Monthly Archives: március 2014

2014. március 7.
Megvallom őszintén jól esett nem írni pár napig… de ma meg már hiányzott. Lehet ez függővé tesz erről az oldalról is, nem csak az olvasó felöl!?! Nagyon örültem a visszajelzéseknek, megleptek a hosszú levelek, és hogy mennyire vártátok, mint folytatásos teleregényt, a következő bejegyzést. Köszönöm mindenkinek, aki írt! 🙂
Az elmúlt napokban Gáborral játszottunk, örültünk Zsuzsival egymásnak, főztünk magyarosakat (csirkepaprikás galuskával, bableves csipetkével), pihentünk, elmentünk fodrászhoz (baromi olcsó volt), vettünk Tesónak cipőt… na meg kerestük a megfelelő lakást. Nehezebb falat lett, mint azt előre gondoltuk, de végre meglett a megfelelő. alapvetően az volt a gond, hogy itt a bútorozott lakások elég nagyok, és csupa luxus, és ehhez mértem elég drága is.. 2 millió pesó azaz 220eFt. De közben igényeink is voltak… szerettünk volna két szobát.. mert úgy gondoltuk aludtunk már eleget egy ágyban… jó lenne egy kis magánélet. Na de végül meglett a tuti… egy két hálószobás, nappali+konyhás lakás a 15. emeleten csodás kilátással a városra, és kevesebb mint 10 percre Zsuzsiéktól másfél millióért… de ebbe már benne az internet, rezsi, minden. Teljesen berendezett, felszerelt lakás, hűtő, automata keverőtárcsás mosógép (persze csak hideg vízzel), 2 TV, internet, arepa sütő.. minden van. Az arepa egy kukoricalepény, de nem olyan, mint a tortilla, hanem annál vastagabb… félkészen lehet kapni, és csak vaslapon meg kell sütni. Vajjal és valami túrószerű sajttal (quesito) eszik.. nagyon jó. A másik fontos alaptartozék a turmixgép. Mert itt sok gyümölcslét csinálnak.. és erre mi is rászokunk, mert olcsó a gyümölcs, és ki tudja mikor fogunk megint érett ananászt enni, miután hazamentünk. Juan nagyon sokat segített.. nélküle nehezen boldogultunk volna. Jött velünk, kereste a neten, néztük együtt, olvasta a szerződésünket, írta az e-mailt helyettünk.. hálásak vagyunk érte. Szóval végre megvan a saját helyünk, bevásároltunk, berendezkedtünk, jöhet végre a pihenés. 🙂 Tegnap, az első nap nem csináltunk semmit… isteni jó volt. Kora délutánig ágyban filmnézés, aztán főzés, Zsuzsi átjött, aztán hazakísértem… igazi lazítós. Napközben jöttek szerelők, mert a takarítás közben előző nap elromlott a mosógép… meg szóltunk, hogy a víznyomás gyenge (ami egyébként normális, mint mindenhol erre), meg kértünk még egy kulcsot, meg az egyik gázégő sem működött. Igazándiból meglepett minket, hogy jöttek, amikorra meg volt beszélve, és meg is csináltak mindent. Nahát… lehet ezt jól is csinálni. Anglia is tanulhatna ebből. Ma meg végre elmentünk városnézni. Itt vagyunk már lassan egy hete.. ideje megnézni a várost. Na nem lett kapkodás, de mivel itt nincs hőség, nem is baj. Kellemes 26 fok nappal.. ma jó párás is volt a levegő, estére meg lehűl, de én még nem vettem fel kardigánt sem.. szóval 18 alá biztos nem ment le. Az elmúlt pár nap jó felhős volt.. rég láttunk már ilyet, és esett is minden nap. De ez nekem isteni.. nincs por, és kellemes a levegő. Szóval olyan 10 körül indultunk el gyalog az Avenida San Jose-n befelé. (Az Avenida San Juan és a Carrera 80 kereszteződésében lakunk, ami a folyótól nyugatra van eléggé kint.) Kb. fél órát sétáltunk és valószínűleg annyi gumis és autószerelő mellett elmentünk, amennyi Pesten összesen van. Jól kiválasztottuk… ez az autószerelők utcája. Iszonyatosan nagy a forgalom, 2×2-3 sávos utakon hömpölyögnek az autók minden irányba.. nagy ez a város… kb. 3 millió lakos. Átmentünk a hídon… a híd alatt a hajléktalanok mossák a ruháikat… pedig jó koszos lehet a víz. A folyó melletti parkokban is alszanak páran, meg a feljáró lépcsőnél.. mintha drogos fiatalok lennének. Ne túl jó… de nem sokkal durvább, mint otthon. Beértünk a városba, és olyat láttunk, amit már rég nem… teret.. parkot. Nagyon jó volt szép, rendezett parkot látni. San José-ban, Costa Rica-ban is láttunk parkot, de azért az más volt. Ez itt modernebb volt.. szinte már Európa. 🙂 (De persze ez csak egy kis terület.) Panamában a tengerpart volt ilyen nagyon rendezett. A következő néznivaló meg a metró volt. De itt nem a föld alatt megy, hanem jóval a felszin felett. Nagyon jó! 🙂 Nem próbáltuk ki most.. de majd ki fogjuk. Az épületek… hát na.. sok a beton meg az acél.. nem mondanám, hogy szépek.. de rendezettek és azért nem is csúnyák. Meg találtunk modernebb üvegpalotát is. Aztán még egy meglepetés. Egy turistico informatico… és beszéltek angolul. Profin elmondta a csaj, hogy mi merre, de a legfontosabb, hogy kaptunk térképet. A tömegközlekedés egyszerűnek tűnik.. meg nagyon nincs is rá szükség. kettőnknek majdnem annyi a két jegy, mint a taxi. Taxival 5000-8000 pesóért már messzire elvisznek. Nagyon olcsó. Felmentünk a közeli kis dombra a belvárosban, a Cerro Nutibara-ra, onnan csodaszép a kilátás körbe a városra. A domb tetején van egy 6 házas kis falu, amit megcsináltak gyarmati stílusban, Pueblito Paisa a falucska neve. Persze ez csak turistico.. szuvenírt árultak és kész. A kilátás nagyon pazar volt. A város egy hosszúkás völgyben helyezkedik el, középen folyik a Medellín folyó, és a város felkúszik mindkét oldalt a hegyoldalra. Ettől nagyon szép, házakkal teli hegyoldalakat láttunk… középen a metróval, meg egy kis reptérrel. Látszik, hogy a völgy egyik végében szakad az eső… induljunk lefelé. De aztán nem lett gond.. szépen hazasétáltunk, még sütiztünk is közben. Ahogy közeledtünk kifelé a városból az Avenida Nutibara nagyon szép volt. Fasor, szép házak, üzletek, éttermek… jó menő helynek tűnt. Este főztem borsólevest.. hmmm.. de jó is lett. Mennyire vágytunk már egy jó levesre. 🙂 Holnap Zsuzsival meg Gáborral elmegyünk egy botanikus kertbe. Az is nagyon jó lesz biztosan. Végül jut eszembe Boldog Nőnapot a csajoknak, és Isten Éltesse a Zoltánokat. 🙂