2014. január 13.
Reggel sokáig alszunk, semmi sürgős dolguk nincs. Ha jár végre a komp a Xunantunich ásatáshoz, akkor elmegyünk. Le is szaladunk a maja barátunkhoz, hívja őket, még mindig magas a vízállás, nem jár a komp. 🙁 Holnap lesz az utolsó esélyünk… tovább nem várhatunk. Pedig ez lenne itt a legnagyobb és legfontosabb ásatás. Akkor megnézzük a helyi kisebb ásatást, oda gyalog el lehet sétálni. Cahal Pech a maja város neve. De előbb más fontosabb dolgunk van. Rövidgatyát kell vennem, mert a tuti isteni zöld gatyám tegnap megrepedt a seggemen, és mivel ez lesz a 3. varrás rajta (már az első héten rakoncátlankodott), így Tesó rámparancsolt, hogy addig nem jöhetek vissza, míg nem veszek egy gatyát magamnak. Nem gyenge kihívás, mert itt vagy alacsony kövér emberek vannak, azokba kétszer beleférek, aztán meg vannak a csini forrógatyák a kiscsajoknak.. túragatya sehol. Lassan kezdtem a falu lehetőségeit kimeríteni, mikor találtam egy boltot, ahol volt amit keresek. Persze méret csak egy kicsit hosszú, pizsama kockás nadrágból van, de nem számít, az anyaga jó, a méret stimmel, a kockás sem gáz nagyon. Veszek még pár dolgot, ananászt, ebédre pékárut az egyszem francia pékségben, multivitamint, mert az jó lesz. Kevés zöldséget eszünk (mert nincs), régóta úton vagyunk, kell egy kis erősítő. Tesó addig vesz valami Hypo félét és beáztatja a ruháit kicsit fehéredni, fertőtleníteni. Majd aztán elvisszük mosatni. 3 körül elindulunk a helyi ásatáshoz, kellemes kaptató fel a hegyre… jó meleg van, de a Nap már lefelé megy. Megnézünk mindent, végre fel lehet mászni a templomra… jó nagy lépcsőket csináltak, nem tudom ezek a kicsi maja emberek hogy mentek fel oda. Nem lehetett a szertartáskor szépen elegánsan menni.. neki kellett feküdni. 🙂 Kellemes hűvös van mindenhol, fák között vannak a romok. 4 fontosabb tér van, persze minden kis lyukba benézünk. Végül fent ücsörögtünk a templom tetején és néztük a madarakat.. ezek is tinosa-k, azaz pulykakeselyők, de ezek kisebbek, mint kubai rokonaik. Öt körül elindultunk vissza.. betértünk haverunkhoz, na akkor most kiderül minden rólunk. Születési nap alapján megmondják ki vagy, mi az állatod, mi a pozitív, negatív tulajdonságod, mi a színed. Tesó állata a kutya, szine a fehér, én harkály vagyok, szinem a piros. Nagy nehezen találtam egy oldalt, ami nagyjából azt írja le, amit nekünk mutattak.. de egyébként sok kamu naptár van fent a neten. Születésből számolják, de nem lehet meghatározni, hogy melyik hónap minek felel meg. Egy táblázatban a hónap meg a dátum kereszteződéséből lesz egy szám, ahhoz hozzáadod az évszámhoz tartozó számot, majd ha ez több 260-nál (ennyi nap van egy maja évben) akkor kivonsz belőle ennyit. Aztán megkeresed a számhoz tartozó kártyát, Tesónak a 10-es, nekem a 17-es lett. És ez jelöli a kutyát, meg a harkályt. http://mayan-calendar.com/ancient_birthdays.html Közben ott volt egy öreg maja tanító, tanított nekünk pár maja szót. Aztán John adott nekünk két opálos követ, amik taszították egymást… mintha két azonos pólusú mágnest próbálnál összeérinteni… nagyon érdekes volt. Sastum-nak hívta, de nem tudom hogy kell leírni. Végül megkaptuk egy ember nevét, aki Tikal mellett lakik egy faluban, érdemes őt megkeresni. Helyi túravezető, nagy tudású ember. Nagyon jól éreztük magunkat, jókat nevettünk. 🙂 Estére valami rizses, babos, kevés húsos kaját eszünk, de én valójában egy nagy tál zöldségre vágyom. Ez a következő kihívás. Holnap kimegyek a piacra, hátha találok megfelelő hozzávalókat. Jó lenne.. különben nem fogyok le az út alatt. 😉
- img 8824
- img 8832