2014. január 8.
Reggel felpattantunk a 8.30-as Chetumal járatra.. úgy tűnik véletlenül első osztályra vettem buszjegyet, gyanús is volt, hogy miért olyan drága.. de egyébként meg milyen bunkóság alapból első osztályra adni jegyet a hátizsákos turistánakő Na de legalább extra nagy helyünk volt, meg szabad kilátásunk előre… nézhettük a végtelen egyenes autópályát, meg ahogy az óriási kamionok jönnek, mennek. Tiszta Amerika! Megérkeztünk, szállásunk is közel volt.. nagyon jó, igazi hostel konyhával, fiatalokkal.. és végre tiszta szobával, rendes fürdőszobával. Egy jó forró fürdő.. mennyei lesz. Becsekkolni később lehet csak, de a hátit ott hagyjuk, irány mosodát keresni. Van egy a közelben, de nem találjuk… majd lesz másik, boltokban kérdezősködünk… 2-3 blokk előre.. de ott nincs, kérdezzük megint, 2-3 blokk előre… ajaj.. remélem ez nem egy végtelenített szalag. :-s Végül megtaláljuk jó messzire, de kiderült, hogy nem a pénzbedobós-automatás-megvárós fajta, hanem az otthagyós-másnap visszajövős. De hát ez az isten háta mögött van, biztos lesz közelebb is egy, menjünk vissza. Megint keressük, amit a hostelben emlegettek, 2 blokk előre, 3 blokk jobbra.. itt ilyen gagyi négyzethálós a város, nem túl bonyolult.. utcák nem kanyarodnak. Na akkor újabb lendülettel neki a számolásnak, találtunk egyet, de az még hamarabb volt.. de sajna zárva. Ekkor jut eszembe, hogy menjünk a buszállomás felé, mintha láttam volna egyet idefelé jövet… mondjuk ez egy másfél órával hamarabb is bevillanhatott volna.. irgum-burgum. Meg is lett a mosoda 10 percre visszafelé, tényleg elmentünk mellette. Áááá!!! Holnap 12-re kész.. hát akkor maradni kell még egy napot… nem baj, a mai már úgyis elcseszve, nem tudjuk a tavat megnézni. Majd holnap.. akkor most már csekkoljunk be, aztán nézzük meg a várost. Sétálunk befelé, elérjük a piacot.. ezt mindig szeretem… lehet egyszerű ember vagyok, de nekem a piac érdekesebb, mint egy múzeum. 🙂 Megnézzük a gyümölcsöket, zöldségeket.. itt is van olyan zöld, körte formájú zöldség, amit csak Cancúnban láttam korábban. Jó lenne kideríteni mi az… milyen ízű. Megtaláljuk a másik buszállomást, érdeklődünk Belize után, hogy jutunk Corozal-ba, de mondják, hogy az a busz a Mercado Nuevo-ról megy.. hát akkor pattanjunk be egy collectivo-ba, helyi tömegközlekedésre kialakított kisbuszokra, aztán irány az új piac. Megvárjuk, míg tele lesz a busz, az elöl ülő ember az önkéntes pénztáros, megkérjük szóljanak, ha ott vagyunk, nagyon segítőkészek. Megérkezünk… hát ez nem néz ki valami újnak… olyan leszakadt Lehel csarnok féle piac.. de már zártak, hentes mosta le a pultot, vége a piacnak. Na de hol van a buszállomás? Találtunk 3 db szakadt amerikai iskolabuszt Belize felírattal, már az sem volt túl bizalomgerjesztő, de a környezet az aluljáró hangulattal végképp elbizonytalanított minket. Végül megsajnált bennünket egy sofőrféle ember, és ránk kérdezett, hogy Belize-be mennénk-e. Hát igen, de hol veszünk jegyet.. majd a sofőrt?l.. Carazol 3 dollár, Belize City 30. Reggel 10-kor megy az első, aztán félóránként. Hát ez gyorsan meglett, mehetünk sétálni a tenger felé. Meg is lett a tenger, de közben megint szitált némi eső, nem ideális… na de legalább nincs túl hideg, mint előző nap. A tengerpart szép, de keressük az embereket. Olyan kihalt minden. Hol van mindenki? Valahogy ezek a városok olyan furcsák… alig van belváros, nincs színház, mozi, valami kultúra, ott a tengerpart sétálni, de alig van ember, nincs park, nincs óváros, nincs semmi régi. Csak lakóházak, alattuk, mellettük üzletek… de semmi extra. Nagyon el vagyunk kapatva a széppel Európában. Nekünk kellenek a régi, szép épületek, templomok, sétáló utcák, parkok. Itt nem nagyon van ilyen. Amerikába ugyanezt hiányoltam. Visszafelé megtaláljuk a piacra vezető sétáló utcát tele üzletekkel, megpróbálunk némi ruhát venni nekem, de sajnos nem igazán sikerül az otthoni kínaihoz hasonlónál jobbat találni. Feladom, legyen gagyi.. veszünk egy pólót és egy trikót olcsón..a bugyira még rá kell venni magam, hogy jó a gagyi is. Titkon Belize-be reménykedem még.. hátha. Szegény Tesó meg szenved ettől. Utál vásárolni, 10 perc után részéről hatalmas teher, de nem tudom ott hagyni, mert már kajálni is kellene, meg messze vagyunk a szállástól. Végül ráhagyjuk, nem is érdekel a ruha, nekem is feszültség, főleg ha látom a szenvedését, miközben próbál rádumálni pár dologra.. inkább hagyjuk, menjünk enni. Vettünk egy pohár majonézes, sajtos, lime-os kukoricát előételnek az utcán… fincsi! 🙂 Aztán belefutottunk egy érdekes amerikai papába… utazgat… de élt már Guatemala-ban, szemlátomást jól ismeri a régiót… adja a tippet hová menjünk.. nagyon hippi.. nagy dumás, árad a szó: Obama, a flour-os víz kérdése és a GMO, és a THC nélküli kanabisz gyógyszer, és az igyon sok vizet kampány.. meg az olajbiznisz, meg a gyógyszeripar. Szidjuk együtt a rendszert, de aztán leszögezzük, hogy törődjünk a saját boldogságunkkal.. az sokkal izgalmasabb. Jó poén volt a papa… szegény, nem szeret amerikai lenni.. nem is olyan nagy baj, hogy mi ilyen kicsi kis jelentéktelen ország vagyunk, legalább nem nagyon tudunk kárt tenni senkiben és semmiben. Késő lett, a La cocina economica sajnos már bezárt, megint kapunk egy tuti tippet: 2 blokkot előre, 3 blokkot jobbra, ott a tuti kajálda. Nem adjuk fel, megyünk, nincs ott.. és sajnos más sincs útközben.. kérdezzük… egy blokk vissza, a másik irányba egy blokkal tovább… felcserélte a számokat, de ott sincs. Lehet a blokk az nem 2 utca közötti távolságot jelent? Vagy csak találomra mondják ezeket, mert ciki nem tudni? Ez örök rejtély marad úgy tűnik. Szerencsére találunk egy utcai árust, megmenekültünk, pastor-os tacos, hot-dog.. hát most ilyen lett ez a vacsi. Hazaértünk, én hulla fáradtan zuhantam az ágyba. Hosszú nap volt.
-
- img 8519
-
- img 8505
