Daily Archives: 2014/01/05

Buszozás

2013. december 21.
Ma reggel korán kelünk, 8-kor indul a busz Holguin-ba. A buszmegálló mellett veszünk 4 tortillás azaz omlettes szendvicset reggelire, meg 6 db sonkás-sajtosat ebédre, közben megiszunk 1-1 ananászlevet.. a 8 órás útra elég lesz biztosan. Mindezért fizettünk 3 cuc-ot… mindjárt olcsóbb, mint a szálláson a reggeli fejenként 4-ért és még csak jól sem lakunk. Átmegyünk a buszmegállóba, jegy, csomag (most már résen vagyunk, figyeljük, hogy csomagunk belekerül-e a buszba). Aztán várjuk az indulást. Kubában eleg sokszintű a buszozás, van a Viazul kimondottan turistáknak légkondis busz, mi ezt használjuk városok közt, és nem is láttunk szinte csak turistákat rajta. Aztán van az Astro, ami a kubaiak távolsági járata, nem klímás, de azért elég tűrhető buszok. Arra azt mondja a Lonely Planet, hogy csak 2 fő turistát szoktak felengedni, az a helyikenek van, mi még nem próbáltuk. Aztán láttam nagyon lepukkant iskolabuszokat, ezek a helyközi járatok, meg vannak a kamionok, amik szintén rendszeres buszoknak számítanak, ezek is szerintem helyközi járatok, nem hiszem, hogy van 8 órás út. Aztán meg a helyi tömegközlekedés a nagyon lepukkant buszokkal… de erről már volt szó az első napokban. Az út alatt sokminden nem történt, egyszer megállt a sofőr babot venni magának, vagy seftelni… nem tudom, bár nem volt több 3 kilónál. Út közben pedig gyönyörködhettünk a banán-, mangóligetekben, a tehenek legelészésében, a sűrű bozótosban, sok-sok folyóban, királypálmákban… amit időnként megzavart egy-egy propaganda tábla…. A mindig győztes Fidel, A forradalom legyőzhetetlen, Építsük a szocializmist, A munka….. stb. stb. Próbálok párat lefotózni, de a buszból nehéz. Eléggé hasonlatosak a Jobban élünk mint 4 éve, Rezsicsökkentés plakátokhoz. Ajaj, nagy a baj!!! Megérkezünk fél 5-re, várnak minket taxival… hopp 5 cuc… ezt kihagyhattuk volna. Szoba elmegy, ágy szar, víznyomás nem túl erős… máshol sem lesz jobb. Alkudunk 25-ről 20-ra… elsőre rábólintanak… megint belelátok a kis regisztrációs könyvbe, mások is 20-at fizettek, megint csak bepróbálkoztak. Elbeszélgetünk a csajszival, aki itt viszi az üzletet. Na most megkaptuk a másik oldalt. Nagyon Fidel ellenes, azt mondja mikor Kelet-Európában rendszerváltás volt nagyon bíztak benne, hogy náluk is megtörténik, hisz a KGST felbomlott, anélkül nem fog menni. Nagy volt az éhezés… azt mondja nagyon jó a föld, de senki sem művelte, mert a termést nem lehetett eladni, mindenki a szovjet és kelet-európai segélyeken élt… a kelet-európai rendszerváltás után sokan éhenhaltak. Azt mondja kb. 3 éve voltak reformok, akkor engedélyezték a magánszállásokat, magánéttermeket, saját kisboltot… lassan rendeződnek a viszonyok, de azt mondja most meg vissza akarnak csinálni pár dolgot, mert túl jól élnek az emberek. Kérdeztük mi lesz Raul után, azt mondja van egy unokája, akit már most visz magával mindenfelé, úgy néz ki ő lehet az új vezér. Szomorú… remélem egyszer azért felszabadítják magukat. Elmegyünk sétálni a városba, nagyon rendezett minden és mindenki. Szombat esti lázban égnek, megy a korzózás csini ruhában…. jó látni ilyet. Nem akar senki eladni semmit, hagynak minket békén, na nincs is sok turista, alig találkoztunk párral. Vacsorázni betérünk egy étterembe, ahol összesen 5,5 cuc-ért eszünk sültet, salátával, gyümölcslével, és még egy sör is belefért. Na ez lett volna a normális mindenhol, csak a turista helyeken nem lehet olyan könnyen megtalálni a helyieknek szóló éttermeket. Sétálgatunk, leülünk a főtérre, mint mindenki más. Fiatalok rázzák magukat, családosok gyerekekkel… srácok fociznak, gördeszkáznak…. kellemes hűvös van… majdnem fázom kicsit, de már jól esik. Hazamegyünk és mivel abban a luxusban van részünk, hogy van TV-nk, gondoltam megnézem mit adnak a helyi csatornán. Sikerült a híreket kifogni, vagy valami ilyesmit, mindenesetre a bemondó elővezette, majd kapcsolaták a parlamenti vagy kongresszusi közvetítést, ahol egy egyenruhás ember (lehet Raul volt) beszélt legalább 20 percig, a gazdasági növekedés, a munka, az export-import volt a téma… sajnos nem igazán értettem, pedig jó lett volna. A beszéd végén Chaucescu féle vastaps percekig, állva… bár nem kántálták Fidel nevét…. nagyon komoly volt. Majd egy másik ember jött, az meg azzal kezdte, hogy Viva la Revolución! majd mindenki Viva!, Viva Fidel! Viva!, Viva nem emlékszem mi volt a 3. Hát döbbenet… vajon akik ott vannak, azok mit gondolnakő!?!??

[Catergory Kuba]

Categories: Kuba | Tags: , , | Leave a comment

Cienfuegos

2013. december 20.
Ma nagy meglepetés ért minket. Cienfuegos egy teljesen nyugatias, európai jellegű város, ahol nem akarnak valamit ránk sózni minden méterben, ahol az emberek szépen öltözöttek, kulturáltak, ahol az utcák tiszták, kövesek. Minden van, és semmi sem elrugaszkodott. A főutcán lehet olcsó kaját vanni, nem csak drága turista éttermek vannak. 10 nap után nagy felüdülés, kellemes a szemnek, a léleknek. Tesóm fantasztikus elmélete megdőlni látszik, hogy a politikai rendszer meghatározza a gazdaságot. Persze a keretrendszer nagyon szők, de úgy látszik attól még lehet egy város tiszta, mert kommunizmus van. Ez inkább az emberek szocializációján múlik szerintem. Ha valaki igényes és szorgalmas, akkor megtalálja a boldogulás útját bármilyen rendszerben is éljen. Szóval meglepve nézelődtünk a csodaszép városban, Havanna nyomora és Trinidad nagyon lenyúlós turistavárosa után. És a legjobb az egészben, hogy ez nem a turistáknak készült attrakció volt, hanem saját maguk miatt volt szép a város… olyan igazi volt az egész. Kimentünk a tengerpartra, addigra már nagyon meleg volt. Itt nagyon forrón éget a Nap, nem lehet 1 és 3 között kibírni az utcán. Na nem könnyű így kirándulgatni, de végül is a tengerhez közel leültünk a fák árnyékában, és ott pihentünk egy órát. Mikor felkerekedtünk, kiderült, hogy 100 m-re volt egy kis kocsma, ahol 6 pesóért, azaz 54 Ft-ért adtak egy pohár sört 🙂 , már ha szereztél magadnak műanyag poharat, mert az nem volt… de jött egy mami, aki persze pont "steril" műanyagpoharak árult.. vettünk is egy pesóért egyet-egyet. Összeismerkedtünk egy német papával, aki 25 éve Kubában él. Kérdeztük miért lakik itt… mondta, hogy meleg van és 6 pesó a sör. Hát kemény érvek, nem is tudtunk mit mondani rá. 🙂 Közben kiderült, hogy egy vállalati partiba csöppentünk, minden asztalon egy üveg rum, meg sörök. Nem értem hogy bírják ezt ebben a melegben… no volt is jó kedv, mulatás, ment a cha-cha-cha… (titokban videóztam is), de meglepő, hogy nem láttam részeg embert. Nem volt durván szétcsapva senki. Beszélgettünk vadonat új német barátunkkal spanyolul, kiderült, hogy aneszteziológus volt, meg nagy rokker. Van otthon családja, 2 lánya. De volt egy motoros balesete, ami után kapott egy nagyobb kártérítést, de nem dolgozhatott többet, így inkább fogta magát és lelépett. Mindenki őrültnek tartja otthon….. évente hazajár pár hónapra a gyerekeihez, de Kuba az otthona. Elvett egy fiatalabb nőt feleségül, úgy tűnik normális a viszony köztük… de persze ez kellett a letelepedéshez is, meg hogy házat tudjon venni. Most virágot termel, orchideát, meg kapja otthonról a 600 Eurós nyugdíjat… amiből vígan él Kubában. Igazi életművésznek tűnik…. fiatalon hátizsákkal bejárta a világot, és most belassúlt a kubai életbe. Van egy Ladája… ismerik, jó arc, nagy svihák. 🙂 Tesónak beszólt, mikor rágyújtott egy cigire…. az ninos-oknak van…. gyerekeknek. 🙂 … persze az ő szájából szivar lógott. Meg beszélgettünk a német arc haverjával, egy fekete emberkével, aki Remedios környékéről való, mondtuk, hogy megyünk a december 24-i partiba, tiszta lázba jött, hogy mi tudjuk, hogy 24-én van a legnagyobb tüzijáték és táncverseny, a Las Parrandas, nagyon híres. Persze a német cimbi és kubai felesége nem hallott még róla. Látszik ide még nem tört be az imformációs forradalom. 🙂 Hazafelé a buszállomásra bicitaxiztunk. Aztán irány haza, sok a dolog. Szállás Holguin-ban, Remedios-ban, kifizetni a szállást, megreklamálni a reggelit (nem volt kávé, gyümi lé, meg 1-1 tojást kaptunk, 4-4 cuc-ért), megkeresni a taxis srácot, hogy talált-e másik 2 utast Holguin-ba holnapra, és akkor nem busszal mennénk 8 órát. Nagyon símán ment minden, a szállásadónk lefoglalta a szállásokat nekünk és elengedte a reggelit és elnézést kért. Alkalmazott készítette a reggelit, nem személyesen ő csinálta és megköszönte, hogy szóltunk. Hát nem tudom, nekem olyan furcsa volt egy a nő végig.. olyan mű.., nem igazi. Mindegy, célunkat elértük, de a helyet nem propagáljuk (Marisol a nő neve). A víznyomás is nagyon gáz volt… szinte csak csöpögött a víz. 2 szobája van kiadó, de ahhoz már van alkalmazott.. gondolom fillérekbe kerül, míg mi kemény 20 cuc-ot fizetünk éjszakánként. Meg is beszéljük Tesóval, hogy nem kérünk drága reggeliket, megoldjuk azt már mi magunk is összesen 3-4 cuc-ból. A taxis srác is meglett, sajnos nem talált embereket, így marad a busz. Korrekt volt, nem hitegetett minket tovább. Jut eszembe reggel is volt egy taxis kalandunk, mikor mentünk Cienfuegos-ba… a buszmegállónál ott álltak az "utazásszervezők" taxikat kínálgatva. Mondtuk Cienfuegos, megegyeztünk 30 cucba oda-vissza, a busz 24 kettőnknek…. várunk, emberünk idegesen telefonál, cigizik, kezel minden arra járó autóval, rágyújt megint, mondjuk, hogy hagyjuk, nem akarjuk lekésni a buszt, azt mondja nyugi, a busz itt megy el, ő alkalmazott, nem maradunk itt. Volt némi csapda érzésem… elmegy a busz aztán alkudozás kezdődik előlről egy másik szituációból. Jeleztem is aggodalmam párszor, tranqullo… nyugi.. hát 9 óra elmúlt, elvileg a busz elindult, lehet hátsó úton ment, nem láttuk… taxit nem tud intézni a csávó… aztán egyszer csak befordul a busz, csávónk kiáll az útra (kicsi macskaköves utcát kell elképzelni… épp, hogy befér a busz), leinti a buszt, felszállunk, nem lett biznisz, mi megnyugszunk, nem vert át.

Categories: Kuba | Tags: , | Leave a comment

Rabszolgatartó birtok

2013. december 19.
Korán reggel 7-kor kelünk, hogy fél 9-kor elinduljunk a nosztalgia vonathoz, ami elvisz minket a Valle de los Ingenios azaz a cukornád birtokhoz. A vonat fél 10-kor indul, de csak akkor, ha van 15 turista. 10 cuc/fő a jegy és 2-re érünk vissza. Nagyon lassú a vonat, persze nyitott, zakatol, de jó poén, ráérünk, nézelődünk. Banánültetvény, hegyek, Tesó bámulja a madarakat… már reggel fél 10-kor termikeznek… de jó nekik, mondja. 🙂 Szép a kilátás, távolabb hegyek, közelben banánültevények, hatalmas királypálmák és még ki tudja mi minden. Odaérünk az első megállóhoz Manaza-Izmaga. Itt egy nagy földbirtokos háza áll, akinek hatalmas birtoka volt és sok-sok rabszolgája. Fel lehet menni a toronyba, ahonnan a rabszolgákat nézték, ki nem dolgozik rendesen. Megjegyzem tényleg elég messzire ellátni, és pontosan látni ki mit csinál. A környék tele árussal, terít?, népi blúz meg minden féle kacat. Meg volt egy fürt kisbanán 1 cuc-ért. Ettünk már ilyet… ez fán érett banán… teljesen más, mint otthon. Nagyon finom, édes, ízletes. Hmmm…. Megyünk a vonattal tovább a Casa Guachinango-hoz, ahol egy hasonló régi kúriában egy étterem működik, de más nincs itt. Volt 2 óránk, így hát mi elmentünk sétálni a közelbe, láttunk bocikat, lovakat, folyót híddal, pálmával, banánligettel. Nagyon meleg volt ma is… visszamentünk a kúriához, és a mangófák árnyékában leheveredtünk, és megettük a szendvicseinket. 2 körül értünk vissza Trinidadba, hőség volt, hazamentünk pihenni, lassan értjük a hintaszék-TV combót… ebben a melegben tényleg nem lehet mit csinálni, és megjegyzem, most tél van, és száraz évszak. Milyen lehet nyáron? Este elmegyünk kaját vadászni, ez is 2 óra lett, mert ahol ettük tegnap az olcsó pizzát, az zárva volt, megkerestük a teret, ahol voltak még olcsó kajáldák, vettünk hambit, olcsó volt.. de olyan is. Este kicsit számolunk hogy állunk anyagilag, hát elszaladt a budget, a kitűzött 100 cuc/nap limitet átlagban kicsit túlléptük. Persze benne vannak az első napok tanulópénzei is, de megbeszéljük, hogy odafigyelünk jobban, visszaveszük a kaját, mostanra már tudjuk hol lehet normális áron kaját venni, és nem megyünk turista étterembe drága pénzért enni. Remélhetőleg a többi országba egyszerűbb lesz majd. Na meg a mindennapi sörözést is visszavesszük kicsit Tesó nagy szomorúságára… vagy majd iszunk rumot.. fél liter Havana Club 1,85 cuc és egy kis dobozos Crystal (nagyon jó helyi sör) 1 cuc, az ásványvíz meg 1,5 liter 0,70 cuc. Elég furcsa arányok. Este tetőterasz… ma ünnepnap, van még sörünk, aztán visszafogjuk. A házinénit megkérjük, hogy foglaljon nekünk szállást Holguin-ba és Remedios-ba, azt mondta holnapra (manana) minden meglesz. Találkozunk svéd új lakókkal, azt mondják taxival jöttek, olcsóbb volt, mint a busz. Gondoltuk, ez jól jöhet nekünk is… megpróbálunk taxit szerezni Holguin-ba. Találtunk is valakit, 150 cuc de ha 4 felé osztjuk, akkor 37.. holnap este megint arra sétálunk, meglátjuk sikerül-e kerítenie valakit mellénk. Ha nem, marad a busz. Holnap Cienfuegos-ba megyünk várost nézni. 1 órás a buszút, szép városnak ígérkezik.

Categories: Kuba | Tags: , | Leave a comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d