2013. december 28.
Korán reggel kimegyek a főtérre, hogy megnézzem nappal is Santa Clara-t, meg csinálhassak pár képet mielőtt indulunk Havannába. Útközben veszek reggelire egy papayát 10 pesóért, meg 2 zsömlét hozzá, megvan a reggelink is. A tetőteraszon kapunk teát, kávét, megesszük a papayát, nem is kell több. Jön a taxi 20 perc késéssel, de nem is baj, épp kész lettünk. Egy idős papa ül elöl, mellettünk egy jóképű, fiatal pakisztáni srác…. de rég hallottam már egy jó kis paki akcentust.. jót mosolygok magamban. A srác orvosnak tanul, amikor volt a nagy földrengés náluk Fidel felajánlott 1000 egyetemi helyet segítségnyújtás gyanánt. Ezzel a programmal érkezett a srác ide. Ingyen tanul, kap kaját, szállást, és amikor végez 3 évet kell ingyen dolgoznia valami elmaradott régióban. Hasonló a sztori, mint a Ghana-i srácnak még Havannából. A különbség annyi, hogy ez a srác kap a pakisztáni kormámytól havi 100 dollár ösztöndíjat, meg a család is megdobja havi 2-300-al, ami zsebpénznek itt nagyon sok pénz. Van is iPhone-ja, nem egy csóró srác. Mondja neki lehet internete, de a kubaiak csak a kubai belső intranethez férnek hozzá a netkávézókban. Azt is mondja, hogy a kubaiak nem vághatnak le egy marhát, mert az elsődleges funkciója a tehénnek, hogy tejet adjon… sok év börtön jár érte. Persze a turistáknak van a luxusszállókon, éttermekben. Beszélgettünk a rendszerről is, mondja, hogy sok fiatal szeretne fejlődni, ők rendszerellenesek, de a miniszterek nagyon öregek, nem látják be mi történik, nem akarnak változtatni, és mellesleg nekik minden luxusuk megvan az internettől kezdve az utazás, minden. Azt mondja amióta Raul van, azóta van némi lazulás, lehet saját kis üzleted, de nehéz követni a törvényeket, folyamatosan változik minden, nagyon zavaros. Emellett kifaggatott a mangánéletemről mintha ismerkedni akarna… és nagyon kedvesen felhívta a figyelmem, hogy 35 év felett már van némi kockázata a szülésnek… eszem a fiatal 25 éves orvostanhallgató fejét, úgy látszik az illemtan órán hiányzott, vagy csak más világból jött, ahol a nők ezzel lehet nincsenek tisztában, bár nem hiszem, hogy ezt ne tudná mindenki. 🙂 Elkérte az email címemet, apja azt akarja, hogy Londonba csinálja a szakosodást, van ott rokon is… megoldják majd biztos. Egyébként orvos az egész család, tesói is annak tanulnak. Megérkezünk Havannába, rég szívtam már ilyen sűrű szmogot… itt van a legtöbb régi autó, de az újak is füstölnek ezerrel, nem foglalkozik ezzel senki. Megérkezünk a buszállomásra, kiderül, hogy a hátizsákom derékkötőjére folyt egy kis benzin, tiszta benzin lesz a rövidgatyám, pólóm. Még szerencse, hogy az enyémre folyt, Tesó mekkora cirkuszt csinált volna nekem, így legalább nincs lehetősége sokat morogni… bár így is ? bosszankodik jobban. Busz kettőkor megy, elég volt a szakadt taxizásból, van két óránk enni valamit….. a papaya már rég volt. Igen ám, de elfogyott a jegy, jöjjünk vissza kettőre, és ha valaki nem jön el, akinek foglalása van, akkor lehet szerencsénk. Hát ez nem túl kecsegtet?… az év vége miatt sok a turista, és a helyiek is igyekeznek haza a családjukhoz, az év végét a családdal szokás ünnepelni. Kimegyünk, cápák megint, megalkudunk gyorsan egyre, 30 cuc-ért elvisznek kettőnket Vinales-be. Igen ám, de indulás azonnal… a kocsiban van már egy holland pár, ők 40-et fizetnek. Nem tudják, hogy kb. a busz árában elvisznek, nem szabad sokkal többet fizetni. Mi ketten elöl ülünk, régi nagy batárral megyünk. Felszedünk még 3 helyit… akkor még 3 óra autózás. Szerencsére mindig van nálunk egy csomag keksz… Tesó sokat tiltakozott miatta az elején, mondtam, hogy mindig kell kajának lennie nálunk, bármi történthet. Majd ha lehet müzliszeletet veszünk, de itt nem nagyon van más választásunk. Szóval egy csomag keksz az ebédünk, majd ha odaérünk, kajálunk. Persze az ember megállt a falujában, ami útba esett… mellesleg az autópályás lekanyarodás is sajátos volt: át a szembe sávba, onnan a szembe lehajtó sávon fel a kereszteződésig… hú bakker… nézünk keményen… de végül is ebbe a forgalomba belefér. Vissza is így jövünk… le szembe, át a másik oldalra. Pinar del Rio-ba kitesszük a helyieket, majd leint egy taxit, fizet valamennyit és átpaterol bennünket a másikba, majd az elvisz Vinales-be. Hát nem valami ügyfélbarát rendszer.. na de mindegy is… robogunk tovább.. még 20 perc és megérkeztünk. Szállásunk rendben van, kedvesen fogadnak minket, 25 cuc, ahogy még telefonon megegyeztünk. Az egész falu egy nagy üdülőhely.. csodás a táj… egy völgy, mellette kisebb hegyek… de olyan lekopott kúpoknak néznek ki.. nagyon szép. A házigazda kínálja a vacsorát, 7 cuc-ért f?z, mondjuk sok, keresünk a városban valamit. Mondja itt csak puccos étterem van… kérdezzük hol esznek a helyiek… itt csak drága hely van. Ráhagyjuk, elmegyünk szétnézni… mikor indulunk utánunk szól, hogy 5-ért csinálnak nekünk vacsorát, jó lesz-e. Elfogadjuk, homárt kapunk 5-ért, ami egyébként olcsóbb, mint a csirke. 🙂 A faluközpontban persze találunk 10 pesóért pizzát, meg egy helyet, ahol csinálnak olcsón reggelit… veszünk vizet meg 2 ananászt is.. nem lesz itt gond, majd beszerezzük mi a kaját magunknak… maradunk 5 napot.. ránk fér némi pihenés. Szép a táj.. majd túrázunk. Kell a mozgás, sokat ültünk manapság. Este kapunk egy kis rumot vacsora előtt. A kaja nagyon durván nagy adag… leves (hanyagolható), homár, rizs, feketebab, sült zöld banán, chips, sült valami krumpliféle… de annál édesebb… sok-sok saláta, és egy tál gyümölcs. Hát a homáron kívül a többin alig látszik, hogy ettünk belőle. Holnapra meg kellene egyezni 3 cuc-ért kevesebb kajában, és kevesebb sóban, és akkor itt eszünk. Remélem belemennek. Este a verandán hintaszékből nézem a felhőszakadást.. megírom az elmaradt blogokat.. holnap lazítás, Tesó nincs jól (a hasával van valami) 9-kor lefekszik… engem is kerülget egy megfázás.. kicsit pihenni kellene most már, sokat jöttünk, mentünk, keveset aludtunk egy helyen, fárasztó ez a folyamatos cuccolás.