Daily Archives: 2014/01/05

Las Parrandas

2013. december 24.
Hajnalban dörömbölésre ébredtem… gondoltam a háziakhoz jött valaki… majdcsak beengedik. Aztán a házinéni engem szólít… hát ez meg mi? A sofőr… fél 9 helyett megjelent fél 7-kor. Azt mondja a haverja, aki vinni fog minket (mert akkor ezek szerint ő is csak egy közvetítő) siet Havannába, ezért szeretne korábban indulni. Kapunk fél órát, kint várnak, hogy elkészüljünk. Hát ez nem semmi… engem annyira nem zavar, de Tesóm rendesen aludt még. Ő kap is egy kávét a házinénitől, sietve pakolunk, negyed 8-kor indulunk. Egy viszonylag új 400-as Peugeot-val megyünk… szegény autó nincs kikímélve. Iszonyat kátyús úton száguldozunk, közben kerülgetjük a lovaskocsikat, bicikliseket.. nagy gáz, nagy fék, dömböl a helyi pop… érdekes útnak nézünk elébe. Menet közben sikerült a klímát kikapcsoltatni, és a zenét óránként halkabbra vetetni (mert valahogy "csúszott" az a hangerő szabályozó felfelé.. 😉 Nem valami szolgáltató barát… de közben meg nagyon olcsó volt… számoljuk, hogyan lehet, morfondírozunk… biztos lesz visszfuvarja is… de aztán megvilágosodunk…. mikor kiesik egy autóbérlős papír. Hát ? az autóbérlős cégnél melózik, egyébként is megy Havannába… ez meg a tuti fusi meló, tiszta pénz. Rá is kérdezünk, tényleg ott dolgozik, valami papírokért kell mennie. Tiszta a kép. Na nem is érdekel minket… találja fel magát.. csak élve megússzuk ezt a száguldozást. Útközben elsuhanunk párszor egy cukornád ültetvény mellett.. kérjük, hogy álljon meg.. ilyet még nem láttunk közelről. Megáll.. odamegyünk.. bakker, ez van vagy 3 méter.. mondja a sofőr, hogy törjünk le egyet, de nem megy, odajön, megfogja a tövénél, és máris elpattan… nem először csinál ilyet az biztos. Kicsit penészes a szára… jó sűrű… meg a pára gondolom. De milyen lehet esős évszakban? De úgy tűnik a nádnak ez nem gond, simán le lehet törölni. Lehúzzuk a héját, lehet máris harapni és szívni a levét… ez már már ismerős, ittunk már frissen préselt cukornádlevet. Nagyon sok leve van.. nagy édes… finom. Száguldozunk tovább, néha megkérdezi merre kell menni… kicsit aggódunk, de ott a térkép.. jó felé megyünk. Végül 2-kor rekord idő alatt megérkeztünk Remedios-ba. Amikor beérünk a faluba elkap minket az aggodalom… semmi extra.. mitől lenne ez az egyik legszebb kubai város (ahogy a Lonely Planet írja)?!?? Megtaláljuk a szállásunk könnyen, hisz pici a város, taxis el, mi meg begyünk. Egy nagyon kedves nő fogad minket egy puccos épületben… végre egy rendes szállás, gondoljuk. De aztán kiderült, hogy nála teltház van, a sogórnőjénél tud minket elszállásolni. Megint egy rokon szállás… aggódunk, de persze azt mondja minden okés lesz. Mennyi… 30… előbb látni szeretnénk. Elmegyünk, megnézzük, tusoló közös a családdal (hisz ők nem szoktak szobát kiadni), ajtónk csak egy tolóajtó, zár sincs… visszamegyünk, max. 20-at fizetünk érte, gyorsan elfogadja… majd megjelenik egy másik pár, és gyorsan kiderül, hogy ők is ott laknak… így a család mellett +4-en vagyunk a fürdőre.. háborog mindenki, ők is, mi is… de mivel ma van a parti, tuti minden tele van, most nem megyünk tovább. Holnap jöhetünk a szép házba, megmutatja a szobákat, tényleg jók, holnap átjövünk, minden okés lesz. Na akkor irány a fesztivál, a Las Parrandas, ahol a sasok és a kakasok küzdenek meg egymással. Kiérünk, és hát az egész olyan, mint egy búcsú, amikor előtte nem sokkal esett, és kicsit sáros minden… meg rengeteg a szemét a földön, de van rengeteg kaja… sült hús, malac, sült banán, minden vacak, van sör is… na meg a sok műanyag bigyó árus. A mocsok eléggé elvesz az ember kedvét, de azért próbálunk kitartani. A főtéren 2 db hatalmas építmény, tele égőkkel… ez már az esti partira készül. Meg építenek két autóra szerelt színpadot is a tér két oldalán, nagy lesz itt a küzdelem. Aztán egyszer csak elkezdtek petárdákak fellőni…. ez itt a nappali tüzijáték. :-). Iszonyat mennyiségű petárdát lőttek fel, ami 1 órahosszáig tartott. Közben a fellőtt petárdák potyogtak a népre vissza… a kisebbek fél méteresek, a nagyobbak 1 méteresek. Ha az valakire ráesik, az nem tréfás.. nem normálisak… ott vannak gyerekekkel. Fél óra után Tesóm kész van, sem a tömeg, sem a zaj nem jön be neki, megyünk sétálni.. már amennyire ebben a "hatalmas" faluban lehet. Kimegyünk a falu szélére, meg vissza.. emberek néznek miért az ellenkező irányba megyünk.. Tesó háborog, hogy ez egy nagy szar. Lassan vége lett a petárdáknak… visszamegyünk, hazamegyünk kicsit pihenni, aztán vissza kajálni. Ettünk ott egy helyen, ahol frissen sütötték a húst, reméljük a legjobbakat, hogy nem lesz semmi gond. Jó volt a kaja, bár a rizsben volt némi kavics is.. de óvatosan ettük.. nem lett baj. Aztán vettünk söröket, kiültünk a főtérre, és néztük mit csinálnak az emberek. Mindenkinél egy üveg rum, megy az iszogatás, jövés menés körbe-körbe. Mindenki a csinos ruhájában… megy a rongyrázás. Egy óra után ráununk, menjünk haza.. majd kijövünk később. Otthon kiülünk a teraszra… majd elálmosodok, én alszom egy kicsit. Tesó is jön, de persze megint elkezdődtek a durrogtatások, én nem alszom.. de hallom megjöttek a háziak.. kidugom az orrom, menjek velük, mondják. Hát akkor megyek, Tesónak szólok, ? majd később. Aztán elkezdődött az örület… nagyon gyorsan került egy sasos kendő a nyakamba, sorsom eldőlt, sasos vagyok, menjünk, nézzük mi a pálya. Jövünk megyünk, mint akinek sürgős dolga van, de csak úgy fel alá rohangáltunk a téren. Úgy tünt Anyuka fanatikusabb, mint a két tinédzser gyerek.. tiszta lázban van, ide megyünk, azt megnézzük.. most gyújtják a lámpást, kezdődik a kongás felvonulás.. megyünk, éneklünk, táncolunk.. egészen jó… csak a tüzijátékot lövik túl közelről.. látj farolok ki.. kicsit hátrébb megyünk. Be is robban pár lent.. meg visszaesett.. később láttunk is embert bekötött lábbal, szemmel. Ezek bolondok! Mikor vége a következő szakasznak olyan fél 1 felé visszamegyünk. Kirugdalom Tesót az ágyból, ideje, hogy megnézzek a fényeket, meg 3-kor lesz a győztes kamion felvonulása. Kimentünk, hát persze beleverte a csúfot mindenbe, próbálom lelkesíteni, elmesélem milyen élményeim voltak… de hát ? erre alkalmatlan.. nem bírja a tömeget, nem is ivott hozzá… nem megy a lazulás. Sikerült elérnem, hogy ne menjünk haza, hanem várjuk ki a 3 órát és nézzük meg mi lesz. Az egyik kamion elgurult a főtér széléről a közepére, rajta nagyon szép karneválos emberek, meg villog az egész. Szép volt tényleg, látszik, hogy ez nagy show a faluban… de fél 4-kor aztán tényleg haza aludni. Hát ilyen is volt… a mocsok, a veszélyes petárdák, meg a minden szag sokat rontott az összképen… de a dobos táncolást én nagyon élveztem. Az biztos, hogy legközelebb ha lesz ilyen, mulatok a helyiekkel, nem rángatom ki Tesómat… úgyis csak fikázik, nem bírja a tömeget.

Categories: Kuba | Tags: , , , | Leave a comment

Kamion, mint tömegközlekedés

2013. december 23.
Ma is csudijó kalandjaink voltak. 🙂 Reggel miután bevágtuk a szokásos tortillás szendvicseket reggelire a tegnapi helyen (már tudták, hogy a jugo de pina azaz ananászlét cukor nélkül kérjük, és azt is, hogy Tesó dupla reggelit kér, és külön főznek neki kávét, mert a lef?zött már cukros), szóval reggeli után kimentünk a Gibara felé vezető főútra, megálltunk egy buszmegállóban (ahol sok ember állt ugye), találtunk ott egy intéz? embert (sípja volt, meg egy tábla, papírral a kezében, és kint állt az úton, és nagyon fontosnak tűnt). Szóval megkérdeztük, és azt mondta majd jön a kamion nemsoká. Vártunk is egy röpke 20 percet, és megérkezett a busszá alakított kamion. Van teteje, benne kapaszkodók, körben a szélén ülések, meg az oldalán végig egy 20 cm-es rés levegőnek, meg fénynek. Nem tudom megfelelne-e az európai biztonsági előírásoknak. 😉 5 pesó/főt fizettünk, aztán irány Gibara… kb. egy óra volt az út, nézelődtünk, Tesó feje majdnem súrolta a plafont… nagyon vicces volt. Nagyon pici tengerparti városba érkeztünk, körbe víz, mert egyik oldalról az öböl, másik oldalról a nyílt tenger határolja. Találtunk egy nagyon szép kis szállodát, nem is értjük… szerintünk nincs vendége… de hát ugye állami, nem cél a nyereségesség. Fent a szálló tetőteraszáról rálátni a városra, az öbölre, szép a kilátás, verőfényes napsütés van. Sétálunk tovább, elérünk a főtérre, ahol valami furcsa termés? fát találunk… konkrétan mintha lóf***ok lógnának párosával a fáról. Azt olvastam, hogy ezek valami afrikai tölgyek… hát izé… érdekes. A téren van egy kis szivargyár, nyitott ablakon benézünk, mamika pózol nekünk titokban a fotó kedvéért… aranyos, vidám néni volt. 🙂 Kimentünk a tengerpartra, ahol a kommunista munkamegosztást eleveníthettük fel… 1 ember dolgozott, 3 meg nézte. 🙂 Remélem néha azért váltanak. Felmentünk a helyi erődhöz, ahol inkább egy étterem van, mint erőd, de a kilátás még szebb. Madarak termikeznek megint… sokat el lehet őket bámulni, ahogy az erős szélben vitorláznak… na meg meleg is volt, jól elücsörögtünk egy órát. Közben a helyi árusok is ránk találtak, kaptunk ajándékba 2 db nyakláncot, amit valami magból, meg kagylóból csináltak, mi meg adtunk nekik egy tollat… és így is túlfizettük őket. Az egyik estére már el is szakadt… ennyi volt. Sétálunk tovább… találunk egy szimpatikus éttermet.. tér mellett keresztben nyitva az ajtók, olyan, mintha egy gangon ülnénk, kellemes a levegő, befúj a szél. A helyiek söröznek , jó lesz nekünk is. Ránézük az étlapra, steak de valami… meg csirke… baromi olcsó… meg van rizsesbab… az is tuti… meg a sör is olcsó. Aztán jött a pincér… volt egyféle rizs, meg a steak de valami… meg 2 féle sör.. hát akkor gyorsan döntünk, jöhet a 2 steak meg a 2 rizs, meg 2 sör. Na aztán jött a kaja… meg a meglepetés.. a rizs az nem túl rossz rizses hús, amiből a húst kivették és csak az a nagyon kevés cafat van a rizsen, ami lefőtt róla… a steak pedig sült felvágott karikák… mint a sült parizer otthon… borzasztó rossz volt… egyedül a sült banán és a sör volt jó. Nagyon röhögtünk.. nagyon gáz volt… de azért megettük. A felvágott már ismerős volt, hisz ez az egyféle van az egész országban, ez van a jamón-os pizzán meg a szendvicsben is.. mindenhol. később bejött egy öreg az unokájával, kért magának 2 rizst, a kislánynak egyet… rájöttünk, hogy ez nem köret, hanem főétel… át is értékeltük a dolgot, milyen habzsi-dőzsit vágtunk itt le. A "steak" és a rizs együtt volt 10 pesó azaz 100 Ft/fő. Hazafelé kiülünk a buszmegállóba és várjuk a jó szerencsét, hátha jön egy taxi, ami épp Holguin-ba megy vissza, és beférünk. Persze a helyi taxis elvinne minket 5 cuc-ért, de mondjuk hogy sok, keressen utasokat, megyünk együtt… ha nem, marad a kamion vissza is. Nagy nehezen talált másik 3 embert (nagy amerikai autóban 3-an ülnek elöl is).. máris megyünk, robogunk hazafelé. 40 perc a 32 km… de hát régi szar az autó is, meg sok a lovaskocsi, amit kerülgetni kell. Rögtön megyünk autóbérlős helyre, hátha sikerülne bérelni egyet és kocsival mennénk holnap tovább… de nem jött össze. Az autókölcsönző már fél 5-kor zárva, de a szomszédos asztalnál a burro de turismo-s csaj mondja, hogy zárva, de egyébként sincs szabad autója. Hát ezt bebuktuk, keresünk még egy autókölcsönzőt, szintén zárva (nyilván állami cégek), feladjuk, irány a buszállomás, hátha találunk olcsón taxit. Ahogy leszálltunk a bicitaxiról, rögtön jön is egy taxis…. taxi, manana?… Honnan tudja, hogy holnap reggel akarunk menni? Mindegy, végül is gondolhatta.. máskülönben minek lennénk ott csomag nélkül. Rögtön 80cuc-ot kér Remedios-ba, ami már elég jó, mert a busz Santa Clara-ba 52 lenne kettőnknek, de onnan a nagy fiesta napján tuti csak taxival tudtunk volna menni Remedios-ba.. az is lenne 70. Alkudunk is a faszinál egy 10-est… 70-ben megegyezünk, adunk címet, reggel jön értünk 8.30-ra. (Ez is vicces volt, kérdezte mikorra jöjjön, de amikor mondtuk, hogy 8-ra, akkor mindjárt alkudozott 9-re… így lett fél 9.) Hazafelé nagy az öröm, Tesó már unja a buszozást (pedig lesz még kevés Kolumbiáig). Kajavadászat megint… ez folyamatos kihívás, hogy kaját találjunk. Mivel reggel megyünk, kell reggelit is szerezni… de kenyeret nem lehet kapni… és felvágottat sem… jegyre árulnak mindenfélét, de oda mi nem álluk sorba… reggel szoktam hallani embereket kenyeret árulni, de egy péket sem láttam még, és felvágottat is egy helyen láttam lógni a falon, az sem hűtőben volt, és egész rudat árultak csak. Nehéz ügy ez a kajaellátás. Tesó emlékszik egy hambis helyre, megnézzük, eszik egy hambit próbából… szar… nem veszünk többet. Végül marad az a verzió, hogy elmegyünk a reggelizős helyünkre, ott vacsiztunk is már egyszer, eszünk halat salátával, meg veszünk egy sült csirkemellet, ha van kenyerük, rakunk bele zöldséget is és az lesz a reggeli. Na végre, ez is megoldódott.. haza, pihi, ma már nincs kedvünk a térre menni bámulni, fáradtak vagyunk, jó napunk volt… holnap karácsony. Ma már valami árus néni utánunk kiáltott egy Happy Navidad!-ot… kellett idő, mire leesett miről beszél.. meg persze két nyelven keverve. Szóval boldog karácsonyt mindenkinek! 🙂 Nem tudom milyen idő van otthon… semmi hírt nem láttunk 2 hete… remélem szép karácsony van… fehér, mert az úgy a jó. 🙂 Nekem nagyon furcsa… mintha nem is lenne karácsony… hisz meleg van… és itt nem is ünneplik annyira… nem látszik semmi extra emiatt. Majd az új év lesz nagy parti… na meg holnap a Las Parrandas Remedios-ban.

Categories: Kuba | Tags: , , | 2 hozzászólás

Mi lett volna ha…

2013. december 22.
Ma reggel felkerekedtünk reggelizni, találtunk is egy helyet, ahol 5 pesóért akkora tortillás szendót adtak, hogy én nem is kértem másikat. A mai reggelink is meglett 2 cuc-ból, nagyon bénák voltunk eddig, hogy a szálláson vettünk reggeliket 6-8 cuc-ért. Nagy pazarlás. Aztán elsétáltunk a Holguin-i dombra, a Loma de la Cruz-hoz, ahonnan nagyon szép a kilátás az egész városra. Hosszú lépcső vezetett fel, jó meleg is volt… fent viszont nagyon jól éreztük magunkat, néztük a madarakat, ezek mindig termikelnek, Tesó csak az eget fürkészi. Beszélgetünk, hogy mi legyen holnap, Tesó kicsit demotivált, nem tudok rájönni miért. Talán tényleg valami meseszerű elképzelése volt, ahol az emberek folyamatosan mulatnak az utcán… csak közben pár éve beütöttek nehéz évek, dolgozniuk kell, nincs folyamatos buli. Szerintem nagyon régen lehetett olyan, hogy spontán partik kerekedtek az utcán… Még az utcai zenészek is csak ugyanazt az öt Buena Vista Social Club számot játszák. Ez kicsit lenyomó, én is várnék némi zenei változatosságot. Megbeszéljük, hogy lemegyünk a tengerparti kisvárosba, megnézzük milyen színű itt a tenger. Nincs messze, jó lesz. Hazaérünk délre, nagyon meleg van, ma a déli pihenőt mosásra használjuk. lehetőséget kaptunk a háziak keverőtárcsás mosógépét és a centrifugáját használni, nagy kaland, utoljára Mamámnál használtam ilyet, nem is sikerült elsőre szépen bepakolni a centrifugát, de aztán gyorsan beugrott. Tesó egyik pólója bepenészedett… a lökött pár napja belecsavarta a vizes fürdőgatyáját, de a pólót nem terítette ki később. Kap klórt, beáztatjuk, és drukkolunk. Aztán pihi kicsit, fél 4-kor elindulunk a városba pénzt felvenni (MasterCard nem működik, csak a Visa), meg elmegyünk kajálni. Tegnap kinéztünk egy helyet, ahol van languszta (7 cuc) olyat még Tesóm nem evett, én is csak egyszer még Floridában.. itt jó áron van, remélhetőleg friss is… nagyon finomat kajálunk, igaz kicsit többet költünk (18cuc), de a languszta-élmény megérte… nagyon finom volt, friss is… hmmmm. Ittunk Mojito-t is, sajnos eddig még sehol sem ittunk egy jót és azt hiszem nem is fogunk. Itt csak egy cukros- kicsit citromos levet felöntenek rummal, kevés menta és kész. Valahogy sehol sem annyira jó..viszont jó erős, mert ugye rum az van. Aztán intergálódtunk a közegbe… a három fő tér között sétálgattunk fel és alá, majd vettünk jégkrémet (most kaptam először 12 nap után), meg sört, kiültünk a főtérre megint, mint tegnap. Tele van emberekkel, árulják a nyalókát, patogatott kukoricát… néztük a családokat, gyerekeket, beszélgetünk, filozofálgatunk… vajon mi hogy élnénk és gondolkodnánk, ha nem lett volna rendszerváltás? Lehet kevesebb mindenünk lenne, de esténként nyugiban kimennének a térre a gyerekekkel, akiket nyugodtan el merünk engedni, hogy szaladozzanak, nem lenne számítógép otthon, meg a TV-ben is szar lenne a program… egymással törődnénk, sokat olvasnánk, seftelnénk, hőzőngenének, vágynánk a világ megismerésére… lehet csinálnánk valami kisfilmet, vagy bármilyen kis művészkedést a lázadozások levezetésére.. lenne időnk rá, hisz a meló nem fárasztó. Érdekes töprengés… 🙂 Ráértünk… kezdjük elkapni az életérzést.
U.i.: a póló megmenekült, a klór győzedelmeskedett a penész felett.

Categories: Kuba | Tags: , | Leave a comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d