Stoppal az 5*-os hotelbe

2013. december 25.
Reggel az izraeli pár jövés-menésére ébredtünk, mert ugye a harmonika ajtó jól szigetel, főleg ha felette nincs üveg, semmi. 🙂 A wc melletti szobában nyitott ajtónál alszik a család, akiket kitúrtunk az ágyukból ezek szerint. 3-an egy ágyban lábtól a fejig fekszenek. Egy éjszakát gondolom lelkesen kibírnak ennyi pénzért. Akkor megvárjuk míg lelépnek az izraeliek, miénk a fürdőszoba…. ahol csak egy lamellás ajtó van… túl sok magánéletre nincs lehetőség a wc-n sem. A tusoló is egy csodás megoldás, ezzel a mamikánál találkoztunk először: a tusolófejhez be van kötve egy vízmelegítő… nem messze egy biztosíték, ami nagyjából a kapcsoló is. Nagyon meleg nem lesz, de azért fellangyosítja az éppen csak folyó vizet. Néha ráz, de csak kicsit. 😉 Lelkesen megyünk a másik helyre, 30 cuc-ért láttuk is a szobákat, biztos király lesz. Na de megint lett valami. A házinéni egy másik szobába vezet minket… nincs ablaka, tusoló valahol kint, közös. Mondjuk, hogy nem erről volt szó, azt mondja a vendégei maradtak még, meg, hogy ő mondta a Trinidad-i csajnak, hogy nincs szobája, de tegnap már ő mondta, hogy csak egy éjszaka… megy a vetítés, kamuzás, megköszönjük és elmegyünk… túl sok a kamu. Gondolkozunk, hogy mi legyen, Santa Clara, vagy Cayo Santa Maria… megnézzük a helyi hotelben lehet-e szállást foglalni a Cayo-ra… de az is nehézkes, nem akar dolgozni a Buro de Turismo emberkéje… a hotel portáján taxikra várnak az emberek, 3 cuc egy ásványvíz… tiszta mocsok a város, bőzlik a rohadó maradéktól és a húgyszagtól, menjünk innen a picsába… kimegyünk a város szélére stoppolni, majd lesz valami, csak el innen. Kiérünk, taxisok integetnek, hogy leteszik az utast és jönnek vissza értünk… de addigra megáll egy Lada… a helyi lelkész vesz fel minket, elvisz Caibarien-ig, ott megpróbál minket feltenni a Cayo-ban dolgozó melósokat vivő buszra, de nem akar a sofőr elvinni. Mondjuk a lelkésznek ne aggódjon, megoldjuk, köszi a segítséget. A következő busz sofőrje lazább, elvisz minket. A buszon megbeszéljük az egyik sráccal melyik a legolcsóbb hotel. Csak 5*-os van, az Eurostar egy új hotel, a legolcsóbb és jó, meg a Luna Mayo-t vagy mit javasolta még. Leszállunk a Luna Mayo-nál… nagyon puccos… hatalmas recepció, fotelek a csobogó vizek között. Kérdezzük az árat.. 270 cuc/éj. Hoppá… ha ez az olcsó, akkor bajban vagyunk. Nade itt is van Buro de Turismo-s csaj, nézzük az mit mond. Mondjuk, hogy a legolcsóbb hotelt keressük, és tisztességgel átnézte a listát, meg oda is adta nekünk, hogy nézzük meg mi magunk. Nem igazán értettem mi történt, de ez a nő akart nekünk segíteni és végezte a dolgát tisztességgel. Tesó is megjegyezte később ugyanezt. Végre egy kellemes meglepetés. A 2. legolcsóbb az Eurostar 4 cuc-al több, mint a másik, de a csaj szerint jobb (133 cuc/éj).. teljesen új szálloda. Hát akárhogy is nézzük az all inclusive-et, ez a napi 100 cuc-os budget-en túl van… na de végül rászánjuk, legyen itt a következő két éj. Lefoglaljuk, kifizetjük kártyával!!!! és itt a Mastercard is okés. Akkor a következő kérdés, hogy lehet a korallzátonyt megnézni. Vannak egész napos kirándulások katamaránnal, homár ebédre stb. stb. 80 cuc/fő, vagy van egy kisebb túra, abban is van korall, meg motorcsónakázás és 78 cuc kettőnknek. Ez nekünk jó lesz, ezt is kifizetjük… a 100-nál már nagyon túl, de hát ezért jöttünk ide.. ezt nem hagyhatjuk ki. Átmegyünk a szállodánkba taxival, sétálunk a recepció felé hátizsákkal a hátunkon (gondolom nem sok ember jön ide hátival), és a nagy vigyorral az arcunkon csak annyit mondunk egymásnak, hogy ne röhögjünk már annyira… ne látszódjon mennyire királyság ez nekünk. Na de a vidámsággal nem tudtunk mit kezdeni… a recepciótól átlátni az egész épületen, és a nagy messzeségben ott kéklik a tenger… az épület ugye trópusi vidéken van, nincs ajtó és átfúj rajta a tenger felől érkező szél.. fényes a padló, hatalmas belmagasság, bárpult.. fotelek két oldalt. Mekkora sztárság. Megvan a szobánk, kapunk a recepciónál Welcome ital-t, jön a boy és egy golfautóval visz át az épületbe, ahol lakunk. És akkor a szoba… hatalmas.. olyan igazi 5*-os méret. Két akkora ágyunk van, hogy eddig ketten aludtunk akkorán, mint itt egy. Ledobjuk magunkat az ágyra, és nézzük egymást… eddig ezt a távolságot egy szobán belül csak az ellentétes falakhoz d?lve tudtuk elérni. 🙂 Jókat nevetünk… mekkora poén… stoppal jöttünk az 5*-osba. És folyik a víz rendesen… az élet apró örömei, gyorsan le is tusolunk… az elmúlt egy hétbe összesen nem fojt ki rám annyi víz, mint itt percenként. 🙂 Nagyon szélsőségesen élünk itt… vagy a vacak helyen lakunk, vagy a 4-5*-osban. Úgy tűnik itt nincs közepes szint. És akkor kezdetét vette a két nap kőkemény luxus. Bárpult, mojioto, pina colada rendes pohárban frissen készítve, ahogy mi kérjük kevés cukorral. A 24 órás bárban kérünk némi kaját… aztán megnézzük a tengert. Ma már hüsi van, majd holnap fürdünk is. Vacsorához igyekszünk, előre eldöntjük, hogy most csak húst és zöldség-gyümölcsöt eszünk, mert a való világban kint rengeteg kenyér van, most kicsit helyreállítjuk az egyensúlyt. Aztán elénk tárult a kánaán. Csak kapkodtuk a fejünket föleg a sok szar sonkás-sajtos szendvics vagy pizza után. Rákolló, meg ezer féle hal, meg frissen sült hatalmas szardinia, meg többféle marha, meg ezer zöldség köret, meg friss saláta, meg persze sütötték a húsokat, ki melyiket kérte… meg ki tudja mi minden. Nem győzünk betelni… Tesó is csak úúú… meg ááá-zik, meg a Ez de király! csúszik ki a száján. Na akkor most megint nem fogyunk, az biztos. 🙂 Este megint koktélozunk, és elmegyünk pihenni… a TV-ben BBC-t fogunk… Angliában árvíz van, Kent, Surrey… eszembe jutnak az otthoni barátok.. remélem minden okés velük. Jó volt hallani némi hírt, teljesen el vagyunk szigetelve a világtól. Este némi hasbaj kezdődik… nem hiszem el, hogy itt a kánaán-ban lesz bajom a kajától. Nincs nagy baj, csak kicsit kellemetlen… remélem holnap kibírom a kirándulást.