Copán: Tea & Chocolate Place

2014. január 29.
Hajnali fél 4… szörnyű! Félálomban elkészültünk, kiálltunk a kapuba, szerencsére csak 9 percet késett a busz. Már ültek benne.. hátra ülünk, rázós lesz, de legalább Tesó ki tudja nyújtani a lábát. Épp azon tanakodtunk, miközben a kôvetkező két utast vettük fel, hogy most akkor csak telebuszokat indítanak vajon, és van amikor azt mondják, hogy nincs több jegy, vagy van mindenféle méretű busz, és úgy logisztikázzák, hogy mindig tele legyen a busz, mikor kiérünk a főútra.. és megtörtént a csoda.. nincs tele a busz, konkrétan 2-en ülünk a 4 személyes (mármint 150 cm-es helyi gyerekekre méretezve) helyen. Mekkora luxus!! Hátunkat összetámasztjuk, akkor aludjunk míg sötét van. Na, nagy alvások nem lettek, de azért pihentünk kicsit. A táj megint visszaváltot a száraz trópusi kissé kopár hegyekre. Megyünk fel.. le.. sok erre a hegy. A határon azon kívül, hogy az útlevet megnézték és kifizettük a 10q kilépési és 30 q belépési illetéket, mást nem néztek. A hátizsákok konkrétan le sem kerültek a minibusz tetejéről. 🙂 Viszont a legnagyobb meglepetés… guatemalai határőrünk meglátva a magyar útlevelet elkezdi mondani sorra: Budapest, Török Birodalom, Osztrák-Magyar Monarchia.. mi?!? Honnan tud ilyeneket? Világtörténelmet tanult az egyetemen. És kérdez is… hogy mi milyen nyelven beszélünk akkor? Németül? Felvilágosítjuk… nagyon durva élmény az ilyen, főleg a Guatemala-Honduras határon egy egyenruhás embertől. Konkrétan Magyarországról azt sem szokták tudni, hogy ország-e vagy város.. de mi mindig elmondjuk, hogy Közép-Európa.. és ez nem is zavar engem.. messze van, miért tudná? Átvágunk a félhivatalos pénzváltók hada közt Hondurasba… a másik határ is simán ment, aztán még 20 perc és megérkeztünk Copánba végre. Kitesznek minket, kicsi, macskaköves város, de sok utca nagyon meredek. Rögtön lecsap ránk két szálláskínáló, megnézzük mindkettőt.. egymás mellett vannak.. a drágábbat választjuk 310 lempira, azaz 15 USD-ért egy éjszakára (Hotel Marjenny). Akkor ez gyorsan ment, még dél sincs. Tesónak fáj a hasa kicsit, így elidőzünk a szálláson pár órát, de aztán jobban lett.. akkor séta a városba, kell kp. meg körbenézünk kicsit. Kisebb, mint Antigua, kicsit kevésbé rendezett, viszont valahogy valóságosabb.. nem annyira luxus minden. És a meredek utcák fantasztikus panorámát biztosítanak. Keresünk egy utazási irodát, meg a Lonely Planet emlegetett egy Tea & Chocolate Place-t, ahol mindenféle növények vannak.. valami botanikus kert féle. Kérdezgetjük.. "Jaaa… a Nonis!" a válasz.. hát lehet, termel Nonit is. Aztán találunk egy utazási irodát, ott kapunk térképet, berajzolja a Nonis helyet, nincs messze.. még megkérdezzük a meleg vízes forrást is. Van egy túra egy spa-ba, természetes meleg víz? forrás… mondjuk, hogy minket nem érdekel a spa, én a természetre vagyok kíváncsi. De sajnos az egész magánterület, csak a spa-n keresztül lehet bejutni. Utazás meg belépővel együtt elég drága… viszont ajánlanak egy másik meleg víz? forrást Gracias mellett.. az egy parkban van, szabadon látogatható. Kapunk egy elég vastag útikönyvet Hondurasról.. nagyon jól felkészültek.. meglepő, hogy létezik ilyen Hondurasban. Akkor irány a Nonis hely… kicsit kint van a városból.. poros utcán… de végre meglett. Bemegyünk és mintha Csodaországba csöppentünk volna. Mindenhol csupa rendezett minden, tele növényekkel, tisztaság van. Bemegyünk, nézelődünk, kapunk egy pohár noni teát. Meg egy kis csokit. Aztán jön a tulaj (egy amerikai archeológus, aki itt ragadt) lánya, és elmagyarázza mit is csinálnak itt. Mutatja a környező hegyeket, amikor elkezdték a projectet 2003-ban, itt minden kopár volt. Az emberek kiírtották az erdőt, kukoricát, babot termeltek, a föld kimerült, otthagyták, kiírtottak egy másik területet.. stb.stb. Ezt a területet vették meg és most visszaerdősítenek. Próbálnak talajmegkötő növényeket ültetni, aztán olyan lehetőleg őshonos fákat, amik profitot is termelnek. Kakaó, maja mag fa, macadámia dió, Noni (ez nem őshonos itt). Aztán próbálják az embereket is rávenni, hogy kukorica helyett ültessenek Nonit, vagy valami értékesebbet. Sok képzést tartanak, adományoznak fákat, csak hogy ültessék el… gyerekeket tanítanak környezettudatosságra. Hát kemény, de nemes feladat. Nagyon jó látni, hogy vannak ilyen emberek, akik ennyi energiát belefektetnek a környezet megóvásába, helyrehozatalába. Persze azért a Noniból, meg a többi gyógynövényből jól élnek, de annak nagyon nagy részét visszaforgatják. Beszélgetünk még a vízellátásról.. kiderül, hogy a falu szélén a magánházakban nem olyan ám, mint nekük a hotelekben. Ott van, hogy nincs víz, nincs nyomás, és áprilisra, a száraz időszak végére kiszárad a hegy is, amit most zöldel, és víz is csak heti egyszer lesz. Hát nem egyszerű, az biztos. Aztán beszélünk még a növényekről, a moringa, mint csodaszerek királya, meg neem.. valami indiai növény… majd átküldi az infókat e-mail-en. Na és akkor jött a kakaó, ott törtük, pépesítettük a különböző kakaóbabokat.. egyik keserűbb, más fajta, meg jobban megpörkölték. Nagyon jól éreztük magunkat itt.. ittunk egy moringa teát, meg egy forró csokit tele csokidarabokkal.. isteni volt… és Tesó azon gondolkodik, hogy van ez, hogy idejön egy amerikai és próbálja megmenteni a hondurasi hegyeket.. mi motiválhatja? Szerintem sok ilyen önzetlen ember van szerencsére, aki próbál a maga módján segíteni a környezetén.. szerintem nem minden ember gyarló és önző és profitorientált. Én nagyon sok ilyennel találkoztam az elmúlt években… engem nem lep meg, amikor ilyet látok, csak melegséggel tölt el, amikor valaki tiszta szívből, boldogan dolgozik egy-egy ilyen projecten. Ezért érdemes élni.. ennek van értelme. 🙂 Sajnos a kert fent van a hegyen, és mivel nem jelentkeztünk be, így nem tudtuk megnézni csak a ház körüli gatyafát (Tesó rögtön elnevezte a pamutot), meg az épp virágzó kakaót, nonit, maja magfát. Visszasétálunk a főtérre és belebotlunk egy nagyon kanadai emberbe (juharfa leveles zokni, póló, kalap… minden). Egy igazi csodabogár… aki ingyenes öleléseket osztogat mindenkinek… elmondja hol vannak a jó kajáldák, hogy jutunk el az ásatásra, mit kell még megnézni, és kapunk egy spanyol-angol-német-francia szószedetet is. Amikor kiderül, hogy magyarok vagyunk, jön a Budapest… na jó… de aztán a Balatonfüred, meg az "igen" már levesz minket a lábunkról. Világutazó az ember, mindenhol volt már.. egyébként meg író, dalszövegeket ír és puszta szeretetből információt és öleléseket osztogat. Ad még egy névjegyet, nézzük meg a youtube-on.. hát csudijó arc volt ő is. 🙂 Felmegyünk az ajánlott meg egyébként is kinézett angol pub-ba.. én arra a Shepherd’s pie-ra gondoltam, Tesó egy jó burgert enne. Bemegyünk, adjuk az ölelést, a kanadai fickó küldi.. jót nevetünk. 🙂 A főtér sarkán egy csodaszép étterem… egy Dél-afrikai származású, de főleg Londonban élő emberé. A faszikám gondolt egyet és nyitott egy éttermet Roatán-ban, Honduras Karib-tengeri térségében egy szigeten pár éve, aztán ráunt a helyre, mert kicsi nagyon, és átjött Copán-ba, hogy itt is megcsinálja a maga szerencséjét. 3 hónapja nyitott, nagyon szépen megcsinálta, a kaja szuper, végre az, aminek hívják. Én végük kormát eszek (indiai szaftos csirkés kaja).. az is nagyon jó volt. Végre Tesónak is tele a bendője, boldog.. és végre sört is ihat. 3 napja azt mondta, hogy akkor 47 nap után szünetet tart, és csak Honduras-ban iszik legközelebb.. szóval 3 napja ott teázik velem esténként.. nem gondoltam volna, hogy eljön ez a pillanat, amikor ráun a minden esti sörözésre. 47 nap kellett hozzá.:-) Nagy élmény ilyen érdekes emberekkel találkozni.. csudibogarak, melegséggel töltik el a szívem. 🙂