2014. január 28.
Reggel lustálkodunk kicsit.. semmi sürgető dolgunk nincs, végre nem kell korán kelni. Persze attól még én 6-kor fent vagyok, de írom a blogot, netezek… aztán szépen összeszedjük magunkat, menjünk fel a Teraszra… ahol aludtunk máskor.. a tetőteraszról jó a kilátás, pöfögnek a vulkánok, odasüt a Nap, és közben tudunk netezni, tervezni, reggelizni.. nyugis hely, pont ez kell most. Útközben az egyszem finom francia pékségnél (6.av. észak) veszünk fahéjas csigát… baromi drága itt a pékáru, és legtöbbször nem is jó… de ez itt kivétel. Drága, de legalább jó. Azt értem én, hogy nincs sok búza, és ezért drága… de ha már csinálnak valamit, miért nem jó?!? Szakácsiskolát kellene itt nyitni.. megtanítani őket, hogy ha a tapsikolós vaslapon sült kukoricalepénybe, alias tortillába tennének legalább sót.. esetleg némi főszert, akkor sokkal jobb lenne… esetleg kicsit változatosabb is lehetne. Remélem nem ez lesz még egy hónapig.. kezdjük unni így lassan egy hónap után. Na de itt ettünk egy hazai csigát, meg Tesó ivott egy tuti kávét a szokásos helyen (6. av. észak… a templommal szembe). Isteni a kávé… valahogy furcsa ez… az országban alig lehet kapni kávét.. itt meg már több helyen láttuk, hogy az elsőre lefőzött expresszót nem adják oda, mert az valamiért nem olyan jó… hanem főznek másikat. Mindenhol nagyon igényesek a kávéra, sok helyen saját termés, pörkölés van. Mondjuk San Pedroban a Café Atitlán-nak is van saját földje, pörkölője. Tesó úszik a mámorban.. isteni kávékat kap.. rá is fért már a sok ínséges idők után. 🙂 Felérünk a Teraszra… így hívják a helyet… az egyik vulkán kb. percenként ereget némi füstöt… most mit mondjak.. hozzá lehet szokni. 😉 Közben tervezzük az útvonalat… mi fér bele, mi nem. A tervek szerint Copán 2 nap, aztán Santa Rosa de Copán megint kettő.. onnan majd megnézzük Gracias-t. Aztán megyünk is tovább El Salvadorba. Szerettem volna még a Lago de Yojoa felé is elmenni, de elég macerás a közlekedés.. nagy kitérő. Szóval megyünk tovább majd El Salvadorba.. ott a Ruta de las Flores és a Parque Nacional El Imposible a terv. Az első sok kis falu, sok erdővel, orchideával, túrával. A második leginkább túrázós hely. A Parque National Los Volcanes kimarad… választani kellett.. így alakult most… pedig a Santa Ana vulkánt még jó lenne megnézni. Na majd még meglátjuk. Aztán dél felé vesszük az irányt.. a Playa el Cuco jól jön majd.. rég láttunk már tengert.. na meg az Atlanti-óceán után mártózzunk már meg a Csendesben is. 🙂 Aztán lehet hajóval Nicaragua-ba… de ezt még nem tudni pontosan. Jól eltelt az idő a tervezéssel, lassan két óra lett, mire végeztünk. Na akkor adios volcanos… lementünk ebédelni a szemközti kis étterembe. Tele volt turistával, gondoltuk jó lesz.. de nem volt valami jó. A marha rágós, és a kétszemélyes tálat is elég szűken mérték. Aztán mikor maguktól hozzáadták a szervizdíjat a számlához.. elég morcosak lettünk. Bár az étlapon ott volt.. nem vettük észre. 🙁 Elindultunk megvenni a jegyet Copán-ba, 150q fejenként, reggel 4-kor indul a busz, fél 11 körül ér oda. Veszünk szendvicsnek valót: felvágott, sajtkrém, saláta, kenyeret… hazavittük, aztán irány vissza a belváros. Még hűtőmágnes kell… meg egy börge kakaótea, aztán mehetünk Copánba. A hűtőmágnessel megbolondítottunk mindenkit a bazársoron. Mondtuk (mondtam), hogy mi vulkánosat szeretnénk, de füstölgő vulkánosat. Szegények.. olyan nincs… egy nagyon béna fotósat találtunk.. azt inkább nem.. így maradt vulkános, Antiguás, de nem füstölgős. Szép is, jó is.. jó lesz. Végül betértünk a Pollo Campero-ba.. ez olyan csirkés gyorskajálda, mint a KFC. Tesó egész tegnap ezt emlegette, azt hittük nincs Antiguába, de végül találtunk. Vicces, hogy a gyorsétteremben felszolgálás volt. Kaja is jó volt.. pénzünk is elfogyott. Remélem holnap a határig már elég lesz. 🙂 Séta haza, szendvicsgyártás. És a nap csúcspontja… kiderült, hogy mézes-fahéjas kenyeret vettünk. 🙂 Kerestük a rendes kenyeret egy csomó ideig, de mind az a felfújt béna volt. Ez olyan jónak tűnt.. tömör, rendes kenyér.. ott volt a kenyerek közt… ki gondolta volna. Nagyot röhögünk… végül is olyan lesz, mint húsvétkor, mikor kaláccsal esszük a sonkát. Sajtkrémmel kipróbáltuk, teljesen jó.. nem is gondoltuk volna. Akkor pakolás, alvás, reggel fél 4-kor kelés. Nem igazán értjük a hajnali indulást, de itt ez a szokás, mi meg így jártunk.
-
- img 0016
-
- img 0033
-
- img 0037
És a kakaóteát cukorral kell inni? Kipróbálnám!
Hát ahhoz előbb szerezni kellene pörkölt kakaóbab héjat… 🙂 Aztán azt ugyaúgy áztatják, mint minden teát. Csoki italt csinálnak vízzel is.. de az más, az csoki, nem tea. Talán ha a kávéfőző szűrőjén megpróbálod átcsurgatni a forró vizet némi kakaón, lehet valami hasonlót kapsz. Cukrot meg izlés szerint… én tettem egy kicsit, Tesó nem.
Aranyos vagy ahogy így lázadozol a pékáruk meg a kenyerek ellen 🙂 . A tanítás a jóra olyan lenne nekik, mintha nekünk akarna valaki tanítani a diós csiga helyett az ő egyszerű (vacak) sütijét. Itt így szeretik, nehéz elhinni, de ez lesz végig az utatokon, semmi hazai íz. De miért is lenne ekkora távolságban ugyanaz? Itt ezt szeretik. 🙂
Igazándiból azt nem értjük, hogy miért elégednek meg azzal a 3 féle étellel, amit készítenekő Nincs bajom a kukoricával, babbal, rizzsel… de azt is el lehetne kicsit változatosabban is készíteni. Nem mindig ugyanaz az ízetlen tortilla. Mintha nem ismernék a főszereket. Otthon a legegyszerűbb falusi néni is sokkal változatosabban főz, mint itt az emberek. Nem keresem a hazai ízeket… de már unom a sótlan tortillát.
Képzelheted hogy én hogy unom, így több mint 2 év után, de elfogadtam, beérem azzal ami van, sőt örülök hogy van. Nekik jó a 2 féle íz fűszerek nélkül, ezt ették öreganyáik is, ezt szokták meg, ez a hazai finom íz. Itt Kolumbiában is egy kezemen megszámolom hányféle főszert használnak vagy éppen zöldséget. És tudod mi az érdekes? Van néhány bolt ahol kicsit európai vagy enyhén arra emlékeztető, de változatos ízű sütiket vagy kajákat árulnak. Finomak, de nem nagyon veszik őket, nekik a sótlan tortilla kell (itt arepa a neve) az a néhány alapíz kell és kész. Ellenben ha Magyarországon nyílik valami új, mi kipróbáljuk, érdeklődünk, itt mások az emberek, mások a szokások. Én már értem őket, tudom hogy miért nem jó ötlet a szakácsiskola, be kell fogadni ezt a kultúrát, csak próbáld ki egy nap, állj meg egy percre és fogadj el mindent amit ez a kultúra nyújt, jobban fogod érezni magad és jobban megismerheted az itteni embereket is. egyszerűen csak mások mint mi.
Szegénykém.. gondolom mennyire unod.. nem véletlen imádják, amit főzöl.. az változatos.. többféle ízűt készítesz. 🙂 Tudod, azért elég befogadó vagyok, inkább Tesóm az, aki nem is nagyon akarja már megenni… de persze így egy hónap után én is unom. Ugye nekünk nincs lehetőségünk magunk főzni.. minden nap tortilla és kész. Mert közben meg az az olcsó. Na mondjuk pont ma találtunk egy német éttermet.. szóval nem panaszkodhatunk. 🙂 Elfogadni elfogadom, érteni nem igazán értem miért nincs igényük másra.. mondjuk én nyílván nem kerülök olyan közeli kapcsolatba a helyi emberekkel, hogy ezügyben ékes spanyolommal elbeszélgessek velük. Persze az egyszerűséget értem én, meg a szegénységet, vízproblémát, de attól még sót lehetne beletenni. Más izlés és kész. 🙂
Már éppen kérdezni akartam én is, nem unjátok már a babot, tortillát? Azt gondolnám, hogy a fűszerek, ízek változatosságának hiányát sok zöldséggel kompenzálják, és gondolom gyümölcsöt is többet esznek az éghajlat adta adottságok miatt, míg nekünk ősszel, télen kell a sütik adta vigasz, és kalória. Ámbár lehet, hogy tévedek, Zsuzsi biztos tudna mesélni. 🙂 Azt gondolom, talán arrafelé sokkal hagyomány őrzőbbek az emberek, az ételeikben is tartják a szokásaikat, talán ezért térnek el nehezebben a megszokottól.
Sajnos olyan sok zöldség és gyümölcs sincs, mert tél van itt is. Acokádó, paradicsom, uborka van. Meg ananász.. de én például nagyon sajnálom, hogy nem tudok folyton mangót enni, pedig nagyon szeretem.. de az majd később lesz. Illetve reménykedem még Costa Rica-ba.. nagy termel?, meg délebben van, hátha lesz. A párolt zöldség nagy hiányunk, ritkán kapunk. Bab, rizs és tortilla a standard köret.