Monthly Archives: január 2014

2014. január 18.
Reggelre elmúlt a békaütvefúrózás… lehet agyrázkódást kaptak, vagy ráhagyták az esőkuruttyolást… ez most nem jött össze, pedig nagyon igyekeztek. A holnapi próbálkozást mi már kihagyjuk. 🙂 Kérünk reggelit… Tesó expressó címen kispohárba kapott egy korty híg amerikai kávét… ráadásul külön fel is számolták. Sok bosszúságtól szabadulna meg ha felhagyna a kávézással és amikor van rá lehetőség, akkor is csak teát inna… nem lenne ennyi problémája. Tea sincs sűrűn, de amikor van, akkor az rendes tea. A következő balhé a mikrobusszal volt, amiben 15-en ültünk összesen, de 16-ot szerettek volna belepréselni a 7 órás útra. Mind magas emberek, ausztrálok voltak velünk főleg. Végül egy ember átült a másik Flores-Lanquín járatra, úgyis együtt megyünk, végre elindulunk. Tesó leghátul ül, én a sofőr mellett a középső "ülésen" a sebváltónál. Mindez egy Toyota Hiace-ben. Csodás utunk lesz! 🙂 Az elején szokásos csevegés szomszéd ausztrál fiatalemberrel, később leginkább nézelődés a program. Sok érdekességet láttunk… maja falvakon mentünk keresztül és mivel szombat volt, így mindenhol piac volt… nyüzsgés a faluközpontban… nagyon jó látvány. A sofőr dudál hol az emberekre, hol az autókra… araszolva tudunk csak haladni. Árulnak mindent… zöldség-gyümölcs, ruha, edény, szerszám, zsákszám kukorica, kész kaja persze… minden. Nagyon izgalmas! 🙂 Aztán az út mentén meg asszonyokat látunk a patakban fürödni… nem voltak nagyon szégyenlősek… meg máshol a patakban mostak. Kemény azért az ilyen. Nem nagyon van vízük, csak az esővíz, amit összegyűjtenek. Láttunk sok helyen hatalmas hordókat, amibe az ereszről gyűjtik össze a vízet. Azért csak haladni kell a korral. Nem tudom ezeken a helyeken volt-e áram. Nem biztos. Hatalmas pálmaültetvény mellett haladunk.. de ez olyan más, ilyet még nem láttam.. a sofőrt?l megtudom ennek a magjából préselik a pálmazsírt. Az is kiderül pár hatalmas vállalkozásé ez a föld és a pálmazsír biznisz, nem a falusiaké. ők banánt, kávét, kókuszt, kukoricát termelnek főleg. Meg ki tudja mit.. amiket nem ismertem fel. Kukoricát láttunk mindenhol, a legmeredekebb lejtőn is kukorica volt, nem tudom hogy tudják megművelni azokat a meredek hegyoldalakat. Az asszonyok mind maja népviseletben, meg a kislányok is. Hosszú, bő szoknya.. szerintem négyszögletes, amit behúznak a derekuknál, mert láttam kiterítve.. meg ezért olyan buggyos. A felső meg egy sima trikóféleség alul, és erre egy ritkára horgolt vagy kötött, erősen lukacsos, átlátszó, bő tunikaféle.. persze mindenféle színben, cipő pedig vietnámi papucs, vagy bőrszandál. A hátukra kötve viszik a gyerekeket.. egészen lent lógnak a fenekük felett keresztbe. Aztán láttunk a fejükön kukoricás tálat.. egészen kicsi lányok is már ügyesek, vagy a homlokpántos hátizsákot, amikor nehéz dolgot kellett vinni a hegyre.. fát stb. De láttam olyat is, akinél gyerek is volt és a fején is volt egy tál. A gyerekek nagyon fegyelmezettek, segítenek, korán befogják őket melózni, látszik rajtuk, hogy tudják mi a felelősség. Gondolkodtam is ezen egy kicsit (mert volt idő bőven), hogy azért ez nem baj, ha a gyerekek fiatalon kapnak feladatokat és részt vesznek a család mindennapi életében… megtanulják mi hogy működik, mi miért van. Mi kiskorunkban sokat voltunk tanyán a nagyszülőknél, ahol sokat segítettünk, dolgoztunk is… de az buli volt, élveztük a munkát, szórakozás volt, és szerettük a felelősséget.. olyan nagynak és ügyesnek éreztük tőle magunkat. Persze nem dolgoztuk sokat, de szerintem hasznos volt, hogy ideje korán megértettük hogy mit is eszünk, hogyan működik az élet. A sofőrt?l megtudom, hogy egy szép szett ruha akár 1000 Q is lehet… nagyon drága. De sokan persze megcsinálják maguknak. Szóval azért úgy tűnik nem annyira szegények ők.. mármint megvan mindenük, ami az egyszerű élethez kell… gyerekek iskolába járnak, és láttam sok mobiltelefont is. Ahogy közeledtünk megálltunk Cobán-nál… még jó, hogy nem itt szállunk meg. Nagyon semmilyen az egész… mint egy falu, csak nagyobb. A főtéren a templom körül sokan gyülekeznek, biztos mise lesz vagy volt.. ki tudja. Itt megállunk a sofőr haverja étterménél persze… két busznyi ember, 30 f?, csak a fele eszik, de így is másfél óra, mire tovább megyünk. Egyszerűbb lett volna a főtér környékén megállni, tele volt kajáldákkal, fél óra – 40 perc elég lett volna. Megyünk Lanquín felé.. egyre rosszabb az út, aztán már csak köves, meredek hegyi út, ahol csak egyesben-kettesben araszolunk. De már nem sok van hátra.. erre már kakaó is van, meg egy furi növény, aminek a piros termését szinezéknek használnak. Tényleg jó piros, másnap megnéztük közelebbről is. Megérkezünk, minden hostel képviselője ott állt és várt minket. Egy része felveszi a vendégeit, akik már foglaltak szállást, a másik fele vadássza a vendégeket. kettőt ajánlottak nekünk is, megnézzük elsőbb az olcsóbbat (Mira).. nagyon igénytelen, koszos hely.. olcsó, de inkább nem kell. Menjünk, nézzük meg a másikat (Oasis).. az kint van a faluból, kb. 15 perc gyalog. A kissrác, aki kísér minket csak 15 éves, de a leckét jól megtanulta, nyomja a sódert keményen, remélem később megtanítják hitelesnek lenni, és akkor egy jó sales-es lesz belőle. Megérkezünk, de addigra minden szoba betelt. Van hely a dormitorio-ban, a közös szobában, vagy kaphatunk a főépület tetőszobái közül egyet. Ez privát szoba, de tusoló, WC lent van és közös, és persze csak hideg víz van. Megnézzük, okés, tiszta, áram nincs persze, igazándiból ők, a melósok laknak ott, a kissrác, a szakácsnő. Jó lesz ez nem probléma, mert közben meg csodás a környezet, látszik, hogy új a hely. Egy folyó mellett van az egész a hegyoldon.. lent a főépület az oldalt körben nyitott étterem résszel, konyhával, a hegyen meg a kis bungallók szobákkal. A második éjszakára már lesz privát szobánk meleg vízzel. Egyet kibirunk így is. Persze áram nincs, mármint nincs az egész faluban. Sétálunk egy kicsit a folyóparton, aztán bemegyünk a faluba.. addigra sötét lett.. mindenhol gyertyafény… nagyon hangulatosak így a le-föl tekergő kis utcák. Na nem sok az egész… 3 utca.. 20 perc alatt nagyjából bejárjuk. Teljesen a turizmusra épült a falu, mármint látszik itt van régóta.. elég régi a templom, de ma már túraszervező utazási irodák, éttermek, maja ruhákat, ékszereket, edényeket áruló üzletek vannak mindenhol. Nagy szerencséjük van, hogy itt van Semuc Champey… sok pénzt hoz nekik. Holnapra mi is befizetünk egy túrára.. Semuc Champey.. túra a kilátóhoz, egy kis fürdés, vizes barlangászás, majd a folyón tubing.. azaz egy traktor belsőben ücsörögve ereszkedés a program. 150 Q. Jó ár, és persze gondolom nagyjából mindenhol annyi. Reggel jönnek értünk 9-re. Visszasétálunk a vak sötétben, eszünk a hotel éttermében, meglepően jó és nagy adag.. aztán alvás. Ránk fér már egy rendes alvás, valahogy nem jött ez össze manapság. Elég hideg van, így a biztonság kedvéért el?vesszük a hálózsákot is.. én belebújok, rá a takarók, na ez így jó meleg lesz.. jöhet a 14 fokos éjszaka.