2014. január 20.
Reggel korán próbálom a fényképezőgépet a feltöltött aksival, de semmi. Erőlködik, de nem bírja behúzni az objektívet… teljesen kiakadt. Nagy a szomorúság.. végre kitanultam teljesen.. a legtöbb képet már teljesen manuális állítom… csupa élvezet… erre kipurcan. Biztos a por, pára belement.. beragadt. Reggel írom a blogot, aztán mikor Tesó felkel lemegyünk enni, keressünk megoldást a fényképezőgépre neten. Talál egy csomó oldalt erről a hibáról… próbálkozunk, de nem megy.. nem mozdul. Aztán egyszer csak mozdul.. de szerintem el is tört benne valami, mert még mindig nem jár az objektív, csak kézzel be tudjuk tolni, de aztán sehová. Hát ez végképp meghalt.. nagy a szomorúság. 🙁 Keresek oldalakat hol lehetne Antiguába venni gépet.. állítólag van pár bolt, de drága is és választék sincs. Guatemala City-ben vannak bevásárlóközpontok, de oda érdemes helyi emberrel menni, hogy ne verjenek át. Én örülnék egy használtnak is.. de honnan varázsolok egy használt fényképezőgép boltot elő? Keresem neten a megoldást.. eléggé ideges vagyok.. eszembe jut, hogy a Couchsurfing-en vannak fórumok, írok az Antigua csoportba… kicsit spanyolul, többet angolul.. hátha jelentkezik valaki és tud segíteni. Na de elég már a feszkóból, menjünk be a faluba kicsit nézelődni, az eső is elállt.. melegedjünk fel… majd lesz valahogy. A séta jót tett, kicsit kikapcsolt a fényképezőgép mizériából… de nem sokáig, mert felértünk a falu temetőjéhez, nagyon szép a kilátás, meg érdekesek a sírhelyek… olyan betontömbökbe teszik az embert, aztán van, amikor többet tesznek egymásra. Lefestik mindenféle színűre, aztán virágot tesznek a tetejére. Nagyon érdekes. Na erről pl. nincs kép.. meg a szép napsütötte hegyoldalról, meg a parasztbácsiról, aki a hegyen kapálta a kukoricát, meg a végtelen sáros útról, ahol végigcuppogtunk fel a faluig. Aztán vettünk vizet, elindultunk haza… találtunk egy ösvényt, felsétáltunk, a folyóhoz vezetett, ahol a szállásunk van, csak másik oldalról. Visszaértünk, megkaptuk a kimosott ruhánkat csupa vizesen. Kaptunk kötelet is, hogy kiterítsük… de ez érezhetően kézzel volt kicsavarva, nem tudom hogy fogjuk holnap elvinni a ruhákat… 6-7 óra az út… meg hogy fogjuk megszárítani. Remélem nem fog bepenészedni ennyi idő alatt. Kiteregettünk, reméljük nem fog esni az éjjel.. de hát a 16 fok meg a pára nem kecsegtet sok reménnyel. Felvenni sem tudok már nagyon mit… mondjuk azt épp megoldjuk igénytelenbe egyszer. Na midegy, ez van, lemegyünk netezni az étterem részhez, tea, meg net. Aztán jön az egyik csajszi, már reggel kérdezett valamit hogy van angolul, mondtam neki gyűjtse össze mit szeretne megtudni.. szóval jött a füzettel… csupa praktikus vendéglátós kérdés. Megírom, viszem a konyhába, ott beszélgetünk, gyakorlunk, jön a tulaj csávó.. Tesó is odajön. Megy az oktatás, hülyéskedés.. reklamálok miért nincs édesség, mutogatnak a csávóra.. mentegetőzik, hogy fél éve nyitottak, de mire legközelebb jövök, tuti lesz. 🙂 Emlegetem a sok kakaófát… van helyi csoki, csináljanak csokis sütit. Meg is kínálak egy alufóliába csomagolt kerek csokikoronggal… pont olyan, mint amit a helyi maja kislányok árultak tegnap, csak nem vettünk. Nagyon király volt… helyi étcsoki, nagyon csokis, nem túl édes, kicsit szemcsés, de nagyon jó ízű. Csinálunk csoportképet a konyhán, minket is lefotóznak a többiek.. megy a poénkodás Tesó milyen nagy, meg hogy 5!!! tojást megevett reggelire. Aztán jönnek a vendégek, melózni kell, kiülünk netezni, vacsira kérünk guacamole-t.. isteni jó volt, meg egy extra cuccos burgert csinálnak Tesónak, kérdezik jól lakott-e.. nem meri mondani, hogy tudna még enni. De én is rendelek egy kaját, annak is megeszi a felét.. lassan csak jóllakik. Teázunk, ma nincs sör.. Tesó nem alszik jól, lehet a maláriagyógyszer nem kedveli a sört. Meglátjuk.. (egyébként sem baj ha nem iszunk egyáltalán pár napig). Reggel 8-kor megy a busz, fekszünk korán, reggel még össze kell szedni a vizes ruhákat is.
-
- 20140120 171303
-
- 20140120 185239
