Semuc Champey

2014. január 19.
Reggel fél 7 körül ébredek, lemegyek, kifekszem az étterem nyugágyába, nézem a folyót… béke van… sehol senki, csak két maja néni érkezett meg, takarítanak.. kedvesek, kicsit beszélünk is.. Mucho gusto!.. én is örvendek. Lassan száll a köd felfelé.. hideg van.. nem tudom, hogy lesz így nagy fürdés. készülődés, reggeli… Tesó duplázik.. 🙂 Ruhát szeretnénk mosatni, de nincs meleg víz, áram.. mondjuk kézzel, hideg vízbe ne mossák ki, csak ha lesz melegvíz. Megérkeznek értünk… felpattanunk a platóra, felveszünk még egy ausztrál párt, egy óra hegyes-völgyes, nagyon meredek úton állva zötykölődés a platón.. csináltam is videót.. nagyon ott volt. A biztonságról most inkább nem beszélnék. Kakaó, banán, kávé, kukorica, maja házak és emberek végig az út mentén. Nagyon furcsa, hogy itt mindenhol laknak… otthon a hegyekben nincsenek ennyien, csak elvétve egy-két tanya, itt meg mindenhol, a nagyon meredek hegyen is házak vannak.. ültetvények. Lassan megérkezünk a testvér szállóhoz… az El Porta-hoz. Itt várnak már minket, csatlakozunk a csoporthoz, megrendeljük az ebédünket, irány a túra. 40 perc elég meredeken felfelé. Az egyik túravezető tele aranyfogakkal Tesónak nagyon nem szimpi. Valójában nekem sem, de azért adjunk neki egy esélyt. A másik egy fokkal jobb. Nem jó, hogy nem közvetlen velük egyezkedtünk.. legközebb úgy kellene befizetni, hogy előbb találkozunk a túravezetővel is. Felmegyünk a hegyre, megérkezünk a kilátóhoz.. bakker. Csodás rálátás a meredek völgybe, ahol türkiz színű víz folyik a medencékben… szépen lépcsőzetesen folyik a víz. Nagyon szép… akkor fotózzunk… és a fényképezőgépem behalt. 🙁 Kijött az objektív teljesen, és kiakadt. Ajaj… de hátha majd ha feltöltjük az aksit, menni fog. Elteszem szépen, nehogy megkarcolódjon.. akkor buta telefon elő.. béna képek lesznek csak. Sebaj.. mi tudjuk milyen szép.. 🙂 Lemegyünk a völgybe megnézni a mészkőhidat. Ez úgy néz ki, hogy egy nagy zuhatag víz kimosta a mészkővet alul, de megmaradt a teteje, és 300 méter múlva kijön a víz megint. Kb. 10 méterrel a felszín alatt robog a sok víz, felette meg több új forrásból lassan folyó kis patak alakult ki, melyek természtes medencékbe gyűlnek össze, és a végén befolyik a nagy vízbe, ahol az a felszínre tör megint kb. 300 méterrel később. Hihetetlen miket alkot a természet. Odamegyünk a medencekhez úszni egyet.. kicsit hüsi van… de a víz nem hideg… jobb, mint "normál". Csobbanunk úszkálunk, aztán ahogy vagyunk visznek minket medencéről medencére mászva, csúszva.. mikor hogy. Nagyon izgi a természetes csúszda.. de azért pár ember megüti magát.. hát a biztonság nem erősség erre. Aztán bevisznek minket egy szikla alá, ami annyira alacsony és annyira tele van vízzel, hogy csak úgy férsz el alatta, ha feltartod az orrod, hogy levegőt tudj venni. Elég félemetes, mert az elején még kisebb a hely, tehát úgy jössz alá kb. 10 cm-t, hogy a víz alatt vagy, de utána sem tudsz feljönni, mert bevered a fejed és nem vagy kint orrig, csak az orrod tudod kidugni. És akkor ott vagy a szikla alatt a vízben. Van egy szők járat, ahol lehet menni.. aztán egy másik helyen alábuksz és kiúszol. Hát tényleg nem túl biztonságos.. de azért jó buli. Aztán vissza.. lehetett ugrani, páran válalkoztak rá… mi nem igazán voltunk bátrak. Aztán mentünk vissza a ruhánkért… már kellőképpen lilultunk mindannyian.. elég hüvös volt. Akkor gyors öltözés… vissza a hotelhez.. ebéd. Egy óra pihi… ebéd, tea.. kicsit megmelegedtünk…. aztán visszaöltözés a vizes fürdőruhába… nagyon nem esett jól… megyünk barlangba.. de mezitláb, gyertyával a kezünkben vízben. Csodaszép mészkőbarlang… alján folyik a víz. Szépen sétálunk benne gyertyafénynél.. elég vastag kanócú gyertya volt és ha vizes lett és kialudt is gyorsan meggyulladt… elég jó fényt csináltunk. De aztán mélyült, fél kézzel úsztunk, fogni kellett a gyertyát a másik kézben. Tesó kicsit aggódott a félkezes úszás miatt, de aztán rájött, hogy megy ez neki, csak még nem próbálta. Aztán volt némi mászás is… meg egy-két félelmetes is… egyszer a srác a térdével tartotta a lábunkat, hogy tovább tudjunk lépni… volt ahol elég szők helyen kellett lemenni… aztán meg ahol mutatta hová lépjél, hol fogjad, mész egy szők, sötét lyukba bele, aztán engedd el magad, beleesel a vízbe, aztán gyere fel, és keress kapaszkodót.. volt ahol a vízesében volt egy kötél, azon másztunk fel, és volt ahol úgy csúsztál le, hogy csak a magasra tartott kezed látszott ki a vízből a gyertyával. Lehetett még ugrani egy nagyot, aztán mentünk kifelé. Érdekes volt, izgalmas volt, 1-2 helyen veszélyes is szerintem.. de azért nem nagyon. Bent elég meleg volt, nem fáztunk.. de mikor kiértünk trappoltunk vissza a hotelhez gyorsan. De nem ám felöltözni.. irány a gumimatracozás… azaz 1-1 traktorbelsőbe ülve lecsorogtunk a folyón. Baromi jó volt.. hozzáképzeltük a meleget és a napsütést a szitáló eső helyett.. még jobb lett volna. A végére megint jól átfagytunk.. megint futás vissza a hotelhez.. (10 perc) aztán felöltözünk.. mehetünk vissza. Szerencsére nem a platón, hanem az autóban ültünk visszaúton.. megint egy óra zötykölődés.. sötét lett, mire visszaértünk. Forró vizes zuhany… na az kellett volna.. de a nyomás nem volt valami erős.. de legalább meleg. Jól kimerültünk… jó nap volt, bár én szívem szerint két nap alatt csinálnám meg ezt a túrát, kicsit lassabban… nem végigrohanva. A vacsora jól esett… megismerkedtünk két kanadai kiscsajjal.. 20 körüliek… most kezdték fél éves útjukat. Nyugat Kanada egyik kis falujából vannak.. sokat melóznak, spórolnak, aztán utaznak. Ezt csinálják középisi óta.. de jövőre elkezdik az egyetemet most már. Nagyon szimpik, igazi low budget utazók, akik csak hostelbe mennek, egy kaját vesznek és elfelezik, a mi maradék kenyerünket csak úgy felfalják.. mondjuk nekik, hogy azért egyenek rendes kaját is… azt mondják guacamole-t esznek sokat… az végül is jó.. avokádó, citrom, fokhagyma. Meg sokszor főznek magukra.. szóval nagyon kemények. 20 évesen ez a legjobb… bár én is ezt tettem volna a sok meló helyett. Sokat tanulnak a világról, önmagukról. Jót beszélgetünk.. útvonalunk hasonló.. lehet találkozunk még. 🙂