Megérintette a szívem…

2014. január 14.
Ma lustálkodunk reggel, befejezem megírni a hosszú elmaradásokat, míg Tesó alszik. Tegnap későig írtam, nem sok van már. Aztán megküzdök az ananásszal, életlen bicskával nem könnyű megpucolni. De óóó.. milyen édes. Nem is tudtuk milyen is egy igazi ananász. Hmmm…. jamm. Aztán mosoda, meg a kompot ellenőrizni jár-e.. de nem jár. 🙁 Most mi lesz!?! Elmegyünk a piacra, eszünk megint olyan vaslapon sült sajtos lepényt… nagyon jó.. meg csevegünk a helyi asszonyságokkal. Honnan jöttünk, ott milyen nyelven beszélnek, hová tartunkő Az egyik nő El Salvador-ból való, kérdezzük mit ajánl, hová menjünk, de úgy tűnik nem igazán ismeri a hazáját. Veszünk ananászt, zöldséget az esti salátához… de jó lesz. Aztán vissza, akkor olvassuk el Guatemalát a könyvbe és rakjuk össze a programot nagyjából mit is akarunk megnézni. Tikal, Cobán, Quetzaltenango, Chichicastenango, Atitlán-tó, Antigua… nagyjából az út. De ennyi időnk nincs.. lehet valami kimarad.. meglátjuk. Ezzel nagyjából el is megy a nap.. ja, meg behalt a Sd kártya olvasó, teljes a kétségbeesés, hogy fogjuk a képeket átmásolni a tabletre? Tesó leszalad a ruhákért, poénból beugrik egy "számtech" boltba.. és csodák csodája visszatér egy új kártyaolvasóval. Hát erre nem számítottunk. 🙂 Igaz 5x annyiba került, mint otthon, de otthon ez filléres dolog, így sem volt drága. Miután kiolvasom a Lonely Planetet, átbeszéljük az utat.. Tesó kiejti a száján maradjunk még, olyan jó itt.. így eldöntjük, ha reggel megy a komp, maradunk még egy napot, ha nem irány Guatemala. Eszünk isteni salit, aztán irány a haverunk. Töltöttünk le neki téli, tavaszi, nyári, őszi képeket.. 🙂 Beszélgetünk, nagyon megkedveltük egymást, mondjuk jöjjön el megnézni a 4 évszakot valamikor, szívesen látjuk. Azt mondj elkezd spórolni. 🙂 Nagy ölelkezés… szívem szorul.. tényleg megkedveltem.. belopta magát a szívembe… a maga egyszerűségével, őszinteségével, nyugalmával. Nagyon békés, vidám ember.