Daily Archives: 2015/04/03

Delhi hajnalban

Megérkeztem!
A repülő elég rázós úton ment, de 3 film is igyekezett elvonni a figyelmemet. A kaja enyhén csípős, jobb, ha megszokom.
Alvás nuku, ezt az éjszakát kihagytam.

A reptéren minden simán ment (olyat nem számolok, hogy persze amit a repülőn adtak papírt kitölteni, az nem kellett, de egy másik viszont igen. Persze kérték a szállás foglalást is, szerencse, hogy volt, tudtam mit mutogatni.)

Még csak hajnali 4 óra volt és én már kint voltam a reptér előtt. Kerestem a metrót, meglett, de még soká indult az első. Persze taxisok tömege kínálkozott, volt egy, aki a metróig kísért, tudta, hogy nem jár még. Aztán jött a tuti ajánlat: MetroCab, a metró által üzemeltetett taxiszolgálat, ami csak 150 rupi. A legszakadtabb autóra bökött az ember. Hát inkább otthagytam őket. A normál taxi 1500 rupi. Inkább megvárom a metrót, azon az egy órán ne múljon.
Aztán sétálgatok, buszok is vannak. Találtam egyet, kérdezem a kalauzt, hogy a New Delhi Train Station-re megy-e. Rájött, hogy a Railway Station-t keresem. Hát legyen az. Azt mondja elsőre, hogy nem arra megy, de aztán csak azt mondja szálljak fel.
Felszálltam egy nagyon szakadt buszra, amin csak helyi férfi ült. Néztek is kicsit, én meg leültem. A sok ember nekem biztonságosabb, mint egy taxi.
Fél óra múlva el is indultunk, jött némi égett gumiszag befelé, ki tudja mi a gond a busszal. Aztán jött a jegyszedő srác át a csomagokon, a tömött buszon. A jegy 75 rupi. Bár a 80-ból nem adott vissza. Sebaj. (75 rupi kb. 300Ft)
Kértem szóljon amikor le kell szállnom, válaszra nem igazán méltatott, de szólt. 🙂 Férfi, nem egy szószátyár, főleg nem hajnalban.
Az út befelé valami nagyon puccos helyen ment, mert meglepően tiszta volt. Aztán szóltak, hogy szálljak le.
Jaj! Még mindig sötét, az út tele autókkal és tuktukokkal. Mind kiszúrt persze, én meg nézek körbe, hol lehet a bazár bejárata, de csak valami nyomornegyedet látok. Aggódom kicsit, de uralom a helyzetet. Kérdezem merre a bazár főbejárata, elvileg szemben az állomással, de valahogy mégsem. Kiderült, ez itt az állomás hátsó bejárata, szívesen elvisznek. Mondtam, gyalog megyek, merre menjek. Egy pasi útbaigazított. 500 méter előre, aztán jobbra és megint jobbra. Elindulok a kihalt autóút mellett. Nem egy vidám környék. Emberek szarnak, hugyoznak mindenféle. Alszanak a bicitaxin, a tuctucban, az út szélén. Húgy és dzsangaszag keveredik az út széli vastag szeméttel. A tuktukos, aki útbaigazított utánam jött és szinte lebaszott, hogy túlmentem, hát megmondta, hol forduljak le (sorompó volt, de arra kellett menni). Aranyos volt, végülis engem vigyázott. 🙂
Visszamentem a jó útra, át a vasútállomáson, ember és kutyaszar itt ott, nagyon durva narkósok pléddel a hátukon, hajléktalanok, főszag. Az állomás bejáratánál annyi ember alszik a földön, hogy alig lehet elmenni köztük. Na meg pár kutya is van persze.
Még mindig sötét, pedig már 5 óra. Emberek nyüzsögnek, kezdődik a nap, de még minden zárva. Sáros, iszonyat szemetes mocsokban elindulok a bazárba, elvileg nem sokat kell menni. Keresem a Citybankot, közben mindenféle emberek jönnek szembe. Guberálók, ébredők vagy későn fekvők. Egy helyen imátkozók vannak. Gyertyák a földön az út szélén virágkoszorúval (az ázott szemét mellett). Hát nem érzem a biztonságot olyan nagyon.
Meglett a szállás végre, a recepciós egy földre terített szivacson alszik. Felébresztem szegényt, a hallban várhatok, reggel 8-kor megkapom a szobát. Ez nagyon rendes tőlük, délnél hamarabb nem szoktak becsekkolni.
Felkísérnek egy hallba, kapok Wifit kérés nélkül, veszek vizet és végre lerúgom a bakancsot. 21 fok van. Meleg és párás is. Ahogy elkezdtem ezt írni, elszakadt az ég. Szerencsém volt, hogy nem áztam el.
Lassan világosodik. Kicsit ledőlök, még másfél órára, 8-ig. Aztán irány a város, ruhákat kell vennem a tanfolyamra. Holnap meg a harmonium üzleteket nézem meg, aztán holnap este irány Kullu.
Furcsa érzés. Megint a kosz és a mocsok, a végtelen szegénység, a szakadt, tömött buszok, de valahogy mégis jó. Felfedezés, kaland! Ki az európai elkényeztetett, elkényelmesedett világból egy másik valóságba.
A vidék azért biztos jobb lesz. Még is csak Delhiben vagyok. Ha valahol, akkor itt van nyomor.

Categories: India | 9 hozzászólás

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d