogy ő a 20. ma és fáradt vagyok. "De csak 2 per". Megkérdeztem, hogy de mégis, esetleg momdhatok-e nem-et, erre elment. A nap további részében háromszor is utánam szólt, hogy ne aggódjak, nem fog zavarni. Igazándiból rosszul esett. Nem aludtam, fáradt voltam, előtte 20 emberrel elbeszélgettem, és miért kell engem durvának nevezni és megbántani? Miért nem dönthetem én el kivel, mikor állok szóba és veszek tőle valamit? Mindig Szíria jut eszembe. ők is szegények, mégis olyan szeretettel és tisztelettel fogadtak minket, hogy azt elképzelni sem lehet. Mintha valaki elvisz a nagymamájához, és végtelen melegséggel fogadnak. Végtelen kedvesek, adakozóak, és nem megsértődtek, ha keményen alkudtam, hanem hálásak voltak az érdeklődésért.
Na de megvettem mindent, amit akartam, bő gatya, felső, indiai ruha. Nem volt egyszerű. A szép drága, de végül is úgy sem hordom soha többet, tiszta felesleges erre a két hónapra nagyon szépet venni. Majd öt óra lett, mire végeztem, ez a sok beszélgetés elvettem az időt.
Na akkor futás, megkeresni a harmónium üzletet. Ez sem volt sima menet. Mennék be a vonatállomásra, megállít egy ember, hogy van-e jegyem. Nincs, csak át akarok sétálni a felüljárón. Erre jön, hogy nem mehetek be. előtte éjjel is átmentem, bár megállított a biztonsági őr, de átmehettem. Na ez itt elkezdte a rizsát, hogy az óvárosba csak turista kártyával lehet bemenni, egy taxi elvisz a turista irodába olcsón, de anélkül nem mehetek. Körbevettek vagy öten, kivettem a faszi kezéből a térképet, és elindultam. Jön és mondja és mondja. Én meg mondom, hogy hülyeség, nem megyek turista irodába. Végül megláttam öt turistát egy csoportba, odamentem hozzájuk, elmentek a hiénák. Kicsit kimerültem. Egy német család volt a megmentőm, felkínálták taxijukat látva küzdelmemet, amit egész hétre béreltek, hogy elvisznek a harmóniumbolt közelébe. Király. Papa, a 3 gyereke, mind a huszas években, meg egy menye. Jó kis csapat volt. Persze téma volt a Balaton és Budapest. Meg ámulás, hogy hogyan merek egyedül. Mondtam, hogy az az elvem, hogy az emberek nagyon nagy többsége jó, tehát ha tömegben vagyok és közlekedek, az kevésbé veszélyes, mint egy taxiban, mert ott a tömeg megvéd (legalábbis ezt gondolom). Persze teljesen bedugultunk, nem sokat ért a taxi, meg került is. A bazáron keresztül, gyalog hamarabb lett volna, ha át tudok jutni a vasútállomáson. Kiszálltam, kezdett sötétedni is és a bazár egyik hátsó utcájában találtam magam autószerelők, mosógépek, gumisok között. Kerestem, kavarogtam a bazárban, elirányítottak egy harmoniumbolt felé, de nem oda, amit kerestem. Késő lett, majd holnap, irány haza. Épp majdnem győzött a fáradtság és a kényelem az elvem felett, és majdnem beszálltam egy riksába, amikor megláttam embereket furcsa módon ácsingózni az út szélén. Bevillant Kuba, itt valami buszmegálló lesz. Egy lány kedvesen segített felszállni a megfelelő buszra (5 rupi a buszjegy, 20Ft), aztán átszállni a metróra (10rupi) és irányba rakott. Ó, hát meg vagyok mentve, nekem ez sima ügy innentől. El is döntöttem, hogy holnap is metrózni fogok. Ez a leggyorsabb utazás. Kipurcanva rogytam az ágyra egy hosszú, mély alvás reményében.

[India, Delhi]