Daily Archives: 2014/01/18

Egy kis dzsungel…

Posted on 2014/01/18 by judit

2014. január 17.
Hajnal kettőkor mindketten felébredtünk.. fázunk kicsit, de nem vészes, lusták vagyunk elővenni a hálózsákot.. később rájöttünk butaság volt, mert nem aludtunk rendesen később sem. Aztán hallottuk az erdő harcos hangjait, nem tudnám pontosan leírni így félálomban mit hallottam, de nagyon intenzív volt mert teljesen felébredtem közben. Szegény valamit elkapták az éjjel. Jó lett volna tudni pontosan mi is történt.. de hát ez sosem fog kiderülni. Felkelünk reggel, akkor egy kis séta, aztán irány Flores. Átköltözünk, hogy egy órát megspóroljunk az egyébként nagyon hosszú másnapi utunkból Lanquín-ba. Csinálok egy kis reggelit a maradék kajákból, vajas kenyér paradicsommal. Lekvár lett volna a „B” verzió… de ma már inkább a paradicsomot válsztottuk. Nem túl sok, de ez volt kéznél, majd később eszünk rendes kaját. Elindulunk a tó partján.. első felfedezésünk egy kolibri. Milyen picike tényleg… de biztos az lehetett, nektárt evett. Olyan 7 centi kb… nagyon édes. Aztán tovább találtunk egy olyan erdei ösvényt, ami a dzsungelbe vezetett, de volt egy tábla az ösvénynél, hogy ez csak 2 km, és visszajön a főútra. Az első arra járó autóst le is intem, megkérdezem, bő egy órás a séta.. az nekünk még pont belefér, akkor irány a dzsungel. 🙂 Nagyon meredeken megy az út felfelé, de vannak lépcsők fából, tényleg kiépített az ösvény, meg is lepődünk. Nézzünk a sűrű erdőt, a sok pálmát, a hatalmas fákat, a rengeteg indát.. itt keményebb az élet, mint otthon, sokkal több az élősködő növény, mint otthon. Tesó meg is rángat párat.. van amelyikkel lehetne Tarzanosat játszani. 🙂 A hegytetejéről csodás kilátás nyílik a tóra, megérte feljönni… de én már egy ideje csak a fakoronákat lesem… hol vannak azok a híres majmokő Aztán végre neszt hallunk egy közeli fáról.. és ott mászik szépen nyugiban, közben megáll leveleket eszegetni. Semmi kapkodás. Persze a sűrű lomb miatt azért nem látjuk élesen, inkább csak fel-fel bukkant. Aztán láttunk egy harkályt is. Illetve inkább hallottuk… de kicsit láttuk is. Hatalmas volt.. és milyen lazán száguldozott a sűrű erdőben. Amióta kiderült harkály a maja állatom, elhatároztam kicsit majd tanulmányozom őket… hátha tanulok tőlük valamit. Aztán láttunk papagájt is.. olyan piros-fekete színűt. Meg sok-sok lepkét, meg termeszvárat a fán… de lehet kicsi hangyák voltak… meg még majmokat, meg másik nagyon kicsi madarat, ami Tesó szerint nem kolibri volt, de mindenesetre nagyon kicsi. Meg olyan sárga hasú madarat… meg sok sárga lepkét, meg piros-fekete kisebb lepkét. Sajna ezeket nem igazán tudtam lefotózni… leginkább mert messze voltak, az erdőben meg kevés volt a fény.. képtelenség egy alapgéppel. Tartott vagy másfél órát az út, jaguár meg puma nem jött, de azt nem is bánom annyira… még egy kígyót megnéztem volna.. na meg a tarantulla.. de ők nem akartak mutatkozni. Visszasétálunk dél körül… szerencsére a nagyon szép tiszta idő ellenére most egy hűvösebb időszak van, így nem volt egyáltalán gond a meleg miatt. Felszerelésünk persze rendes dzsungeles volt: bakancs, hosszú lengatya, hosszú ujjú ing. Visszaértünk, szandi, rövidgatya, hátizsák… irány a főút. Sétálunk vagy egy fél órát, mikor megérkezik a collectivo minibusz, ami már csurig volt, de még felvettek. Gondoltam ez itt a vége, de még 3 embert felvettünk. Összesen 25-en voltunk a kisbuszban meg két kisebb gyerek, meg két csecsemő. Hmm.. kicsit tele volt. Olyan 45 perc volt csak az út.. én meg csak azon drukkoltam nehogy elkezdjen esni, mert akkor rá kell vennem a buszt, hogy álljon meg és a tetőről vegyük be a csomagokat. Nem lett volna könnyű rávenni szerintem. De nem esett.. pedig lógott a levegőben. Megérkezünk Santa Elena-ba, mert Flores végül is csak egy kis sziget, a város Santa Elena, de itt mindenki Flores-nek hívja a kettőt. Veszünk a buszmegálló melletti piacon valami leveles sütit… kihagyható. Rég ettem már egy jó sütit.. itt csak jégkrém, fagyi van… az sem túl jó. Bepattanunk egy tuc-tuc-ba, ilyen még úgysem volt, elvisz minket Flores-be, a sziget központjába. Kicsi az egész… sétálunk, keressük a szállást, megnézzük az elsőt, meleg víz, wifi van, tóra néző erkély is.. ez jó lesz nekünk Hotel Mirador de Lago. Nem is sok.. 140 Q. Lecuccoltunk, kérdezzük reggel hogy jutunk hogy Lanquín-ba.. mikrobusz, de nem a collectívo, hanem csak turistabusz (tehát nem áll meg minden nagyobb fánál).. 120 Q fejenként, 7 óra. Amit olvastam, abba beleillik, jó lesz.. veszi is nekünk a jegyet, 8-kor indulunk. Akkor ez gyorsan megoldódott.. irány a város, kis séta. Kb. 1 óra alatt a sziget minden utcáját bejárjuk… olyan hangulatos kis hely még akkor is, ha nagyon turistás. Kicsit rontja a képet a shotgun-os katona.. tudom rám vigyáz.. de ezt nehezen szokom. először Mexikóban találkoztunk ezzel egy sima üzletben.. meg az utcai rendőröknél is. Hát nem tudom.. itt a pisztoly nem szokás.. itt puska kell egyből. Na mindegy, körbejártuk a szigetet, nézegettük az éttermeket hol kéne enni.. de közben a tóparton találtuk két nénit valami olyat árulni, amit még nem láttunk. Borito: csirkés vagy marhás (puha tésztás) meg tacos sokféle feltéttel (ropogós) meg valami hengeres ropogós krumpliból, meg fekete babbal töltött platano (zöld banán) desszertnek. Üdítőnek meg egy piros lét vettünk, valamilyen gyümölcs leve.. de már nem emlékszem hogy hívták. Nagyon jót kajáltunk, részemről a vacsi letudva, Tesónak ez azért csak előétel volt. Kiülünk a szállásunk alatti étterem teraszára netezni.. John már válaszolt is… hmmm.. sajnálom, hogy ilyen kicsit tudtunk csak találkozni. Aztán egyszer csak valami furcsa zajt hallunk mindenfelöl. Tesó meg is jegyzi reméli nem fognak egész éjjel erdei munkát végezni… aztán később megkérdeztük… ezek békák. Bakker, milyen ütvefúró béka.. ez durva.. ha ez megy egész éjjel megint nem alszunk sokat. Elmegyünk vacsizni.. Tesó fokhagymára vágyik nagyon… talált is egy fokhagymás csirkét párolt zöldséggel.. kár, hogy pont most nem vagyok éhes. Vettünk desszertet is, csokis platano-t szezámmaggal a tetején… nagyon jó volt. Közben persze pár zenész próbál meg boldogítani minket.. bár nem akarnák annyira. Este ütvefúrós szép álmot alszunk.. reggel irány Lanquín.

Categories: Guatemala | Tags: , , | Leave a comment

Tikal

Posted on 2014/01/18 by judit

2014. január 16.
Reggel 4-kor csipog az órám, de persze én már kettő körül felébredtem. Kinézek, tiszta ég, holfény, telihold…. csodás. Akkor irány a "normál" vizes zuhany, Tesót is kiverem az ágyból, mehetünk. Holdfénynél baktatunk a tó partján, van ahol már fent vannak… nem is értem, nem ilyen szorgos népnek gondoltam őket. 🙂 Negyed 6-kor állunk az út szélén… tegnap nem vettünk jegyet, mert ha esik reggel, akkor nem megyünk. Igen ám, de ha senki sem vett jegyet, akkor lehet hiába ácsorgunk itt. Bár tegnap este megkérdeztük, lehet-e venni jegyet a sofőrnél, és felhívták, megkérdezték.. tehát Géza reggel láthatta, hogy tiszta az ég, akkor van két ember, aki menni. Addig filózunk magunkban, hogy megérkezett a melósokat szállító busz, de felvesz minket is, hát akkor ez is megoldódott. Valahogy mindig a melósokkal megyünk… Felszállnak nagy macsétás emberek is… meg gyerekek… tizenkettő, tizenhárom évesek lehetnek… azért ez kemény kicsit. Iskolában lenne a helyük. Robogunk Tikal-ba. A park bejáratánál már sor áll mikrobuszokból, megyek jegyet venni… 150 quetzal/fő… ennyi a szállásunk egy éjszakára… elég sok.. na de ez itt király lesz. Mivel mi vagyunk a melós busz, mi előre megyünk… elsőként érünk a parkba. Még mindig sötét van, lassan megyünk, állatok lehetnek az úton. Menet közben tábla jelzi, hogy jaguár mehet át az úton, még csak bocis és szarvasos táblát láttam. 🙂 Kiszállunk a bejáratnál, nincs más turista rajtunk kívül… csak 3 embert látunk lézengeni hasonló álmosan… adjuk a jegyet… az egyik megszólal nagyot hátralépve, félálmából riadva… "Ba***meg… magyarok!" Na ez gyorsan felébresztett minket is… Tikalban hajnali negyed 7-kor a bejáratnál senki más, csak mi 5-en magyarok. Nagy volt az öröm. Eddig egyszer láttunk földit Tulumban, de velük nem beszélgettünk. Együtt megyünk a park túlsó végébe, ahol a 4-es templom van, ahonnan a napfelkelte az isteni. Mire odaérünk egy nagy csoport épp távozik. ők voltak a fél 4-es csoport, akik vagyonokat fizettek extrába a napfelkeltéért. Szerencsére mennek, így tömeg helyett csak mi 5-en vagyuk fent. Nagy élmény… a Nap már fent, de a reggeli pára még a fák koronája alatt ül… megvárjuk míg teljesen felszárad… közben halljuk a majmok bömbölését… nagyon félelmetes, pedig csak kisebb majmok, de a hangjuk félelmetes. Meg persze madarak csipognak… nagyon békés ahogy a dzsungel felett elnézünk messzire. Ezek a maják tudtak valamit. 🙂 Majd egy órát itt voltunk, aztán irány az ásatás, akkor most járjuk be az egészet. Megyünk templomról templomra, egyenként 45-60 méter közöttiek. Annyit lépcsőztünk ezen a napon, hogy ha összetennénk sok-sok 10 emeletes kijönne belőle. Sokat gondolkodtunk azon, hogy vajon a maják minek építettek ilyen nagy lépcsőket, hát ők olyan kicsi emberekő Meg is kérdeztem egy idegenvezetőt, azt mondta lelátónak is használták, azért ilyen nagy. Mindenesetre az áldozati állatot felrángatni egy ilyen keskeny és magas lépcsőn nem lehetett egyszerű. Mert mi már csak ilyen praktikus dolgokról gondolkodtunk. 🙂 Nagyon eszméletlen az egész… dzsungelben sétálgat az ember, sűrű erdőben, és közben ott vannak ezek a 4-7. század környékéből származó hatalmas templomok. Egyes részek még régebbiek… maga Tikal ie. 700 körül alapult. Elég sok még nincs is feltárva, lehet látni a dombon, hogy valami piramis van alatta, de közben meg iszonyatosan benőtte az erdő.. hatalmas fák nőttek rajtuk, nehéz észrevenni. Érdekes, hogy ősi legendák alapján kezdték el kutatni az erdőt 1848-ban, majd kiásni a templomokat, de csak 1981-ben építettek utat Tikalba, előtte csak helikopterrel lehetett megközelíteni a helyet, vagy a dzsungelen át pár nap alatt. Egy idő után én már állatokra is vadászom, nagy sokára sikerült is egy majmot meglátnunk ahogy megy egyik ágról a másikra. Aztán meg elkezdek tarantullára vadászni… fogtam egy botot és minden résbe belenyomtam, hátha kijön egy. De nem jött. Emiatt mondjuk Tesó mellett mások is furcsán néztek rám. Nincs is itt tarantulla, meg is mondom majd a Couchsurfing-es haveromnak, hogy átvert. Délután 3-ig gyűrjük az ásatást.. a végén már hulla fáradtak vagyunk, mégis csak hajnalban kezdtük. időnként összefutottunk új otthoni barárainkkal, megbeszéltük, hogy este átjönnek hozzánk, majd beszélgetünk egyet. De végül nem jelentek meg.. négyükből ketten hasmenéses nyavalyával küzdöttek, lehet ezért nem jöttek el. Voltak valami 3 napos dzsungeltúrán… ki tudja milyen vizet kaptak ott… vagy nem is tudom. 3 hete jöttek, most vannak az út felénél.. azt hiszem nekünk nagy mákunk volt eddig… de azt is hozzáteszem most megyünk olyan helyekre, ahol veszélyesebb a víz. Nagyon óvatosnak kell lennünk ezután, még fogat is csak palackos vízzel mosunk, és kell a vitamin meg a sok alvás, hogy a szervezetünk erős legyen. Szerintem ez az egyik legfontosabb. Mellesleg megjegyzem mindannyian külföldön élnek, 3-an UK-ben. Nem olyan egyszerű egy ilyet megfinanszírozni, az biztos. Visszaérünk El Remate-ba, eszünk egy rendes kaját és külön eszünk még egy extra salátát. Nagyon jól esik mindkettőnknek a friss zöldség. El is határozzuk, hogy sűrűbben eszünk rendes kaját, kell a zöldség. Visszavánszorgunk szállásunkra, belazulunk a tóparton… egy mólóról nézzük a vizet meg a naplementét. Nagyon szép volt. Na ez megint egy nagyon ütős nap volt. Olyan mennyiségben érnek az élmények minket, hogy nem is tudjuk rendesen feldolgozni őket…. ezekre hetek kellenének, de minket 2-3 naponta ér valami nagyon durva élmény. Szerintem évekig fogjuk ezt a blogot olvasni és a képeket nézegetni hozzá és újra meg újra átélni az élményeket. Este ausztrálokkal haverkodunk a szállásunk éttermében, mi meséljük a kubai kalandjainkat, ők a mexikóit. Este hulla fáradtan zuhanunk az ágyba… Tesó újra átéli a "normál" víz adta örömöket. A holnapi szállásunk alapfeltétele a melegvíz és az internet lesz.

Categories: Guatemala | Tags: , | Leave a comment

No frío… normal

Posted on 2014/01/18 by judit

2014. január 15.
Kora reggel szakadó esőre ébredek. Akkor ezt most Iztamna (maja teremtő) eldöntötte… nem maradunk tovább. Nagyon szomorú vagyok.. szívem szerint maradtam volna még. később Tesóval is beszéltük útban a határ felé szomorú szívvel… hogy igazándiból olyan szívesen maradtunk volna még.. jó lett volna új barátainkkal közös főzőcskézni, tényleg összebarátkozni. Felkelek a kopogó esőt hallgatva… nem is nagyon van értelme lemenni megkérdezni jár-e a komp… de azért lemegyek, szólok, hogy akkor elmentünk. Fekete barátunk van csak ott a Kin-Winik azaz Nap ember utazási irodánál, maja barátom, John már útban Caracol felé. Tegnap este mondta, hogy ha maradunk elvisz minket egy helyre, meg már tegnap délután is keresett minket, mi meg csak otthon ültünk, olvastuk a könyvet, de nem látott minket az utcán, és aznap a meleg miatt a hátsó teraszon voltunk. Hát akkor reggeli, pakolás, bakancs fel, míg Tesó szedelődzködik írok egy e-mailt John-nak is. 🙁 Épp elállt az eső, mikor elindultunk, 2 perc a főtér, gyors veszünk egy hűtőmágnest, ennyi az össz szuvenír minden országból.. meg az élmények. Megyünk a buszhoz, de útközben már szólít is le egy taxis…. Határ?.. Igen! … Mennyi?… Sok!.. Collectivo fele!.. Oké! Kb. fél perc múlva kiállt, megvan a másik két ember, irány a határ. Útközben, míg szomorúan ecseteljük, hogy milyen jó volt itt azon filozofálgatok magamban, hogy most kellett volna-e maradni, vagy az utazás ilyen, hogy menni kell tovább és újabb felfedezéseket tenni!?!?? Most úgy érzem még sincs meg a maximális szabadságunk.. hisz van határidő, és limitált pénz is… nem maradhatunk valahol áldozat nélkül. Majd elsodor a következő állomás… ez ilyen, mikor utazik az ember. A határon pénzváltók hada lep el minket, váltunk egy kicsit a megmaradt dollárból queztal-ra, az jól jöhet, de sokat nem, mert szarul váltják. Simán átmegyünk, viccesem laza a határ, táskába bele sem néz senki, újabb pecsét az útlevélbe, szépen gyűlnek. 🙂 A túloldalon minden hasonló, csak nem beszélnek angolul.. mikrobuszok hada kínálkozik Flores-be.. majdnem jó, de mi El Remate-ba megyünk, kitesznek a kereszteződésben, onnan 2 km csak. Igen ám, de elkezdett megint szakadni. Bepréselnek 20 embert a 10 személyes mikrobuszba, irány Flores. Itt is szakaszokban jó az út, vagy kátyus iszonyatosan. Út közben a sofőr átváltja a maradék belize-i dollárunkat… majd a legnagyobb szakadó esőben kitesznek minket. Behúzódunk a buszmegállóba… várjuk a szerencsét. De sehol senki, egy árva lélek sem. Ott van velünk egy helyi is, megkérdezzük.. itt van közel gyalog.. akkor menjünk, nincs hideg… nagy bajunk nem lesz, max. elázunk nagyon. Hátinak van esőkabija, nekünk is.. aztán irány gyalog. Kb. 5 percet mentünk, jött a collectivo, a mikrobusz.. előre beülünk ketten ölünkben a hátikkal… nem messzire megyünk, bíztat a sofőr. Kitesznek 10 perc múlva a szállás előtt, amit kinéztünk a Lonely Planet-ből… még mindig szakad.. itt ragadunk. Beszélgetünk az étteremben egy idős, de nagyon fitt és kedves amerikai párral… kicsit tájékozódunk, mi meg leadjuk az infót az előző szállásról, és John-t is ajánlottuk. ők arra mennek tovább. Megnézzük a szobát, minden jó, csak meleg víz nincs. Azt mondja az ember nem hideg az.. normál. Hát nem tudom… alapból hüsi van, most épp kellene a melegvíz. Végül megegyezünk, 150 quetzal/éj. Ablak nincs, csak szúnyogháló… az egész az erdőben… lesz hangulata. Eszünk is az étteremben, Tesó hamburgese-t a változatosság kedvéért… remélem az út végére meg bír telni elég marhahússal. Közben megérkeznek szállásszomszédaink, egy francia pár.. Tikal-ban voltak.. szakadó esőben.. kemény. Elállt az eső végül, beköltözünk a szobába, én rögtön új ágyneműt kérek, de kapok is szó nélkül. Aztán irány a falu, kaja, víz, Atm, Tikal-i busz a feladat. Nem nagy a hely, így meg is oldjuk könnyen. Eszünk megint… persze hamburgese-t.. nekem ez nem fog menni… kenyér és hús folyamatosan. Hazajövünk, kiolvassuk a Tikal részt a Lonely Planetből, mármint én fordítom magyarra, Tesó meg bealszik rajta. Megcsináljuk a szenyákat másnapra, sajtos-lekváros.. ezt még Kubába tanultuk Holguinból Remedíos-ba menet valahol egy benzinkúton árulták. Csak abba guayaba lekvár volt.. mármint olyam hitlerszalonna állagú.. míg ez most nálunk olyan folyósabb modern 🙂 fajta. Mindegy, hűtő nincs, reggel 5.30-kor megy a busz, kaja kell, mert az ásatás nagy, kora délutánig is ott lehetünk. Ez meg nem romlik meg… bár csak 20 fok körül lehet, este még kevesebb.. jobb az óvatosság a hústermékekkel. Jókat röhögünk, mert a szenvicsek csúsznak szét, rendes csomagolóanyagunk persze nincs, majd megesszük kanállal… 🙂 Aztán Tesó nekiveselkedik a tusolásnak a "normál" vízbe… sok jó ötlete van hogy lehetne elmagyarázni a tulajnak mi az a melegvíz…. például elvinné egy helyre, ahol csak forró víz lenne… és egyéb ötletek. De végül is elröhögtük… én majd reggel 4-kor nézek szembe a "nem hideg.. normál" vízzel.

Categories: Belize, Guatemala | Tags: , , | Leave a comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d