Tikal

2014. január 16.
Reggel 4-kor csipog az órám, de persze én már kettő körül felébredtem. Kinézek, tiszta ég, holfény, telihold…. csodás. Akkor irány a "normál" vizes zuhany, Tesót is kiverem az ágyból, mehetünk. Holdfénynél baktatunk a tó partján, van ahol már fent vannak… nem is értem, nem ilyen szorgos népnek gondoltam őket. 🙂 Negyed 6-kor állunk az út szélén… tegnap nem vettünk jegyet, mert ha esik reggel, akkor nem megyünk. Igen ám, de ha senki sem vett jegyet, akkor lehet hiába ácsorgunk itt. Bár tegnap este megkérdeztük, lehet-e venni jegyet a sofőrnél, és felhívták, megkérdezték.. tehát Géza reggel láthatta, hogy tiszta az ég, akkor van két ember, aki menni. Addig filózunk magunkban, hogy megérkezett a melósokat szállító busz, de felvesz minket is, hát akkor ez is megoldódott. Valahogy mindig a melósokkal megyünk… Felszállnak nagy macsétás emberek is… meg gyerekek… tizenkettő, tizenhárom évesek lehetnek… azért ez kemény kicsit. Iskolában lenne a helyük. Robogunk Tikal-ba. A park bejáratánál már sor áll mikrobuszokból, megyek jegyet venni… 150 quetzal/fő… ennyi a szállásunk egy éjszakára… elég sok.. na de ez itt király lesz. Mivel mi vagyunk a melós busz, mi előre megyünk… elsőként érünk a parkba. Még mindig sötét van, lassan megyünk, állatok lehetnek az úton. Menet közben tábla jelzi, hogy jaguár mehet át az úton, még csak bocis és szarvasos táblát láttam. 🙂 Kiszállunk a bejáratnál, nincs más turista rajtunk kívül… csak 3 embert látunk lézengeni hasonló álmosan… adjuk a jegyet… az egyik megszólal nagyot hátralépve, félálmából riadva… "Ba***meg… magyarok!" Na ez gyorsan felébresztett minket is… Tikalban hajnali negyed 7-kor a bejáratnál senki más, csak mi 5-en magyarok. Nagy volt az öröm. Eddig egyszer láttunk földit Tulumban, de velük nem beszélgettünk. Együtt megyünk a park túlsó végébe, ahol a 4-es templom van, ahonnan a napfelkelte az isteni. Mire odaérünk egy nagy csoport épp távozik. ők voltak a fél 4-es csoport, akik vagyonokat fizettek extrába a napfelkeltéért. Szerencsére mennek, így tömeg helyett csak mi 5-en vagyuk fent. Nagy élmény… a Nap már fent, de a reggeli pára még a fák koronája alatt ül… megvárjuk míg teljesen felszárad… közben halljuk a majmok bömbölését… nagyon félelmetes, pedig csak kisebb majmok, de a hangjuk félelmetes. Meg persze madarak csipognak… nagyon békés ahogy a dzsungel felett elnézünk messzire. Ezek a maják tudtak valamit. 🙂 Majd egy órát itt voltunk, aztán irány az ásatás, akkor most járjuk be az egészet. Megyünk templomról templomra, egyenként 45-60 méter közöttiek. Annyit lépcsőztünk ezen a napon, hogy ha összetennénk sok-sok 10 emeletes kijönne belőle. Sokat gondolkodtunk azon, hogy vajon a maják minek építettek ilyen nagy lépcsőket, hát ők olyan kicsi emberekő Meg is kérdeztem egy idegenvezetőt, azt mondta lelátónak is használták, azért ilyen nagy. Mindenesetre az áldozati állatot felrángatni egy ilyen keskeny és magas lépcsőn nem lehetett egyszerű. Mert mi már csak ilyen praktikus dolgokról gondolkodtunk. 🙂 Nagyon eszméletlen az egész… dzsungelben sétálgat az ember, sűrű erdőben, és közben ott vannak ezek a 4-7. század környékéből származó hatalmas templomok. Egyes részek még régebbiek… maga Tikal ie. 700 körül alapult. Elég sok még nincs is feltárva, lehet látni a dombon, hogy valami piramis van alatta, de közben meg iszonyatosan benőtte az erdő.. hatalmas fák nőttek rajtuk, nehéz észrevenni. Érdekes, hogy ősi legendák alapján kezdték el kutatni az erdőt 1848-ban, majd kiásni a templomokat, de csak 1981-ben építettek utat Tikalba, előtte csak helikopterrel lehetett megközelíteni a helyet, vagy a dzsungelen át pár nap alatt. Egy idő után én már állatokra is vadászom, nagy sokára sikerült is egy majmot meglátnunk ahogy megy egyik ágról a másikra. Aztán meg elkezdek tarantullára vadászni… fogtam egy botot és minden résbe belenyomtam, hátha kijön egy. De nem jött. Emiatt mondjuk Tesó mellett mások is furcsán néztek rám. Nincs is itt tarantulla, meg is mondom majd a Couchsurfing-es haveromnak, hogy átvert. Délután 3-ig gyűrjük az ásatást.. a végén már hulla fáradtak vagyunk, mégis csak hajnalban kezdtük. időnként összefutottunk új otthoni barárainkkal, megbeszéltük, hogy este átjönnek hozzánk, majd beszélgetünk egyet. De végül nem jelentek meg.. négyükből ketten hasmenéses nyavalyával küzdöttek, lehet ezért nem jöttek el. Voltak valami 3 napos dzsungeltúrán… ki tudja milyen vizet kaptak ott… vagy nem is tudom. 3 hete jöttek, most vannak az út felénél.. azt hiszem nekünk nagy mákunk volt eddig… de azt is hozzáteszem most megyünk olyan helyekre, ahol veszélyesebb a víz. Nagyon óvatosnak kell lennünk ezután, még fogat is csak palackos vízzel mosunk, és kell a vitamin meg a sok alvás, hogy a szervezetünk erős legyen. Szerintem ez az egyik legfontosabb. Mellesleg megjegyzem mindannyian külföldön élnek, 3-an UK-ben. Nem olyan egyszerű egy ilyet megfinanszírozni, az biztos. Visszaérünk El Remate-ba, eszünk egy rendes kaját és külön eszünk még egy extra salátát. Nagyon jól esik mindkettőnknek a friss zöldség. El is határozzuk, hogy sűrűbben eszünk rendes kaját, kell a zöldség. Visszavánszorgunk szállásunkra, belazulunk a tóparton… egy mólóról nézzük a vizet meg a naplementét. Nagyon szép volt. Na ez megint egy nagyon ütős nap volt. Olyan mennyiségben érnek az élmények minket, hogy nem is tudjuk rendesen feldolgozni őket…. ezekre hetek kellenének, de minket 2-3 naponta ér valami nagyon durva élmény. Szerintem évekig fogjuk ezt a blogot olvasni és a képeket nézegetni hozzá és újra meg újra átélni az élményeket. Este ausztrálokkal haverkodunk a szállásunk éttermében, mi meséljük a kubai kalandjainkat, ők a mexikóit. Este hulla fáradtan zuhanunk az ágyba… Tesó újra átéli a "normál" víz adta örömöket. A holnapi szállásunk alapfeltétele a melegvíz és az internet lesz.